Magyar Katolikus Lexikon > J > játék


játék (lat. ludus): tetszőlegesen kialakított szabályok közötti tevékenység, melynek célja önmaga, ill. a vele járó enyhe feszültség és →öröm. - 1. A Szentírásban. Az ásatások során talált csörgők, kereplők, agyagfigurák ~szerekre engednek következtetni. A régészeti leletek közt táblák, kockák is kerültek felszínre. Játszottak megszelídített kis madárral (Jób 40,29), v. a felnőtteket utánozva (Mt 11,16), kedvelték a →hangszereket. A hellén korban népszerűvé váltak a gimnasztikai ~ok és a színjátszás. Bölcs 4,2: a koszorút nyert győztes képe; ugyanezt a képet használja Pál ap. (1Kor 9,24) annak bemutatására, hogy a ker-nek minden erejével küzdenie kell az üdvösség elnyeréséért (vö. 2Tim 2,5). -

2. A gyermekhez sajátos módon hozzátartozik a ~: a maga kis világában ~osan próbálgatja, „utánozza” azt, ami az életből magára vonta a figyelmét. E ~os próbálgatás a világgal és önmagával való ismerkedés legjobb isk-ja, mely a gyermeki képzeletvilágot a legjobb irányban foglalkoztatja (→kreativitás). Amikor a gyermek a maga eszközeivel (rajzban, gyurmából, homokból építkezve) megformálja azt, ami számára a „világ”, nem leszűkíti a mindenséget, hanem a kicsiben kifejezi az egészet. Ezért az értelmes ~ sohasem silányítja el a gyermeket, hanem gyarapítja és gazdagítja. Ehhez azonban nagyon fontos, hogy a felnőttek a gyermeket hagyják valóban játszani, nagy körültekintéssel és alázattal irányítsák ~ait, és semmiképp se akarják azokat a hasznosság és a gyakorlatiasság szempontjainak alárendelni. A ~ok megválasztásában nem szabad nagyobb jelentőséget tulajdonítani a ~ kreativitást növelő hatásának, mint figyelem-összpontosító, nyugtató, elcsöndesedésre, szemlélődésre szoktató hatásának. Ne akarjunk a ~kal az „iskolára fölkészíteni”, „önállóságra, gyakorlatiassá nevelni” stb. A ~ arra való, hogy ~ossá, ~-szeretővé formálja a lelket és a testet, gátolja a túlzásokra való hajlam, féktelenség, erőszak stb. térhódítását az emberben. Ez a 20 sz. végén fontosabbnak látszik, mint valaha: amennyire a felnőttek világában a szemlélődő, befogadó („passzívnak” ítélt) magatartást mind jobban háttérbe szorítja a fogyasztói társad. diktálta versengés, bizonyítás, külső elvárásoknak való megfelelés („aktivitás”), úgy alakul át a 20. sz. végén a gyermekek elé tett ~ok skálája a felnőtteknek való megfelelés szempontjai szerint. - A ~ természetéből következik, hogy minél egyszerűbb és kevesebb az eszköz (játéktárgy), annál inkább fejleszti a belső képzeletvilágot és kreativitást, a gyermek bármivel, a legegyszerűbb tárggyal is képes játszani. Minél bonyolultabb a ~, annál mechanikusabbá, gépiesebbé válik a gyermek és a ~ viszonya. Ilyenkor az értelmi munka mellett, mellyel a gyermek megérti, hogyan kell a ~ot használnia, eltörpül a ~ közvetlen, spontán hatása az egész lélekre, a gyermek képzeletvilága beszűkül. Minél több természetes anyagot használ a ~ készítője (fa, rongy, szalma stb.), annál jobban segíti a ~ az egészséges életérzés, realitásérzék, azonosság fejlődését. E szempontból a 20. sz. végének elektronikus (számítógépes) ~ainak hatása legalábbis megkérdőjelezhető, amellett, hogy egyetlen műveletet és abban csupán a gyorsaságot gyakoroltatják és fejlesztik, ami egyszerre előnyös és hátrányos is. - Végül igen nagy a ~ közösségteremtő és -formáló hatása, ami mindenki számára nélkülözhetetlen. -

3. A ~ és a kultusz. A ~ ősidőktől fogva alapmagatartásnak számított, mely az életet formálja, s a legszélesebb értelemben magában foglal mindent, ami az élet része. Az igazi ~ot (a →tánchoz hasonlóan) nem függeszti föl szomorúság v. öröm, ünnep v. háború. A ~ sokféleképpen oldja az emberi feszültségeket, s közben föltár olyan dimenziókat is, melyeket a céltudatos tevékenységek során az ember soha föl nem fedezhetne. A ~hoz való jog a személy alapvető jogainak egyike, melynek érvényesülését a civilizált társad-ak közvetve sokféleképp akadályozzák (pl. az isk-ban a tanulnivaló, a munkahelyeken a munka mennyiségének aránytalanságaival). A ~hoz hozzátartozik a szabadság és a lehetőség a bőséges élettapasztalatok megszerzésére. A személynek ez az →emberi méltóságból következő szabadsága az alapja a ~ és a vallás bizonyos rejtett egységének. A természeti („primitív”) népek életük elemi tapasztalatait művészi szert-okban eljátszották isteneik előtt. Az →istengyermekség, amit Jézus Krisztus hozott az embernek, a mennyei Atya szeretetében megélhető könnyedséget, fölszabadultságot, ~osságot ad a ker. hitnek, mintegy Isten országának játszóterébe emeli föl az életet. Az Egyh. szentjeinek alkata mindig közel állt a ~osság valamely formájához (Lisieux-i Szt Teréz a Kis Jézus labdájának mondta magát). A →teremtésben föltárulkozó rendet, tökéletességet és gazdagságot nemegyszer tulajdonítják Isten ~os kedve gyümölcsének. A kinyilatkoztatás mutatja, hogyan „játszik” bele Isten a legkülönbözőbb tört. és személyes folyamatokba. Az Egyh. története, egyes személyiségek élete, küzdelmei Isten igazságáért örömben és szenvedésben Isten tevékenységének kimeríthetetlen kincsesháza a konkrét tört. időben. A ~os ember hívő ember, mert tudja, hogy Isten elég hatalmas ahhoz, hogy az élet minden terhét és problémáját a megváltás fényében egy nehéz, de szép és gazdagító ~ részévé emelje. A →liturgia a külső jelek révén nagyon rokon a ~kal. Ezt a ~ot Isten kezdi, és az ember Isten jelenlétében, az ő közreműködésével folytatja. Az ember, akiben van hajlam a ~osságra, folyamatosan növekszik az élet iránti alázatban is, mert ismeri minden egyes élet váratlan, gyakran beláthatatlan fordulatait. S gyarapszik benne a remény is, hogy Isten sokrétű ~a mindenkinek biztosítja az időt a személyiséggé, emberré váláshoz, s így Isten életében maga is gazdagságot és beteljesülést talál. - A vallás és a ~ között ugyanakkor lényeges különbség is van. Míg (Joannon meghatározása szerint) „a ~ a komolytalan dolgok komolyan vétele”, addig a vallásban, főleg a ker. hitben a legkomolyabb dolgok nyernek könnyedséget a Gondviselésre hagyatkozás és az istengyermekség kegyelmei szerint. Ezenkívül míg a ~ kiemel a mindennapi teendők megszokottságából az „egészen-más” világába (Huizinga meghatározása nyomán), tehát bizonyos szempontból elhanyagolhatóvá válik a hely és az →idő, addig a vallásban közp. szerepe van a →történelemnek és az időnek, ami nem tartalmatlan körforgás, hanem szabad, felelős emberi cselekvések tere. -

4. A pszichológia a jelenségek síkján (fenomenológiailag) megkülönbözteti a ~ok 2 fajtáját: gyakorlat- és jelkép~ (W. Siebel). Előbbi esetében a képességek gyakorlatoztatásán, utóbbinál a szimbólumok alkalmazásán van a hangsúly. Mások (K. Groos, F. v. Schiller) a ~okat az állatok, a gyermekek és a felnőttek ~a szerint csoportosítják. Az állatok játékossága ösztönökre épül. Úgy tűnik, annyiféle ~uk van, ahányféle beidegzésük. A gyermekek ~a már kevésbé kötött, a felnőttek ~a etikai, sőt teol. szempontból is jelentős. A kultúrtörténeti iskola fölfogása (főleg Huizinga) szerint a műveltség a ~ból (és a vallásból) keletkezett. E megállapítás szokatlan azok számára, akik szerint műveltség csakis munkából, a teljesítmény elvéből vezethető le. A műveltségben tovább él a ~ fontos eleme, a verseny, a vetélkedés is. A sportban alkalmazott fair play (tiszta ~) elve lényegében már az →etika síkját érinti. -

5. A falusi életben a gyermek számára a ~ot az apa, idősebb testvér faragta, készítette, az anya varrta, fonta, kötözte. De „játszótárs" a ház körül nevelkedő kisállat (kutya, cica, madarak). Ennek a ~os gyermekvilágnak folytatásaként mondták a fiatalok az ismerkedési alkalmakat játszónak, cécónak, cicázásnak. Ez a délutáni litánia után kezdődött a leány- és →legénysétával, és késő estig tartott. Részt vett benne a falu mindkét nemű fiatalsága, s még a gyermekek, sőt az idősebbek is ki-kijártak gyönyörködni a dalolásban, cicázásban, labdázásban. A későbbi házasok egymásra találásának ezt a lehetőségét ~ként tartották számon. Kitöltötte a délutánt, melyről páronkint kézenfogva nótáztak haza. Voltak táncos ~os alkalmak. A sárközi lányok pl. mezőre mentek, s ott körbefogódzva énekszó mellett lassú forgó táncot jártak, „karikáztak”. Később maguk közé eresztették az ott settenkedő legényeket is, és rövid tánccal fejezték be a ~ot. Másutt a legények és lányok egymásért bekiabálva csapatosan a falu közterére v. a falu végének gyepére indultak, aztán rövid beszélgetés, éneklés után csoportonkint különböző ~okba, majd táncba kezdtek. Itt tanultak meg ~os körülmények között a gyermekek is táncolni. A felnőttek szívesen tanították őket, próbálkozásukat országszerte „serketáncnak” nevezték.

- 6. Ikgr. A ~, főként a falusi ~ id. Peter Brueghel (1525 k.-1569) németalföldi festő kedvelt témája. **

MN IV:151. - LThK IX:966. - BL:799. - Schütz 1993:175.