lakkozás (a köznyelv szerint firniszelés): átlátszó, vékony gyantaréteggel való egyenletes bevonás. - A festmény lakkrétege egyrészt védi a →festékréteget a szennyeződéstől és az atmoszférikus behatásoktól, másrészt a színeket mélyebb fényűvé, zománcosabb hatásúvá teszi, visszaadja a kép mattult részeinek a fényét. Típusai: olaj-, gyanta-, szesz- és egyéb →firnisz ill. lakk. Fajtái különbözőképpen sárgulnak és keményednek, ettől függ védőrétegként való használhatóságuk (→galériatónus). Lakkozni csak száraz, szennyeződéstől megtisztított felületet szabad. Régen a sűrűn folyó, főzött olajfirniszt tenyérrel dörzsölték rá a képfelületre. Újabban hidegen oldott gyantát használnak, ez hígabb, ezért ecsettel, sőt szórópisztollyal is fölhordható. G.K.