🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > O > olajfestés
következő 🡲

olajfestés: festési eljárás olyan festékkel, amelynek kötőanyaga száradó növényi olaj, s amely tartalmazhat gyantaadalékot is (→firnisz). - Az olajfesték lassan szárad, a száradás az olaj fajtájától függ, a folyamat →szikkatívok hozzáadásával gyorsítható. Az ~ gazdag technikai lehetőségeket nyújt (→fedőfestés, →lazúrozás, →pasztózus festés), a festmény tetszőlegesen fejleszthető (→grisaille) és módosítható. Hátránya, hogy kötőanyaga sárgulásra, repedezésre, ráncosodásra hajlamos, de ennek veszélyei megfelelő festéstechnikával csökkenthetők. Az ~re jellemzőek a mélytüzű, telített színek. Mindenféle →festőalap használható hozzá. Az →alapozás fajtáját az elérni kívánt matt ill. fényes összhatás szabja meg. - Az ~i eljárás föltalálásának időpontját nem ismerjük. Kezdetben az olajat nedvesség elleni felületi védelemre használták, mivel jól ellenáll az időjárási hatásoknak. Festékben való alkalmazását Theophilus Presbyter (12. sz.) említi először (→festőkönyvek). Vasari (16. sz.) életr. írásaiban az ~ föltalálását a Van Eyck testvéreknek (15. sz.) tulajdonította. Tény, hogy ők használták először az ~t a fest. új céljainak elérésére. Az ~ technikáját németalföldi művészek (pl. Rogier van der Weyden) terjesztették el Itáliában. Ottani első jelentős követőik Velencében Antonello da Messina, Firenzében Leonardo da Vinci, Ferrarában Piero della Francesca. A 16. sz: még gyakori, hogy a festmény különböző rétegeinek festésénél az ~t temperatechnikával kombinálják. A 17. sz: az ~ ált. elterjedésével kiszorította a →temperafestést. G.K.

Balló Ede: Az ~ mestersége. Bp., 1917.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.