Magyar Katolikus Lexikon > F > firnisz


firnisz, barnafirnisz (lat. 'kence'): tágabb értelemben a festmények védőbevonata (→lakkozás), szoros értelemben →szikkatívokkal főzött, száradó, zsíros növényi olaj, mely a kezeletlen olajhoz képest gyorsabban szárad. - Legismertebb ~ a lenolajkence (→alapozás). Ha tollal v. ecsettel rézre viszik föl és az oldószert tűz fölött elpárologtatják, barna bevonatot képez. Az aranyozott részek kontrasztjaként ez az egyszerű eljárás jól alkalmazható díszítésekhez. Miután a rézlapba belekarcolják v. belevésik a mintát, v. a lenolajat viszik föl először és aztán aranyoznak, v. fordítva. A rajzolatot az így képződött ~bevonat kaparásával finomíthatják is. - A kk-ban a festményeket napon sűrített v. főzött olajjal dörzsölték be, ill. olajban főzött kemény gyantákból (borostyán, szandarak) készítették az ún. olaj~t. Alkalmaztak védőrétegként növényi, állati enyv- v. tojásfehérje-bevonatot is. A 16. sz-tól megjelentek az illó olajokkal (pl. terpentin) készült gyanta~ek, azaz lakkok, ezeket a könnyebben oldható lágy gyantákból (mastix, dammár) állították elő. Jelentősek még a szesz~ek (pl. sellak alkoholos oldata) és a szintén védőbevonatként használt viaszok. A 20. sz. közepétől műgyanták oldatait is használják ~ként. Az olajok, olaj~ek, növényi és állati enyvek, tojásfehérje védőbevonatként való használata számtalan hátránya miatt (barnulás, oldhatatlan keményedés) ma már elvesztette jelentőségét. G.K.

Baumgarten 1985:166. - Nicolaus 1986.

firnisz