verseny, concurrentia (lat.): személyes erőfeszítés valamilyen cél elsőként elérésére. Az →erkölcsi törvények megtartása mellett pozitív tevékenység, mely a résztvevők reális rangsorát mutatja meg. – Ált. személyek v. közösségek ~eznek egymással. Legszemléletesebb formája a futó~, melyről a konkurrencia nevet kapta. – 1. Az ókori görögöknél szellemi és fizikai képességek és erők összevetése, eredetileg a lélek és test nemesítése céljával. A ~eket az istenek tiszt-ére rendezték, ezért vallásos jellegük is volt. Maguk a növények is, melyekből a →koszorúkat készítették, kapcsolatban voltak a →halottkultusszal, ami szintén a ~ek és játékok vallási jellegét mutatja. A ~ek ideje alatt fegyverszünet (ekekheiria) volt, ennek kihirdetői a szakrális személyzethez tartoztak, s funkciójuk ellátása közben koszorút viseltek, mint a játékok vezetői is. – A Szentírásban. Szt Pál ap-nál a ~ az üdvösségre és tökéletességre törekvésnek és a lélek küzdelmeinek a képe: „A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom, és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak” (1Kor 9.24–27). „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét” (2Tim 4,7–8). – 3. A gazd. életben a →piacgazdaság alaptörvénye a →szabadverseny (a →monopolisztikus szabadverseny). Az erkölcsi tv-ek figyelmen kívül hagyásának következménye, a hamis rangsor a társadalmat képes megrontani. →korrupció **

Vanyó 1988. – VS