Magyar Katolikus Lexikon > K > korall


korall: 1. a csalánozók (Cnidaria) törzsébe tartozó, egyszerű szerkezetű állat szilárd mészvázzal. Gyakran bokorhoz hasonló telepet alkot. - 2. A nemes ~ (Corallium rubrum) piros féldrágakő. Régi m. nevén kláris v. kaláris ékszerek alapanyaga. - A Szentírásban hasonlatokban szerepel. Értékesebb nála a bölcsesség (Jób 28,18; Péld 3,15; 8,11), az értelmesen szóló nyelv (20,15), a „derék asszony” (31,10; Sir 7,19). - Ősi hiedelem szerint a ~ megvéd a betegségtől, a szemmelveréstől. Az ókorban bajelhárító (→apotropaion), főként gyermekek esetében (nyakba akasztva használták). - A kk. végétől nagyon kedvelt volt mint →rózsafüzér-alapanyag. A 17-18. sz-tól ötvösmunkákba is foglalták, nyakláncként és karperecként elterjedt ékszer. - Ikgr. A →gyermek Jézus nyakában Jézus gyógyító hatalmára utal (A. Altdorfer: Madonna gyermekkel, 1520/25; Bp., Szépműv. Múz.). **

Kirschbaum II:556. - KML 1986:179. - BL:1029.