Magyar Katolikus Lexikon > K > Karácsony


karácsony, december 25.: Isten Fia, →Jézus Krisztus földi születésének ünnepnapja. - 1. Az ünnep tárgya a megtestestült Ige földi születése a →Boldogságos Szűz Máriától Betlehemben. E születés az üdvtörténet közp. eseménye, mert aki született, nemcsak az ember fia, egy az emberek közül, hanem Ő az Atyától a Szentháromságban az idő kezdete előtt születő Fiú. Születése mindenki számára üdvösséget hoz, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megszülethessék az üdvözítő Jézus. A ~ misztériuma tehát hármas születés: az öröktől való, a földi (történeti) és a kegyelmi (a hívők lelkében való) születés. - Az üdvtörténetben Jézus születésének fókusz és tengely jellege van: az előtte történtek rá irányulnak, az utána történtek belőle következnek, és az emberi történelem Jézusért van. E születés történetisége komolyan nem vonható kétségbe, időpontja az egész földkerekségen ált. elfogadott időszámítás kezdőpontja (→éra): ehhez viszonyítva számítjuk a történelem eseményeit Krisztus előtt (rövidítve: Kr. e.), és azóta: Krisztus után (Kr. u.). - Az ÓSz prófétáinak jövendölései, a →messiási jövendölések e születésről szóltak, legfontosabb az Iz 7,14 (vö. Ter 49,9; Szám 24,17; Iz 9,1-6; 11,1-5; Mik 5,1; Jer 23,5; Ez 17,22; 34,23; Zak 9,9; Zsolt 2; 72; 110). Szt Máté (1,18-25) és főként Szt Lukács (2,1-20) a →gyermekségtörténetben részletesen elmondják Jézus születését (vö. →népszámlálás, →Betlehem, →pásztorok imádása). →Jézus megalázkodása e születéssel kezdődött. -

2. A ~ szó gyökere vsz. a lat. incarnatio. Mások szerint szláv jövevényszavaink legősibb rétegéből származik: a korcun, 'átlépő' (a →téli napfordulóra utal) a korciti, 'fordul, lép' igenévi származéka. A magyarokon kívül csak a keleti szlovákok, máramarosi ruszinok, valamint a huculok jelölik e szóval az ünnepet, más szláv népeknél a bozié, 'Istenfia' él. A kutatás sokáig a román cracium átvételének tartotta a ~ szót. - A magyarban él a „két karácsony” kifejezés is: a nagykarácsony ~ napja, dec. 25., kiskarácsony újév napja, jan. 1. A „két ~” között van az ún. csonkahét, az Ormánságban félhét, a moldvai csángóknál tekereshét, Göcsejben számosnapok, szerb környezetben kereszteletlen napok (a néphit szerint Jézust akkor még nem keresztelték meg). - A Karácson, Karácsonyi családnév a Karácsony nevezetű v. ~ra született ősre emlékeztet: Karácsonyi, Karácsonyé, azaz ~ szülötte, ajándéka. A ~kor született gyermekről a néphit úgy tartja, hogy szép, boldog élete lesz. A szó a kk-ban keresztnév is volt, a keleti egyh-ban még él. Női változata, a Karácsuna kevésbé terjedt el, mert a ~kor született leánygyermek ált. Anasztázia (Neste) vt-szűz nevét kapta, akinek ünn-e ~ napja. - A szóból képzett helyneveink egy része kk. patrocíniumra, esetleg bizánci hatásra v. hasonló nevű patrónusra enged következtetni: Karácsond (Heves, Abaúj), Karácsonmező, Karácsony/n (Zala), Tiszakarácsonyfa (Craciunesti), Karácsonyfalva (Craciunegti), Alsókarácsonfalva (Craciuneul de jos), Felsőkarácsonfalva, régi nevén Oláhkarácsonfalva (Craciuneul de sus), Nyárádkarácson (Craciunesti). - A ~ra visszavezethető család- és helységnevek: Bethlen, Betlen (Beclean, Fogaras, Szolnok-Doboka), Bethlenkeresztúr, Bethlenkörtvélyes, Bethlenegres, a sok Bethlenpuszta szerte az országban, s a hajdani Betlehem városrész Szegeden. - A 19. sz: ~, ill. Jézus megtestesülése tit. is volt: pl. 1824: Gemzse (2000: Magyarok Nagyasszonya), Kisselmec, Morvaszentjános, Keresztfalu. - A ~ szóhoz számos szólás kötődik: ami még soká lesz, de nagyon várják: „messze van, mint ~”; „az lesz soká, meg ~”. Ami igen kapós, soknak van rá egyszerre szüksége, arra öreg szegediek ezt mondták: „kapós, mint ~kor a famozsár” (a gazdasszony ~i sürgés-forgására emlékeztet, mozsár ugyanis nem volt minden háznál, dió-, máktöréshez kölcsön kellett a szomszédból kérni). Szamosháton: „késő ~ után kántálni” (eső után köpönyeg). Akit váratlan örömben, kellemes meglepetésben részesítenek: „legyen neki is ~a”. Régi szegediek ajkán: „lögyön neki is gubás ~a” (ez vonatkozhat a ~i mákosgubára, de új gubára, azaz szűrposztóból készült, új kabátra is). Az ünnepi eledelről: „~kor kalácsot, húshagyókor fánkot, húsvétkor is ha lehet, pünkösdkor már kenyeret”. - 3. Ünneptört. A ~ történelmi dátumai. A hagyomány nem őrizte meg Jézus születésének kalendáriumi napját. Az első sz-okban az Egyh. →epifánia, vízkereszt ünnepén az emberré vált Isten világra jövetelének misztériumát ünnepelte. - A K-i egyh-ban a Megváltó születésnapját már a niceai zsinat (325) előtt ünnepelték, de ennek a megemlékezésnek még ott sem volt egyértelműen meghatározott napja. Alexandriai Szt Kelemen (3. sz.) szerint máj. 15., Szt Epiphaniosz (310-403) és mások szerint jan. 6. volt ez a nap. A ~ és epifánia ünnepét együtt ülték meg. Idővel jan. 6. a ~ általánosan elfogadott napja lett, bár Caesar →Baronius (1538-1607) bíb. szerint (vö. In notis ad Martyrologium Romanum c. munkája) I. Jusztinianosz (527-65) konstantinápolyi cs. uralkodása idején római mintára a K-i egyh-ban is elterjedt a ~ dec. 25-i ünneplése. Sőt Aranyszájú Szt János is említi egy 397 k. beszédében: „Keleten csak tíz éve ünneplik a karácsonyt december 25-én, míg a nyugati egyházban emberemlékezet óta ez a szokás” (Sermo 31.). - A niceai zsinat 325: tette ~ napjára a születés ünnepét, hogy az →ariánusokkal szemben, akik tagadták Jézus istenségét, ezzel is az emberré vált Istent magasztalja. A napot nem véletlenül választották ki: a →Mithrasz-kultusz ekkor ünnepelte a →Nap születésnapját és sötétség fölötti győzelmét (Natalis Solis invicti). - A legrégibb Ny-i tanúságot 354: a Depositio Martyrum adja. 361: Galliában, 380: Hispániában kezdték dec. 25: ünnepelni. Ősi hagyomány szerint Jézus éjjel született, mint ahogy éjjel is támadt föl. Ettől a gondolattól indítva az őskeresztények ~ egész éjszakáját térden állva, imádsággal töltötték. -

4. Liturgiája. Vigíliája, dec. 24. (a nép nyelvén →karácsony böjtje) az ősszülők, →Ádám és Éva ünnepe, aminek szimbolikus tartalma is van: az ÓSz megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből az új Ádám fogadásának, egyúttal a halott természet életre igézésének, a kezdődő újnak (esztendőnek) s az emberi megújulásnak ünnepe. A ~i lit. sajátossága a 3 szentmise: az →éjféli mise, a →pásztorok miséje és a ~i ünnepi szentmise. Eredetileg a pápa kiváltsága volt a 3 szentmise bemutatása (éjféli a római S. Maria Maggiore-baz-ban, a pásztorok miséje a Szt Anasztázia-, az ünn. a Szt Péter-baz-ban). A kk. lit-magyarázat szerint az éjféli mise az Ige örök születését, a pásztorok miséje a megtestesült Ige földi születését, az ünnepi mise ezekkel együtt az ember kegyelmi újjászületését ünnepli. A 12. sz-tól minden pap bemutathatja a 3 misét (→trinálás). - Középkori magyarázat szerint az éjféli mise a törvény előtti időt jelképezi, amikor még sötétség volt a földön. A hajnali mise a törvény alatti időt jelzi, annak halvány világosságával, a nappali mise a kegyelem teljességének felel meg, amikor a lelkek napja, Jézus már fölkelt. Ugyanezt a magyarázatot fűzték a ~i három éjszakai imaórához (nocturnus). Ezért az első alatt fekete takaró, a sötétség jelképe födte az oltárt, a második alatt fehér, mely a világosságra utal, a harmadik alatt vörös, ami a Jézus és jegyese, az Egyh. közötti szeretetet jelképezte. Ennek elnépiesedett nyomaival a →karácsonyi asztal terítésénél találkozunk. - 5. Hagyományvilága mind európai, mind magyar vonatkozásban a leggazdagabb: →karácsonyi szokások, köztük a →karácsonyfa állítása hívők és nem hívők számára egyaránt hozzátartozik az ünnephez. →szenteste

6. Ikgr. A közp. téma a →jászolban fekvő újszülött Jézus Édesanyjával és Szt Józseffel. Az ábrázolások elemeit az ósz-i próféciák és előképek határozták meg: →csillag Jákob törzséből (vö. Szám 24,17), az →ökör és a →szamár (Iz 1,3;. Hab 3,2), →Jessze fája (Iz 11,1), barlang (33,16-17). Jézus születésének előképe Izsák (Ter 21,1-3) és Sámson (Bír 13,24) születése. Mária szűzi szülésének előképei az →égő csipkebokor (Kiv 3,2), →Áron vesszeje (Szám 17,8), →Gedeon gyapja (Bír 6,36), a bezárt kapu (Ez 44,2). - A →Legenda Aurea szerint Jézus születését rendkívüli természeti jelenségek is jelezték: En-Gediben egy szőlőskert kivirágzott és termést hozott (vö. Én 1,14); Rómában leomlott a béke tp-a, s egy forrásból olaj kezdett ömleni. - a) Ny-i óker. képtípusok. Az első ábrázolások (320-25) szarkofágokon maradtak fenn: a Kisded jászolban fekszik, mellette ökör és szamár (Milánó, Szt Ambrus baz., Stilicho szarkofágja, 4. sz. vége). Az egyházatyák értelmezésében az ökör a Törvénnyel megkötött zsidóságot, a szamár a bálványozás terhét hordozó pogányságot jelképezi, mindkettőjüket megszabadítja a született Gyermek. A ~ első mellékszereplője egy pásztor, a megváltásra váró emberiség képviselője. Máriát eleinte csak a →Háromkirályok imádása-képeken ábrázolták, az →efezusi zsinat után hangsúlyozottan jelenik meg. Szt József az 5. sz: tűnt föl, Máriával szemben, a jászol másik oldalán. Az istállót csak a hátfal és a tető jelezte, a Gyermek oltárszerű emelvényen is látható. A kk. végéig élő kompozíción középen van a jászol, mögötte az ökör és a szamár, jobbról és balról Mária és József. - A 6. sz: Palesztinában alakult ki az a típus, mely az istálló helyett barlangba helyezte a jelenetet. - b) Bizánci képtípusok. A születést részletesen bemutató ábrázolások a (Krisztus valóságos emberségét tagadó) →gnosztikusokkal és →dokétákkal folytatott viták hatására alakultak ki: Mária a kép egyik oldalán fekszik, József a másik oldalon áll, közöttük az Újszülött. Olykor a szűzi szülés tanújaként a pásztorok helyett az →apokrif iratokból ismert két bába látható. Egyikük, Szalóme (aki kételkedvén a szűzi szülésben, ellenőrizni akarta azt, de megbénult a keze, s Mária gyógyította meg) az ábrázolások gyakori szereplője lett K-en, olykor Ny-on is. Gyakori elem a Kisded fürdetése is, mely szintén a valóságos emberségre utal. - c) A kk. után az Anya és a Gyermek kapcsolata uralkodó: a Kisded nem a jászolban, hanem Anyja ölében van. A nagyobb kompozíciókon a pásztorok és az angyalok együtt imádják a Gyermeket Máriával és Józseffel. - d) Mo-i Jézus születése-oltárokon középen a jászolban fekvő Kisdedet Mária, az angyalok és pásztorok veszik körül. Az oltár szárnyain (Bártfán a predellán) az Angyali üdvözlet, Mária látogatása, a Háromkirályok hódolata. A lőcsei Szt Jakab-tp. hársfa-domborműve (→lőcsei Jézus születése-csoport, 1500/10) vsz. önálló szárnyasoltár maradványa. A hagyomány szerint 1698: a városháza egyik elrejtett fülkéjében találták, Csáky Miklós esztergomi érs. 1752: foglaltatta a barokk oltár keretébe, innen a neve: Csáky-oltár. A körtefából faragott, híres →galgóci Jézus születése-dombormű a hagyomány szerint Mátyás kir-é (ur. 1458-90) volt, majd →Bakócz Tamás révén az Erdődy család birtokába jutott. - 7. A „szeretet ünnepe”. A ~ az egyetlen ünnep, melyet valamilyen formában a Föld minden részén szinte mindenki megtart. A 20. sz. végére a ~ azonban pusztán a „szeretet ünnepe” lett, ami nagyon sok ember számára kiiktatja az ünnep természetfölötti vonatkozásait. Szimbólumait a nem hívők (ill. a Krisztusban nem hívők) kizárólag a →szeretetre visszavezetve magyarázzák. A ~ azonban a szó valós értelmében csak akkor a szeretet ünnepe, ha az ünneplő számára a szeretet:- Isten, ill. az Ő Fia (vö. 1Jn 4,7). Az ember a szeretetet azáltal ismeri meg, hogy Isten szeretetből ajándékozta nekünk a Fiát. A Fiúisten az Atya és az irántunk való szeretetből lett emberré, vállalta az emberség minden terhét és szenvedését, egészen a kereszthalálig. Megtestesülésének egyetlen oka a szeretet volt, hiszen a Fiúnak, aki a változatlan, boldog és örök lét birtokosa, az emberi létre, korlátaira és szenvedéseire nem volt szüksége. Ezeket egyedül a szeretet miatt vette magára. - Ha a szeretetet nem innen értelmezve ünnepeljük, akkor a ~ a szeretet fogalmának torzulásai miatt emberi jócselekedetek és ajándékozások kiváltságos ideje csupán, hatalmas, karitatív célú lelkesültség, fölbuzdulás, az →ünnep (Istennel való találkozás) misztériumában való részesedés nélkül. Jelképeinek önkényes, szubjektív magyarázata zavaros és ellentmondásos lesz: a ~ csupán fenyőfa-ünnep, az ajándékokat a Kis Jézus helyett a Szt Miklós napjáról ide tévedt télapó hozza, az ~i énekek közül kivesznek a Kisdedről és Máriáról szóló ősrégi, önmagukban is értéket képviselő gyermekdalok és →kanciók, s helyettük legfeljebb a fenyőfáról, a karácsonyi cipóról és kiscsizmáról szól az ének. Az ajándékozás kimerítő kötelezettség lesz a piac és a keresk. által manipulálva. Az öröm oka a bőséges étel és ital, melynek az előállításával járó idegeskedés és feszültség ált. az ünnep estéjén robban, s teszi tönkre a család ~át. A csak anyagi javakban megélt bőség és több napos tobzódás után kiábrándultság, fáradtság és belső üresség marad vissza. Mindez épp ellenkezője annak, amit a ~, Isten Ajándékának befogadása adhat az embernek. **

Kühár-Radó 1933:88. - Radó 1961:205. - Kirschbaum II:86. - Sachs 1980:141. - Bálint 1989:15.

Karácsony János (Erzsébetváros, Küküllő vm., 1726.-Erzsébetváros, 1791. aug. 17.): örmény főesperes. - A róm. Propaganda Fide növ-e volt, fil. és teol. dr. 1766: örm. kat. plnos és ker. főesp. Erzsébetvároson, 1767: tb. knk., ap. főjegyző. 1768: a Moldvából Szépvízre telepedett 320 ort. örm-t kat. hitre térítette. 1768-91: építtette az erzsébetvárosi örm. szegyh-at. K.D.

Armenia 1891:12. sz. (Ávedik Lukács: Erzsébetváros örm. kat. lelkészei) - Ávedik 1896:108.