Magyar Katolikus Lexikon > K > Konstancia


Konstancia, Constantia (1180 k.-Tisnovitzi kolostor, Cseho., 1240. dec. 4.): magyar királyi hercegnő, cseh királyné. - III. Béla kir. (ur. 1172-96) és Chatilloni Ágnes ifjabb leánya. I. (Rőtszakállú) Frigyes ném-róm. cs. (ur. 1152-90) 1189: fiával együtt hadjáratot vezetett a Szentföldre. Mo-i átvonulásakor III. Béla Esztergomban olyan gazdagon megvendégelte és ellátta őket, hogy az a ném. urakat elkápráztatta. A cs. eljegyezte ~val fiát, Sváb Frigyes hg-et (1166-91). A házasságkötést a Szentföldről történő visszatérés utánra halasztották, de Frigyes hg. 1191. I. 20: elesett Palesztinában. 1199: ~ I. (Přzemysl) Ottokár cseh kir. (ur. 1191-92 és 1197-1230) [második] felesége lett (aki első feleségét, Adelhaidot, a meisseni őrgr. leányát rangon aluliként elzavarta). A házasságkötéskor ~ megkapta a lundenburgi kerületet, majd férjének halála (1230) után özvegytartás címén Kunovic, Göding, Bisenz, Pribislav és Budejovice birtokokat, melyeket IX. Gergely p. (ur. 1227-41) 1231: megerősített. Férje halála után hazatért az általa építtetett Vöröskő várába. A két fia, I. Vencel cseh kir. (ur. 1230-53) és Přzemysl morva hg. között évekig tartó trónviszályban a béke megteremtésén munkálkodott. Ösztönzésére Vencel II. Frigyes osztr. hg. (ur. 1230-46) ellen büntető hadjáratot indított, amiért az nejét, Laszkarisz Zsófiát (nagynénjét, Béla ifjabb m. kir. nejének nőtestvérét) elzavarta. A testvérek közötti harcok folyamán Vencel kir. özvegytartás címén anyjának adta az öccsétől elvett Brünnt. A csehek a béke angyalának emlegették ~t, a cseh Přzemysl uralkodóház ősanyját. ~ gyermekei: Vratiszlav (fiatalon elhunyt); Jutta (férje Bernát karintiai hg.); Anna (férje II. Henrik sziléziai hg.); I. (Přzemysl) Vencel cseh kir. (ur. 1230-53) [neje Kunigunda, Fülöp ném. kir. leánya]; Ulászló morva őrgr. (fiatalon elhunyt); Ágnes klarissza apátnő. Do.J.-88

Wenzel VI-VII. - Pauler II:632. - Fejér II. (Ottokár levele III. Ince p-hoz és III. Honorius p. levele a salzburgi érs-hez) - Révai IV:638. (s.v. Constantia) (†Vöröskő vára?)

Konstancia, Constantia (1180.-Catania, 1222. jún. 23.): aragóniai királyleány, magyar királyné. - Szülei: II. (Tiszta) Alfonz aragóniai kir. (ur. 1164-96) és Sancha (†1208), VII. Alfonz kasztíliai kir. (ur. 1126-57) leánya (2 húga és 3 bátyja volt). - Esztergomban 1198: kötött házasságot Imre kir-lyal (ur. 1196-1204), aki nejének 12 ezer márkát és 2 vm. jövedelmét biztosította. 1199: született Imrétől egyetlen gyermeke, (III.) László (ur. 1204-05). Szelíd, megértő és megbocsátó természeténél fogva ~ helyzete a kir. udvarban szenvedésekkel és megaláztatásokkal terhelt volt. Férjének öccse, II. András (ur. 1205-35), s különösen annak neje, meráni →Gertrúd nem tudott megbékélni vele. Imre kir., betegségével egyidőben, András és Gertrúd uralomra törésének megakadályozására, III. Ince p-hoz (ur. 1198-1216) fordult, hogy alig 4 é. fiát a p. Mo. főembereivel utódjául elfogadtassa és az iránta való hűségre megeskettesse. III. Ince közbenjárására I. Merániai János kalocsai érs. 1204. VIII. 26: kir-lyá koronázta Imrét, de a p. azt kérte Imrétől, hogy halála esetére fia gyámjául Andrást jelölje ki. Imre kir. halála, 1204. XI. 30: után ~ helyzete tarthatatlanná vált. A gyűlölködő, a gyámjogot uralkodói vágya kielégítésére felhasználó Gertrúd, férjét, Andrást is befolyása alatt tartva, ~nak és fiának, III. Lászlónak a helyzetét kibírhatatlanná tette, ~ fiával, a Sztkoronával, kincseivel VI. Lipót osztr. hg-hez szökött. Menekülése előtt ékszereit 70 ezer ezüst márka értékben a jeruzsálemi ispotályos lovagr. esztergomi házára bízta. Fiának, III. László gyermekkir-nak 1205. V. 7-i halála után ~ bátyjához, II. (Katolikus) Péter (ur. 1196-1213) aragóniai kir-hoz költözött. 1209: újra férjhez ment Palermóban, I. (Hohenstaufen) Frigyes nápoly-szicíliai kir-hoz (ur. 1197-1250). E házasságából született fia Henrik (1212-42). ~ a volt sógorával, II. Andrással a megőrzésre átadott kincsek visszaszolgáltatásáról folytatott tárgyalásai közben halt meg, a kir-ok és pp-ök számára fenntartott cataniai nagytp. kriptájában temették el. Do.J.

Pray I. - Fejér II. (III. Ince p. levele az esztergomi kápt-hoz) - Pauler II:632. - Révai IV:638.

Konstancia, Constantia (1230-as évek közepe-Sandriai zárda?, 1290): magyar királyi hercegnő, halicsi fejedelemasszony. - IV. Béla kir. (ur. 1235-70) és Laszkarisz Mária leánya. A tatárdúlás után IV. Béla házassági kapcsolatokkal is igyekezett Mo. védelmét erősíteni. 1251/52: leányukat, ~t a Rurik-házból származó Danielovics Leóhoz, Halics, Cholm és Drohícsin hg-éhez adták feleségül. Apósa az 1230-as években a tatárok (mongolok) követelésére az összes megerődített helyeket, közte Ilyvót (Lwow, Lemberg) is, leromboltatta. Leó a tatárok (mongolok) vazallusa volt, tatár testőrséget tartott, Halics királyának neveztette magát. ~ férjének vad, féktelen természetétől és hasonló környezetétől sokat szenvedett. Leó újjáépíttette Ilyvót. ~ 1266: özvegyen maradván a sandriai zárdában apáca lett. Egyetlen fia, György a Rurik-ház halicsi ágában alapított egy leszármazási ágazatot, amely összeolvadt a Piaszt-Masovai ággal és a Habsburg-házban folytatódott. Do.J.

Fejér V:1. - Wertner 1892. - Pauler II:632. - Révai IV:638. (s.v. Constantia)