jövevény (lat. advena): szoros értelemben hazát kereső →idegen. Az elhagyott földet tekintve emigráns, 'kivándorló', a célországot tekintve immigráns, 'bevándorló'. Jogállását külön törv-ek szabályozzák, s a ~ lét az →állampolgárság elnyerésével szűnik meg. Tág értelemben egy családba v. közösségbe érkezett személy. A kk. Mo-on →hospes. - A ~t meg kell különböztetni a vándorló →nomádoktól, a →zarándoktól és a →vendégtől. - A Szentírásban Izrael fiai ~ek voltak Egyiptomban (vö. Kiv 22,21). A zsidóság körében a ~ az →Ígéret földjének elfoglalásakor ott talált idegen, később az Izr. földjén megtelepedni szándékozó személy. Utóbbi jogállását tekintve a →pogány (vallásilag és polgárilag idegen) és a →prozelita (befogadott) között állt. - A Törvény az árvákkal és az özvegyekkel azonos módon védte a ~eket: a szombati nyugalom a ~t is megillette (vö. Lev 25,6; Kiv 20,10; MTörv 24,20); a Zsolt 145,9 szerint maga az Úr vigyáz a ~ekre. - Az Egyh-ban élők, bármely néphez tartozzanak, Isten országát tekintve „már nem vendégek v. ~ek, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe” (Ef 2,19); a világot tekintve azonban „~ek és zarándokok, akiknek tartózkodniuk kell a földi vágyaktól” (1Pt 2,11), mert „a mi hazánk a mennyben van” (Fil 3,20). **

BL:663.