zarándok, peregrinus (lat.): szoros értelemben szent helyet (→kegyhely) egyénileg vagy közösségben, lelki szempontok miatt fölkereső hívő, aki célját elérve hazatér; tág értelemben országokon gyalog áthaladó →idegen. Nem tévesztendő össze a lakóhelyüket állandóan változtató →nomádokkal és a valahonnan végleg elköltöző emigránsokkal, ‘kivándorlókkal’. →zarándoklat, →zarándokhely. – Ikgr. A ~ot a kk-tól kezdve széles karimájú, elöl fölhajtott ~kalappal, rajta →zarándokjelvénnyel, →zarándokbottal, tarisznyával, kulaccsal, rövid, bő pelelerinnel, térdig fölkötött ruhában ábrázolták. Szt Jakab ap-t is ábrázolták ~ként v. ~okkal együtt, akiket megáld; ~öltözetben Szt Eleket és Szt Rókust. **