Magyar Katolikus Lexikon > K > Korán


Korán (ar. Qur'án, a qara'a, 'olvas, hirdet, recitál' igéből is levezethető, de nem kizárt a szír qeryána átvétele sem): az →iszlám szent könyve. - A muszlim vallástörténészek szerint a ~ azoknak az üzeneteknek a gyűjteménye, melyeket szabálytalan időszakokban Dzsibríl (Gábriel) arkangyal továbbított →Mohamednek a Könyv Anyjából (ar. 'umm-ul-kitáb), melyet Isten (Alláh) alkotott a világ teremtése előtt azzal a nagy Tollal (ar. qalam) együtt, mellyel akaratát és minden emberi lény sorsát leírta. Ezek azok a kinyilatkoztatások, melyeket Mohamed küldetésének kb. 23 éve alatt (Kr. u. 609-632) hirdetett. A ~ terjedelme kisebb, mint az ÚSz arab szövege. - 1. Elnevezése. A ~ szó a ~ban 70 helyen olvasható (a 28:76, 29:39 és 40:23-ban Qárún alakban). A →muszlim hívők mindennapi nyelvén Kitáb, 'Könyv' (a ~ban 225x, többes számban 6x fordul elő) v. muszhaf sarif, 'Szentírás' (9x). - 2. Szerkezete. A ~ 114 címmel ellátott fejezetre, szúrára (ar. szúrat, szír szúrtá, szúrthá, 'írás, írott szöveg'), a szúrák számozott versekre, ájá-ra (ar. áyat, héb. óth, szír áthá, 'jel'), a leghosszabb (2. A tehén) 286, a legrövidebb (103. A délután, 108. A bőség, 110. A segítség) 3 versre van osztva. - A szúrák elrendezése nem keletkezésük sorrendjében (mert az bizonytalan), s nem is mekkai v. medinai csoportosításban (mert vannak szúrák, melyek mind mekkai, mind medinai ájákat is tartalmaznak) történt. Pl. a 16. (A méhek) szúrát kései mekkai kinyilatkoztatásnak tartják. Egyes korai szaktekintélyek szerint ez csak az 1-40. ájákra igaz, mivel a 41-126. áják medinai kinyilatkoztatások. Egyedül azonban csak a 110. ájáról állítható biztosan, hogy kinyilatkoztatása Medinában történt. -

3. Tartalma. A szúrák címe egyszer tartalmat jelez, másszor az első vers egy szava v. a szúrából kiragadott szó. Ahogy növekszik a szúrák sorszáma, úgy csökken a terjedelmük: 1. A megnyitó, 2. A tehén (a leghosszabb szúra, az egész ~ rövid foglalata), 3. cImran nemzetsége, 4. A nők, 5. Az asztal, 6. A jószágok, 7. A magaslatok, 8. A zsákmány, 9. A megbánás, 10. Jónás, 11. Húd, 12. József, 13. A mennydörgés, 14. Ábrahám, 15. al-Hidzsr, 16. A méhek, 17. Az éjszakai utazás, 18. A barlang, 19. Mária, 20. Tá' Há', 21. A próféták, 22. A zarándoklat, 23. A hívők, 24. A világosság, 25. al-Furqán (A ~), 26. A költők, 27. A hangyák, 28. A történet, 29. A pók, 30. A bizánciak, 31. Luqmán, 32. A leborulás, 33. A szövetségesek, 34. Saba', 35. Az angyalok, 36. Yá' Sin, 37. A fölsorakozók, 38. Sad, 39. A seregek, 40. A hívő, 41. Világos magyarázatot nyertek, 42. A tanácskozás, 43. Az ékesség, 44. A füst, 45. A letérdeplő, 46. al-Ahqáf (homokdűnék), 47. Mohamed, 48. A győzelem, 49. A szobák, 50. Qáf, 51. A szétszórók, 52. A hegy, 53. A csillag, 54. A Hold, 55. A könyörületes, 56. A bekövetkező, 57. A vas, 58. A vita, 59. Az összegyűjtés, 60. A próbának alávetett nő, 61. A sorok, 62. A péntek, 63. A képmutatók, 64. A kölcsönös becsapás, 65. A válás, 66. A tilalom, 67. Az országlás, 68. Az írótoll, 69. A valóra váló, 70. Grádicsok, 71. Noé, 72. A dzsinnek, 73. A beburkolózott, 74. A köpenyébe burkolózó, 75. A feltámadás, 76. Az ember, 77. Az elküldöttek, 78. Az üzenet, 79. A szakasztók, 80. Homlokát ráncolta, 81. Felgöngyölítés, 82. A széthasadás, 83. A hamisan mérők, 84. A kettéhasadás, 85. A tornyok, 86. Az éjszakai jövevény, 87. A legmagasztosabb, 88. Az elborító, 89. A hajnal, 90. A helység, 91. A Nap, 92. Az éjszaka, 93. A reggeli órák, 94. A kitárás, 95. A fügefa, 96. A vérrög, 97. Az elrendelés, 98. A nyilvánvaló bizonyíték, 99. A földrengés, 100. A száguldók, 101. A katasztrófa, 102. A vetélkedés, 103. A délután, 104. A rágalmazó, 105. Az elefánt, 106. A Kurajs, 107. A segítségadás, 108. A bőség, 109. A hitetlenek, 110. A segítség, 111. A pálmarost-kötél, 112. Az őszinte hit, 113. A hajnalhasadás, 114. Az emberek.

- A ~ 114 szúrájában az áják száma 6236, a szavaké 72.639, a betűké 323.622 (v. 323.016). - Mohamed prófétai küldetésének 23 éve alatt a formálódó, számban növekvő muszlim közösség vallási és mindennapi életére vonatkozó előírásokat is elrendelt. Így a ~ban szóba kerül az adósság, az ágyasok, az árvák, a gyermekek (szoptatás, öröklés, megölésük tilalma, szülőkhöz való viszonyuk), a háború (Alláh útján érdem; buzdítás rá a szt hónapban, melyben a hősi halál érdem), a házasság (pogányokkal, zsidó és ker. nőkkel tilos, özvegyekkel, feleségek száma, vérfertőzés, időleges házasság), illemszabályok (szerénység, üdvözlés, látogatás, hangos szó kerülése, vendégségben férfi és nő között), kereskedelem, mosakodás, nők (bánásmód, özvegyek, szeméremmel kapcsolatos előírások, alárendeltségük), öröklés (alapelve), paráználkodás (tilalma, büntetése, 4 tanú követelménye), temetés, uzsora, zarándoklat, kis zarándoklat, Mekkában elvégzendő rítusok, zsákmány. -

4. Keletkezése. A modern tud-os kritika osztja azt a hagyományos muszlim álláspontot, hogy a próf. életében a kinyilatkoztatásoknak nem volt semmiféle meghatározott gyűjteménye. Léteztek viszont kőre, bőrre, pálmalevelekre, állati lapockacsontokra lejegyzett szúrák és áják, ill. a próf. közvetlen környezete és követői emlékezetében megőrzött szövegek. A kutatások ugyanakkor a ~ mai formáját, melyet Zajd ibn Thabit, a próf. közeli társa és több nyelvet beszélő írnoka állított össze Medinában a 3. kalifa, Uthmán ibn 'Affán (ur. 644-656) utasítására, nem tartják az egyetlen hiteles verziónak. A korai lejegyzések ugyanis hosszabb-rövidebb részei is megőrződtek és kiadásra kerültek. Ezekben nem jelentős nyelvtani és szókincsbeli eltérések mutatkoznak, egyes szúrák kimaradtak, mások belekerültek. A ~nak különböző változatai léteztek Mekkában, Baszrában, Kúfában és Homszban. Ezek elkeseredett viták forrásai voltak és maradtak a ~-recitátorok között mindaddig, míg a Zajd ibn Thabit-Uthmán változat egyeduralkodóvá nem vált, jóllehet ez nem ment minden ellenállás nélkül. 2000: az általunk ismert ~ról bizonyossággal állítható, hogy lényegi tartalmát illetően megőrizte a kinyilatkoztatásokat, olyan formában és nyelvi megfogalmazásban, ahogy azok a próf. szájából elhangzottak. - A mai tudósok szerint 86 szúra Mekkában, 28 Medinában keletkezett. Az egyes szúrák keletkezésének időpontjára nincsenek biztos fogódzók, de a ~-kutatók abban egyetértenek, hogy a legkorábbi a 19 ájából álló 96. (A vérrög) szúra első 5 ájája: „1Olvass urad nevében, aki teremtett. 2Vérrögből teremtette az embert. 3Hirdess! A te urad a legnagylelkűbb, 4aki Tollal tanított, 5megtanította arra az embert, amit nem tudott.” -

A mekkai szúrákban (612-622) 3 réteg különböztethető meg: 1. a szúrák és áják rövidek, képekben gazdagok, és mintegy 30x fordul elő bennük az esküforma. - 2. dogmatikus fejtegetések, Alláh mindenhatóságának hangsúlyozása és a korábbi (bibliai) próféták életéből vett történetek, melyek Mohameddel mutatnak bizonyos hasonlatosságot. E szúrákban jelenik meg a Mondd! (ar. qul) felszólítás (pl. 109. A hitetlenek, 112. Az őszinte hit, 113. A hajnalhasadás, 114. Az emberek) és az Ar-Rahmán istennév használata. - 3. a szúrák és áják hosszabbak, a rímek szerepét a nyelvtani végződések töltik be. A hívőket Óh, ti emberek formulával szólítja meg.

A medinai szúrák (Kr. u. 622-632) a számban gyarapodó muszlim közösség életét szabályozzák (pl. 2. A tehén, 4. A nők, 8. A zsákmány, 47. Mohamed, 64. A kölcsönös becsapás, 65. A válás, 66. A tilalom, 98. A nyilvánvaló bizonyíték). -

5. A ~ nyelve. A ~-kutatások kimutatták, hogy bár Mohamed a Kureis (Quraysh) törzshöz tartozott, a ~ nyelve nem a kureisi dialektusra, hanem a már az iszlám megjelenése előtt a beduin költészet hatására kialakult közarab nyelvre épült. Mohamed a ~ 26:192-195, 16:103-ban utal arra, hogy a ~t liszánun arabiyun mubínún, 'tiszta, világos arab nyelven' küldték le. Hiszen a próf. célja az volt, hogy a kinyilatkoztatások ne csak törzséhez, hanem minden, más és más tájszólást beszélő arab törzshöz is eljussanak, s azok azt meg is értsék. Ennek ellenére a szövegekben megőrződtek mekkai, kureisi nyelvi sajátosságok is. A ~ szókincsének tanulmányozása igazolta Mohamed állítását, mivel a nem arab eredetű szavak számát a ~ban 275-re becsülik. E szavak már az iszlám megjelenése előtt kerültek az arabba, egy részük a rokon sémi nyelvek (szír, héb., arámi, etióp) kölcsönszavai (~; szúra; ája; szalát, 'ima'; nabí, 'próféta'; dzsahannan, 'pokol'; minbar, 'szószék'), ill. gör. (qalam, 'toll'; námúsz, 'törvény') és iráni (firdausz, 'Paradicsom'). Ismeretlen etimológiájú jövevényszóból mindössze néhány fordul elő a ~ban. -

6. A ~ írása. Az iszlám megjelenése előtt már létezett egy, a nabateus írásból (→nabateusok) kialakult kezdetleges arab írásbeliség. Ez az írástípus a későbbi kúfi íráshoz volt hasonló: négyszögletes betűket használt, magánhangzókat nem jelölt. Létezhetett ennek egy kurzív változata is, melyet a keresk-ben használhattak. Mindmáig vita tárgya, értett-e Mohamed a betűvetéshez, hiszen ifjúkorában maga is részt vett a keresk-ben. Feltételezhető, hogy bizonyos szinten tudott írni, de a rendelkezésre álló források annyira ellentmondásosak, hogy a próf. analfabétizmusa eldöntetlen kérdés marad. Az viszont teljes bizonyossággal állítható, hogy (noha írnokot, sőt írnokokat alkalmazott) életében nem állíttatott össze teljes ~-szöveget, mert erre az iszlám kezdeti szakaszában nem volt igény. -

7. Olvasása. A szövegek összegyűjtése és kodifikálása után kérdéssé vált, hogy a kezdetleges ábécével lejegyzett szövegeket diakritikus jelek és rövid magánhangzók hiányában hogyan olvassák. A 8. sz. elején kezdték ellátni a lejegyzett szövegeket magánhangzókat jelölő jelekkel, ill. a mássalhangzókat megkülönböztető pontokkal (diakritikus jelekkel). Pl. ponttal v. pontokkal ellátott egyetlen betű már félreérthetetlenül jelölhette a b, a t, a th és az n mássalhangzót, ill. az í vagy j félhangzót. Ezek után alakulhatott ki az olvasatok tudománya, mely nyelvtud-ra és hagyománytud-ra alapult. Még a 10. sz. végén is nem csekély gondot okozott a különböző vallásjogi irányzatok számára a több tucatra tehető olvasat. Ibn Mudzsáhidnak (859-935) Mohamedre hivatkozva, nevezetesen arra, hogy a ~nak 7 olvasata van, sikerült elfogadtatnia, hogy az Uthmán kalifa által kodifikált szövegnek csak 7 olvasata létezhet és az egyes olvasatokat csak nyelvtani v. logikai szabályok befolyásolhatják. Ibn Mudzsáhid a 7 olvasat kiválasztásánál azokat a legelterjedtebb olvasatokat tartotta meg, melyek Kúfában, Baszrában, Damaszkuszban, Medinában, ill. Mekkában voltak általánosan elfogadottak. A mai iszlám világ legnagyobb részén a kúfai Hafsz (Kr. u. 805) verziója terjedt el. Ezt elősegítette 1924-es egyiptomi kiadása, ill. a szaúd-arábiai kétnyelvű kiadások. -

8. A ~ rejtélyes betűi. Mindmáig megválaszolatlan az egyes szúrák (szám szerint 29) előtt álló betűk rejtélye, jóllehet megfejtésükkel a muszlim időszámítás 1. századától napjainkig sokan kísérleteztek. 14 változatuk van: 'lm, 'lr, 'lmr, 'lms, hm, hmcsq, s, ts, tsm, th, q, khyc s, n és ys. A muszlim kutatók feltételezik, hogy a rejtélyes betű v. betűcsoportok szavak v. félmondatok rövidítései. Így pl. az 'lr betűcsoport az 'ana Alláh 'ara, 'Én, Alláh látok' jelentéssel bír, v. az n a núr, 'fény' szó helyett áll. - Mások titokzatos, nem értelmezhető v. számértékeket kifejező jeleknek tartották őket (pl. th = 14). Egyik magyarázat, elmélet sem ad választ arra, hogy miért csak 29 (26 késő mekkai, ill. 3 korai medinai) szúra előtt fordulnak elő. Az is megfejthetetlen, hogy az arab ábécé 28 betűjének csak a fele, 14 betű jelenik meg egyedül v. betűcsoportban. T. Nöldeke, H. Hirschfeld, O. Loth, H. Bauer, E. Goossens, S. Seale, R. Bell, A. Jones megfejtési kísérletei ellenére a 14 rejtélyes betű továbbra is őrzi titkát. -

9. A ~ viszonya az Ó- és ÚSz-hez, ill. az iszlám előtti pogány arab vallási kultuszhoz. A ~ban számos utalás, hivatkozás található ó- és úsz-i személyekre, ill. az iszlám előtti pogány arab bálványokra (istenségekre) és kultuszokra (zárójelben az előfordulások számát tüntetjük fel): Ábrahám-Ibrahim (43); Ádám-Ádám (21); Áron-Hárún (22); Dávid-Dáwúd (11); Illés-Iljász/Iljászín (2); Hénoch-Idrísz (2); Éva-Hawwá csak utalásként (4); Joachim-cImrán mint Mária atyja (2); Izmael-'Iszmácil (2); Izsák-'Iszháq (15); Jákob-Yákúb mint Ábrahám fia (5), mint muszlim (1), mint próféta (4), mint József atyja (3); János-Yahyá (4); Jézus-cÍszá mint próféta (8), mint Alláh küldötte (1), a próféták felsorolásában (6), angyali üdvözlet és születése (2), mint akit az apostolok segítenek (3), mint Isten szava és a tőle való lélek (1), fölemelkedése Istenhez (2), mint teremtett lény (1), mint akit a zsidók nem öltek meg (1), nem Isten Fia vagy Isten (4); Jób-'Ayyúb szenvedése (2), a próféták felsorolásában (2); Jónás-Yúnusz története (2), sikere (1), a próféták felsorolásában (2); József-Yúszuf története (3); Lót-Lút mint próféta (2), népe büntetésére történő utalásként (8), egyéb (8); Mária-Maryam születése és nevelkedése (1), angyali üdvözlet és Jézus születése (2), erényei és hite (1), zsidók gyalázkodása (2); Mózes-Múszá gyermekkora (2), Maydanban (1), elhivatottsága (8), küldetése a fáraóhoz (10), kivonulása Egyiptomból (4), a Sínai-hegyen (2), Írást kap (6), az aranyborjúval kapcsolatban (3), prófétát jövendöl (1), a zsidókat magával hívja (1), egy tehén feláldozása (1), egyéb (25); Nimród-Nimrúd (2); Noé-Núh mint próféta (6), mint aki hiába intett (4), felesége (1), egyéb (21); Salamon-Szuleymán (8); Saul-Tálút (1); Zakariás-Zakaríya mint Keresztelő János atyja (3), mint Mária gondviselője (1); angyalok (36); Éden (10); egyiptomi tízcsapás (5); fáraó (26); föltámadás (30); frigyláda (1); Paradicsom (18); Pokol leírása (5), mint örök büntetés (3), 7 kapuja (1), őrök vigyázzák (2), mint a dzsinnek és emberek lakhelye (5); tisztítótűz (3); ördögök, akik varázslásra tanítanak (1), hitetlenségre csábítanak (6), akik szolgálatában állnak (3), akik hallgatóznak (3), akik a próféták ellenségei (2), akik nem hozták a ~t (2); Szentlélek (4); teremtés (13); utolsó ítélet, mely váratlanul jön (6), előjelei (19), leírása (20), csak Alláh tudja előre (7), Alláh a legfőbb bíró és az utolsó ítélet napján mindenki egyedül lesz (2); zsoltárok (2); a vsz. sok százra tehető pogány arab bálvány és istennő közül a legismertebbek (Al-Lát, Bácl, Manát, Naszr, Szuwác, Tághút, cUzzá, Wadd, Yághút). -

10. A ~ és a kereszténység. A ~ alapján a Credo-hoz hasonló →hitvallás az iszlámban nem fogalmazódott meg, de az apostoli hitvallás dőltbetűs részeit a muszlimok, ha nem is szó szerint, de tartalmában elfogadják: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban; aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon föltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test föltámadását és az örök életet. Amen.” - A ~ 72 esetben említi Szűz Máriát, és hirdeti, hogy egyetlen ember bűntelen: a Próféta Jézus szűz édesanyja, kinek mennybevitelét is vallja. Oktatja a híveket, hogy tisztelettel és dicsérettel vegyék körül Szűz Máriát, ezért a muszlimok is szívesen veszik igénybe Szűz Mária anyai segítségét. -

11. A ~i szövegek recitálását az iszlám teol. a tud. egy különleges ágának tartja, mivel a recitátornak ismernie kell annak az írásnak a különlegességeit, mellyel lejegyezték a ~ szövegeit, ismernie kell a helyes kiejtést, hanglejtést, a recitálási szünetet, a magánhangzók olvasási támpontjait, ismernie kellett és kell azokat a rituális dicsőítő betoldásokat, melyek nincsenek a szövegben, de bizonyos részeknél be kell iktatni őket, tisztában kell lennie az olvasás ritmusával, mely lehet lassú, közepes v. gyors. Továbbá ismernie kell azokat a konvencionális jeleket és szimbólumokat, melyeket a ~i szövegek margóján tüntetnek fel a fenti szabályok felismerésének megkönnyítésére. Ezek elsajátítása fontos részét alkotja a muszlim teol. oktatásnak. - A ~t 30 hizbre (ar. 'rész, csoport') osztották praktikus recitálás céljából. Így a hónap minden napján egy-egy hizbet recitálnak. A hizbeket tovább osztották fél és negyed hizbekre. A hívő muszlim családok ünnepélyes alkalmakra (pl. zarándoklatról való visszatérés, házassági szerződés megkötése, közeli hozzátartozó halála) egy v. több ~-recitátort hívnak meg a ~i szúrák recitálására. A ~-recitátor (ar. qári', tsz. qurrá') a recitálás szert-ának, a ~ éneklő hangon történő előadásának a tudója. Az iszlám korai időszakában, majd a muszlim-arab terjeszkedés idején ez a rituálé kevés, az iszlámot elfogadó írástudó kiváltsága volt. Csak ők tudták a kezdetleges arab írásjelekkel lejegyzett szöveget olvasni és helyesen kiejteni. A ~ szövege ugyanakkor nagy hatást gyakorolt a vall. és pol. életre. A ~-szövegek recitálása az imahelyeken történt. -

12. Jelentősége. A ~ az iszlám-arab civilizáció forrása, mely mind a mai napig színezi, árnyalja az iszlám világ érzelmi, szellemi, szociális és pol. életét. Az élet minden ter-én törvény erejével szabályozza az egyéni és társad. magatartást. Irod. szempontból a ~ a muszlim ember számára, mivel Alláh szava, maga a megkérdőjelezhetetlen tökély, követendő példa, stílus. A ~ra épült az arab grammatika, s a ~nak elvitathatatlanul szerepe volt abban, hogy az É-arab nyelv az arabok Arábiából történt kirajzása ellenére sem esett szét rokon nyelvekre. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy jelentős, de még a kölcsönös érthetőség határán belül lévő tájszólásbeli különbségek ne léteznének (egyetlen kivétel a kerség felvétele után erős neolatin [olasz] hatás alá került máltai arab nyelv). - Az iszlám világ számos országában, elsősorban az arab országokban, vannak rádió- és tévéállomások, melyek a nap 24 órájában csak ~-szövegeket sugároznak képben és hangban a leghíresebb ~-recitátorok előadásában. F.I.T.