Magyar Katolikus Lexikon > K > középkor


középkor: 1. medium aevum: világtörténelmi korszak az →ókor és →újkor között. Az elnevezés Christoph Cellarius hallei prot. egy. tanár Historia medii aevi (1688) c. művéből való; az egyhtört. tagolásában a 19. sz. elejétől használatos. - Földrajzilag és irodtört-ileg világosan különválasztható az antik és a ~i világ. Az ókori intézmények továbbélése azonban ter-enként nagyon különböző. Ezért kronológiailag több határpontot is megjelölnek a történészek. A ~ kezdete lehet a →konstantini fordulat (324), a →népvándorlás kezdete (375), a →nyugatrómai birodalom vége (476), Klodvig frank uralkodó megkeresztelkedése (499), →Mohamed fellépése (609), Nagy Károly cs-rá koronázása (800). - A ~ és az újkor határán többen átmeneti korszakot látnak; mások a ~ határpontjaként fogadják el Konstantinápoly elestét (1453), Amerika fölfedezését (1492), a →reformáció kezdetét (1517). - A ~ korszakokra bontva: a 6-9. sz. a korai, a 10-13. sz. a virágzó, a 14-16. sz. a fölbomló feudalizmus kora. - A ~, miután a kerséget az összes eu. népekkel elfogadtatta (ez volt kb. az első ezer év munkája), az új alapon egyre szélesebb méretekben teremtette meg a ker. kultúra szellemi, erkölcsi, állami, gazd. és társad. szervezeteit. Isk-kat, népművelést, zenét, műv-et, közerkölcsöt, lovagiasságot, nőtiszteletet, a munka megbecsülését, céheket, ált. emberi jogegyenlőséget, ker. államrendet (hűbériség) s a ker. államoknak egyetlen eu. társad-má forrasztását, a pápai tekintély s a német-római szent birod. eszméi által. - A „sötét ~”. Cellarius óta divat a ~t sötétnek mondani, leszólni, jóllehet a tört. jelszavak közt nincs ennél naivabb és igaztalanabb (a minősítésben szerepe lehetett Cellarius prot. voltából adódó katolikus-ellenességének is, hiszen a ~ az egységes kat. ker. Eu. kora). A sötétség és bűn az emberiség minden korszakában és a Földnek minden táján volt, van és lesz; az ókorban s az újkorban legalább annyi a szégyenletes, megbélyegzést érdemlő esemény, mint a ~ban. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a ~ átmenet volt a pogányságból a kereszténységbe, s hogy az évezredes pogányság által begyökeresedett hibákat (babona, kegyetlenség, nyerseség) a kerség sem irthatta ki egyik pillanatról a másikra. Hogy a termtud., technikai vívmányok, tört. módszerek, társad. berendezések terén a ~ nem a 20. sz. eredményeit mutatja, ez komolyan nem írható a ~ rovására, minden kor tud. v. technikai szintjét a köv. kor felülmúlja s legyőzi. Viszont az újkor értékes vívmányai s egész haladása éppen a ~ előkészítő, fáradságosan vívódó kutatásai és előmunkálatai révén váltak lehetővé. Ha nem az egyes korok összefüggésében, hanem magukban s abszolút mértékek szerint vizagáljuk a századokat, kevés olyan nagy korszakot találunk, amilyen pl. a 13. sz. volt: egyetemek, dómok, tud-os és műv. élet, társadalmasodás nagy százada (→középkori bölcselet, →középkori művészet). A ~tól minden hibája mellett nem lehet eltagadni a lendületességet, eszmeiséget, nagyvonalúságot, műv-ének páratlanságát. A ~ olyan egységes szellemi kultúrát s az emberi élet megnyilvánulásai és törekvései között olyan összhangot teremtett, amilyet sem előtte, sem utána nem találunk. A 21. sz. →Európai Közösségéért való fáradozások a ~ egységes Eu-ját szeretnék újra megtalálni, a megfelelő kristályosodási pont (egységes ker. hit) gazd. szempontokra cserélésével (→piac, →verseny, →fogyasztói társadalom) .

Az újkor végzetes irányvesztése, szubjektivizmusa, széthullása, gazd., társad. és nemzetk. életének feszültségei (harmadik világ), szellemi kultúrájának, erkölcsiségének gyökértelensége, világkapitalizmusba, világháborúba és →kommunizmusba vesző vívódásai és bizonytalansága éppen nem jogosítanak föl arra, hogy az újkort minden tekintetben a ~ fölé helyezzük, s a ~t egyszerűen a sötétség korának tekintsük. E lekicsinylés egyébként kifejezetten irányzatos, s többnyire abból az ellenszenvből táplálkozik, amellyel a ~ban uralkodó ker. és kat. szellemiséghez viszonyulnak. - 2. media aetas: irodalomtört. szakkifejezés a kb. 1000-1500 közötti időszakra. 4 alkorszaka: a) A 11. sz. végéig az egyh. reformmozgalom, a →román stílus kialakulása és a lat. írásbeliség elterjedése. - b) 1100-1250: a lovagság virágkora, az anyanyelvű irod. fejlődése, az egyh. tudományosság fellendülése, a román művészet legszebb alkotásai. - c) 1250-1400: a polgárság előretörése, a városok fejlődése, a misztika és az eretnekmozgalmak kibontakozása, a →gótika virágkora. - d) A 15. sz. a kései ~, a hanyatlás, a felbomlás ideje, amikor eluralkodott a misztika, a haláltematika és a démonológia, megbomlott a gótikus stílus harmóniája. - Az anyanyelvűség fokozatos térnyerése következtében az irod-ban indul el először a ~i egyetemesség nemzeti változatokra való szétszakadása. A látszólagos változatlanság, mozdulatlanság a gazd., társad. viszonyokban és az élet valamennyi ágában a ~i ember gondolkodását, lelkületét is meghatározta. A 20. sz: történetietlennek ítélt (fejlődést, tört. időérzéket nem ismerő) ~i gondolkodás óriási jelentőséget tulajdonított a hagyománynak, a szert-oknak, a formáknak. A követendő példát mindehhez mindenkinek az Egyh. szolgáltatta. E ~i lelkületből fakadtak a műv. és irod. sajátságai is: a jelen visszavetítése a múltba, formulák tisztelete, →színszimbolika, →számszimbolika, a fantázia felszabadult csapongása; a lelki élet ábrázolása, a líra érzelmi telítettsége. - A magyar ~i kultúra és irod. fejlődése alig különbözött az európaitól, de bizonyos értelemben késésben volt. Elsőként az egyh. rétege bontakozott ki, a →lovagi életforma a kir. udvarra korlátozódott, a városi kultúra csak a kk. legvégén termett gyümölcsöt, ezért a világi értelmiség nem a polgárok, hanem a →nemesek közül került ki. Ez adta évszázadokra a m. művelődés és irod. alapvetően nemesi jellegét. A m. ~ alkorszakai tehát eltérnek az európaitól: a) 1000-1200: a m. ker. irod. alapozása. -

b) 1200-1450: virágkor, az egyh. irod. mellett a ker. szellemű udvari-lovagi irod. erősödése. - c) 1450-1530: kései ~: hanyatló a ktori irod., kialakult a nemesi világi irod., megjelent a reneszánsz és a humanizmus. - A lat. nyelv erősebben és hosszabban maradt az irod. nyelve Mo-on, mint Eu-ban. Amit a ~i m. nyelvű irod-ból ismerünk, az kevés kivétellel az egyh., pontosan a kolostori kultúra terméke. A ~i m. és mo-i latin irod. emlékeinek tud-os vizsgálata az 1750 u. indult más tud-ok (nyelvtud., kat. egyhtört., történettud.) közreműködésével. Az irodtört. szempontú kutatás 1900 k. bontakozott ki →Katona Lajos munkásságában, a szintézist Horváth János alkotta meg A m. irod. műveltség kezdetei (1931) c. munkájában. **-M.F.

KL III:134. - LThK 1993. VII:339.