Magyar Katolikus Lexikon > K > Konstantin


Konstantin (†Róma, 715. ápr. 8.): Sisinnius utódaként 708. III. 25-715. IV. 9: pápa. - Szír származású. Pápaságának legfontosabb eseménye a K-i egyh-zal kapcsolatos: II. Jusztinianosz cs. (ur. 685-695) meghívta a 691. évi trullai zsinat (III. →konstantinápolyi zsinat) kánonjainak megtárgyalására. 710. X-711. X: volt a cs. vendége. Elfogadta a trullai kánonokat, s a cs. elismerte Róma elsőbbségét a ravennai érsséggel szemben. De amint ~ visszaért Rómába, II. Jusztinianoszt elűzte a trónról Philippikosz Bardanesz, és a →monotheléták hitvallását akarta érvényre juttatni. ~ ez ellen határozottan föllépett. - Utóda 715. V. 19: Szt II. Gergely. T.J.

LThK III:48. - Mondin 2001:112.

Konstantin (†768. aug. után): 767. VI. 28-768. VIII: törvénytelen pápa. - Szt I. Pál halála napján Toto, Nepi hg-e erőszakkal p-vá választatta laikus testvérét, ~t, akit VII. 5: pp-ké szent. Eredménytelenül keresett pártfogást Kis Pippinnél. A longobárd kir. elfogatta, megvakították és 768. VIII: egy ktorba zárták. 796: a lateráni zsin. minden sztelését érvénytelenítette. T.J.

LThK III:48.

Konstantin, Nagy, Flavius Valerius Aurelius Claudius (Naissus [Niš], Dacia, 280 u. febr. 22.-Nikomédia mellett, 337. máj. 22.): római, az első keresztény császár (ur. 306-337) Szt I. Marcell, Szt Euszébiosz, Szt Melkiadész, Szt I. Szilveszter, Szt Márk és Szt I. Gyula pápák idejében. - Constantinus Chlorus caesar és Helena (Szt Ilona) fia. Katonának nevelték. 292: atyját Diocletianus cs. caesar rangjára emelte, ettől kezdve ~ Nikomediában a cs., majd Galerius udvarában nevelkedett, akit a perzsa háborúba is követett. Galerius azonban, atyja versenytársa, őt sem kedvelte, sőt életére tört. Emiatt Diocletianus leköszönése után Chlorus sürgősen magához rendelte fiát Britanniába, ahol együtt küzdöttek a →piktek ellen. - 306. VII. 25: Chlorus meghalt, s a katonák ~t Yorkban caesarrá kiáltották ki, amit Galerius is elismert. Első éveiben a barbárok ellen harcolt: legyőzte a →frankokat és alemannokat (→germánok) a Rajna mentén, melyen (elsőként!) Köln és Deutz között állandó kőhidat építtetett. Trevirit (Trier) választotta székvárosául, melyet falakkal is megerősített és sokféleképpen díszített. - Mikor Maximianus és fia, Maxentius, kit a rómaiak cs-rá kiáltottak ki, a K-en uralkodó Galeriusszal háborút kezdett, ~ semleges maradt. A Diocletianus parancsára 307: Carnuntumban összeült fejed. kongressz. lemondásra kényszerítette Maximianust, fiát kizárta az uralkodásból, Maximianus helyébe Liciniust léptette, ~t pedig augustus rangjára emelte. Maximianus Galliába ment ~ udvarába, aki 307: feleségül vette a leányát, Faustát (gyermekeik: Constantinus, Constantius, Constans és egy leány, Constantia). ~ a kormányzás egy részét átengedte neki, de Maximianus ezt is kevesellve összeesküvést szőtt ellene, s a lefoglalt állami pénztárral Massiliába szökött. ~ követte őt ide, s 310: megölette v. öngyilkosságra kényszerítette. - 311. V. 15: meghalt Galerius. Halála után versengés támadt a hatalomért ~, Licinius, Maximinus és Maxentius között. A támadást ~ kezdte. Átkelt az Alpokon, Taurinum (Torino) mellett legyőzte sógorát, Maxentiust, és megszállta Veronát. - Rómához érve a döntő ütközet előtti látomásában kereszt (pontosabban →Krisztus-monogram) jelent meg az égen, In hoc signo vinces, 'e jelben győzni fogsz' felirattal. Égi parancs alapján ~ a katonái pajzsára tétette a jelet (→labarum). 312. X. 28: a →milviusi hídnál megütközött Maxentiusszal, aki a Tiberis hullámaiban lelte halálát. A rómaiak kitörő örömmel üdvözölték ~t, és a legnagyobb kitüntetésekben részesítették. - ~ a Nyugat urának tekinthette magát, s bár az egész birod. fölötti uralom után áhítozott, Liciniusszal egyezségre lépett Mediolanumban (Milánó). E találkozón született a →milánói ediktum, a ker-eket felszabadító rendelet. - Licinius feleségül vette ~ húgát, Constantiát; 314: Keleten, Adrianopolisz mellett győzelmet aratott Maximinus Daia fölött, s ~nal ketten uralták a Római Birod-at. ~ 324: az Adrianopolisz és Khrüszopolisz melletti csatákban megverte Licinius hadait, s haláláig lényegében egyeduralkodó lett. Fia, Crispus 324. IX: Khrüszopolisznál (Scutari) tengeren győzte le Licinius hajóhadát. ~ a húga, Constantia könyörgésére megkímélte ugyan Licinius életét, de szavát csakhamar megszegvén 325: megölette sógorát és annak fiát. - ~ diadalát más, saját családjában elkövetett gyilkosságok is beárnyékolták, melyeknek indokait homály borítja. 326: Polában ölette meg a nagyon népszerű Crispust. Feleségét, Faustát, azzal vádolva, hogy a fiával, Crispusszal vérfertőző viszonyt folytat, fürdőben fojtatta meg. Ezek után elhagyta Rómát és új főv-t alapított a birod. számára, a K és Ny határán fekvő régi Bizáncból →Konstantinápolyt. - Egyháztört. szerepe. ~ nem elégedett meg a →konstantini fordulattal. A cs. udvar szigorú szert-rendjén és pompáján, melyet Diocletianus vezetett be, ~ nem változtatott, és a kormányzást is meghagyta a korábbi hivatalnoki kar kezében, melynek főbb tagjai a birod. kancellár, az igazságügymin., a birod. pénztár kezelője (ki 340 óta a comes sacrarum largitionum címet viselte), a császári magánvagyon és uradalmak kincstárnoka (kit eleinte comes rei privatae principisnek, 340 óta pedig comes largitionum privatarumnak hívtak), a főkamarás, a 4 (utóbb több) praefectus praetorio. Megmaradt az államtanács (consistorium) is, mely a legfőbb polg., katonai és udvari méltóságokból alakult. A kancellár a 4 főiroda (scrinia) által igazgatta a birod-at, mely közig. tekintetben Diocletianus óta 4 praefecturára volt felosztva: Oriens, Illyricum, Italia és Gallia (Hispaniával és Britanniával együtt). A praefecturák élén (melyek ~ idejében 14 dioecesisre és 120 tartományra oszlottak) a 4 praefectus praetorio, a dioecesisek élén a vicariusok álltak, kiknek rangját és tekintélyét ~ megemelte, és rájuk bízta a praefectusok ellenőrzését. A vicariusok ellenőrzésére ~ gyakran a saját környezetéből kiszemelt comeseket alkalmazott. E főtisztviselőktől függött a hierarchikus alapon szervezett hivatalnoki testület, melyben ~ monarchiájának egyik fő támaszát látta. Egyrészt dédelgette a tisztviselőket, másrészt ellenőrizte őket, zsarolásaikat pedig megakadályozta. Az egyes tart-ok évi gyűléseit (concilia) ~ nem bántotta; ezentúl is hozhattak határozatokat és kérvényezési jogukat is gyakorolhatták, amiben a helytartó sem akadályozhatta meg őket. -

A költségek fedezésére, melyeket a hivatalnokok és a hadsereg fenntartása, az építkezések igényeltek, sok és pontosan beszolgáltatott adóra volt szükség. Az adó behajtásában tehát könyörtelen szigorral jártak el. ~ uralkodásának elején terményekben kellett adót fizetni, a tisztviselők és a katonák szintén terményekben kapták meg fizetésüket. Később pénzben szedték az adót. 325: ~ felszólította a polgárokat, hogy az igazságtalan bírákat és tisztviselőket vádolják be, sőt jutalmat ígért a vádlónak. - A hadseregben is több nevezetes változás történt. A régi róm. praetorianus-gárdát, mely 312: Maxentiust segítette, ~ még abban az évben feloszlatta; helyette a székváros és udvar őrizetére új gárda-csapatokat (scholae palatinae és domestici) szervezett. A rendes hadsereg a Palatini, a Comitatenses és a Riparienses v. Limitanei hadtestére oszlott. A Palatinusok a cs. és főv. közelében állomásoztak, míg a Comitatenses a praefecturák és a tart-ok főhelyein szolgáltak. A határok megvédésével többé nem a rendes hadsereg, hanem egészen külön csapatok, a Riparienses, voltak megbízva, vagyis a határon levő állami birtokokon letelepített és örökös birtokjoggal felruházott határőrzők és azok fiai. A rendes hadsereg élén a 2 magister militum állott, a határvidéken duces nevet viselő tábornokok vezényeltek. A hajóhadat, különösen a Rajnán és a Dunán elhelyezett flottát, szaporították. A sorozás alól csakis a vagyonosabb földbirtokosok voltak kivéve: de ezeket csak azért kímélték, hogy kötelességüknek, az adó előteremtésének eleget tehessenek. Barbárok (frankok) nagy számmal szolgáltak nemcsak a segédhadakban (auxilia) avagy a galliai „Laeti” és dunamelléki „Gentiles” csapataiban, hanem a rendes hadseregben is. Ezek a barbárok belépésükkor polgárjogot kaptak. A katonák és veteránok fiait, amint 18. évüket elérték, besorozták (Szt Márton). A katonai lázadások és a fegyelmezetlenségek megelőzésére minden hadtestet sok apró csapatra bontottak és szerteszét helyezték el őket a birod-ban. Külső háborúk nemigen zavarták ~ későbbi uralmát. 332, 334: sok ezer barbárt (vandált) telepített be saját kérelmükre a birod-ba. - ~ támogatta a tud-t és műv-et; Berytusban (Bejrút) jogi főisk-t alapított, tudósokat (rétorokat) tüntetett ki. Az ipar támogatására több iparágat felmentett az adó alól; a tart-okban jó országutakról gondoskodott. - A birod. helyzete ~ utolsó éveiben rosszabbra fordult, minek főokát a roppant adóteherben kell keresnünk. Utoljára II. Sapur perzsa kir-lyal kezdett 337: háborút, melynek végét már nem élte meg. A hadi készületek közepette köszvény döntötte ágyba, és Nikomedia melletti villájában meghalt. A trónt 3 fiára hagyta, Constantinusra (II.), Constantiusra és Constansra, akiket már régebben megtett caesarokká, s 335: felosztotta köztük birod-át. Ezeken kívül mostohatestvére, Dalmatius hasonló nevű fiának és idősebb Dalmatius öccsének, Hannibalianus hercegnek is juttatott egy-egy országrészt. De rendelkezéseit fiai megszegték, mert alig hogy ~t Konstantinápolyban az általa alapított Apostolok tp-ában eltemették, rettenetes gyilkosságokra vetemedtek, melyeknek két herceg és számos rokon esett áldozatul, s a hatalom a három fiú kezébe került (337. IX. 9.). - ~nak kezdettől gondja volt az Egyh. egységére. 313: (Szt) Miltiades p-ra (ur. 311-314) bízta a →donatizmus megítélését, 314: Arles-ba e célból zsin-ot hívott össze. Jelentős része volt 325: a →niceai zsinat sikerében. Húga, Licinius özvegye befolyására később ariánus pp-öket visszaengedett a helyükre, s beleegyezett kat. pp-ök (pl. Szt Atanáz) elmozdításába. - A ker. hitet és erkölcsöt tekintette alapnak, melyen a róm. birod-at újjá akarta építeni. E cél szolgálatába állt építészeti tevékenysége is. Az Egyh. számára visszaadatta és helyreállíttatta a régi, bővíttette és ékesíttette a meglévő tp-okat. Új építkezései Rómában a lateráni bazilika, baptisztérium és pápai palota, a Szt Kereszt-, Szt Péter-, Szt Pál-, Szt Lőrinc-, Marcellin és Péter-, Szt Ágnes-bazilika; K-en Antiochia, a Szentföld (Betlehem, Jeruzsálem), Konstantinápoly bazilikái. - A keleti egyh-ban, főként Konstantinápolyban szt-ként tiszt. Ü: itt Szt Ilonával együtt máj. 21. **

Pallas III:502. - Pecz 1985. I/1:460. (*Moesia, 274. febr. 27/28.) - EC IV:718. - Kirschbaum II:546. - Vanyó IV:391.