Magyar Katolikus Lexikon > L > labarum


labarum (lat.): 1. római hadi jelvény, dárdanyelet keresztező rúdról függő, négyzet alakú kis lobogó. - 2. Nagy →Konstantin a milviusi csata előtt a napkorong fölött a kereszt jelét látta TOUTÓ NÍKA, 'e jelben győzz!' felirattal, s álmában azt az utasítást kapta Krisztustól, hogy ilyen ~ot vitessen csapatai előtt. Látomásáról Konstantin esküvel tanúskodott →Caesareai Euszébiosznak. A konstantini ~ról korabeli érmék tanúskodnak. A ~ csúcsára a római sas helyére aranykoszorúba foglalt, drágaköves →Krisztus-monogram, a bíborszínű bársony lobogóra a cs. és két fia mellképe v. a látomás felirata került. - Ez a ~ a birodalom Ny-i részének császári, 324-től az egész Római Birod. birodalmi zászlója lett. 50 katonából álló díszőrség kísérte. Julianus apostata elvetette, Jovianus cs. ismét tisztelet tárgyává tette. A konstantinápolyi cs. palotában őrizték. - 314-től a konstantini pénzeken, szarkofágokon és az ún. probus diptychonon (Aosta) látható. Változatait a bíborszövet fölirata szerint különböztették meg: in hoc vinces, 'e jelben győzzél', v. in nomine Christi vincas semper, 'Krisztus nevében győzzél mindig'. - 3. a csíksomlyói pünkösdi búcsú egyik fő szimbóluma (a nép labóriumnak nevezi): ma 20, régebben 50 kg súlyú, díszes kelmével bevont, méhkas alakú jelvény, melyet a tanuló ifjúság képviseletében a legerősebb diák (laborifer) mint zászlót visz és hordoz végig a több óráig tartó →kikerülés során. Eredete a 18. sz-ba nyúlik, ekkor alakult meg a Mária Társulat a tanuló ifj. körében. Hasonló zászlaja volt egykor a győri kat. főgimn. kongregációjának. **-D.Má.

LThK VI:718. - Kirschbaum III:1. - Lackovits 1991:136. - Bálint-Barna 1994.