Magyar Katolikus Lexikon > N > nabateusok


nabateusok: dél-arábiai eredetű, később erős hellénista hatás alá került szemita törzs. - A tört. időben először Petrában és környékén jelentek meg, az →edomiták földjén (Mal 1,1-5). Eredetileg nomádok voltak és karavánokat vezettek, É-Arábia legtekintélyesebb keresk. népévé váltak; ezt elsősorban a Perzsa-öböl, Arábia és a Vörös-tenger közti karavánutak fölötti uralmuknak és az általuk kitermelt aszfaltnak köszönhették. Legjelentősebb kereskedővárosuk, főleg Kr. e. 30-Kr. u. 70: Higra volt. - Kr. e. 170-től fontos szerepet töltöttek be a bibliai tört-ben. Kr. e. 169: a zsidó főpap, Jázon menedékre talált I. Aretász kir-nál (2Mak 5,8); III. Aretász (Kr. e. 87-62) elfoglalta Damaszkuszt. Nagy →Heródes anyja, Kufra v. Küprosz nabateus származású nő volt. IV. Aretász (Kr. e. 9-kb. Kr. u. 40) még uralmon volt Damaszkuszban, amikor Pál ap. menekült a városból (2Kor 11,32). - Kr. u. 105: a ~ kirságát Traianus cs. Arabia néven róm. tart-nyá tette. Palmira felvirágzásával a ~ elvesztették keresk. tekintélyüket. - A ~ fő istene, Dusara napisten, mellette Allát és Uzza istennőt és az ég istenét, Baal-Szamint tisztelték. 1931: felszínre került Allát istennő egy szentélye Iramban. A ~ műv-e, melynek emlékei →Petrában láthatók, hellénista hatást mutat. R.É.

BL:1297.