Magyar Katolikus Lexikon > K > kötőanyag


kötőanyag: 1. az építészetben a téglákat, köveket vagy más építőelemeket összetapasztó anyag: mészhabarcs, gipsz, agyag, cement stb. Az épületdíszítő eljárásokban a ~ a →mész (→freskó, →secco, →sgraffito, →mozaikművészet). - 2. a festészetben az az anyag, amely az →alapozás szilárd részecskéit a →festőalaphoz köti, és amely a →pigment szemcséit egymáshoz ill. az alapozáshoz rögzíti. A jó ~ átlátszó, rugalmas, a fiz. és kém. hatásokkal szemben ellenálló. Két fő típusa van: vízben oldható és nem oldható ~. - A vízben oldhatók közül kiemelkedő jelentőségű az enyv (növényi enyvek: →akvarell és →temperafestés, állati enyvek: →alapozás és temperafestés). A ~ különleges fajtája a mészből és túróból készült kazein. - A vízben nem oldható ~ok csop-jai: olajok, gyanták, balzsamok, viaszok. Festésre csak a száradó (oxidálható) növényi olajok alkalmasak. Legelterjedtebb a gyorsan száradó lenolaj, használják még a mák- és dióolajat is (→olajfestés). A balzsamok illó (éteres) olajok és gyanták természetes elegyei. A balzsamoknak (pl. velencei terpentin) és gyantáknak (pl. mastix, dammár) ~ként kisebb a jelentőségük, az olajok v. emulziók adalékanyagai lehetnek (→firnisz). A viasz az →enkausztika ~a. - A tempera ~ai vizes és nem-vizes folyadékok keverékei: emulziók. Az emulzió alkatrészei egymásban nem v. csak részlegesen oldódnak. Az alkotóelemek szétválásának megakadályozására segédanyagokat (emulgátorokat) alkalmaznak (pl. lúggal elszappanosított viasz), v. maguk a ~ok az emulgátorok (tojás, kazein, gumiarábikum). A 20. sz: terjedtek el a műgyanták mint ~ok. Ezek többnyire vizes diszperziók, amelyek a gyantát finoman szétoszlatott szilárd anyag formájában tartalmazzák. G.K.

Welthe 1967. - A képzőműv. isk-ja. Bp., 1976.