🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > piktek
következő 🡲

piktek (a lat. picti, 'befestettek, tetováltak' szóból): gael eredetű kelta népcsoport. - Kr. u. a 4. sz-tól a rómaiak által le nem igázott →Kaledóniát lakták. Két törzsüket a Grampian-hegység választotta el: a D-i dikaledonokat az 5. sz: Szt Ninian, az É-i vekturionokat Szt Kolumbán (521-597) térítette meg. A ~ első keresztény királya Brudeus (†586) volt. Virágkorukat Hungus kir. (730-760) alatt élték, de már 839: teljesen megtörték őket a skótok, akik közé a 844: trónra lépő Kenneth uralkodása alatt teljesen beolvadtak. Királyaik székhelye Forteviot volt Strathernében. **

Pallas XIII:1055.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.