Magyar Katolikus Lexikon > H > hangszer


hangszer (lat. instrumentum): zenei →hang megszólaltatására szolgáló eszköz. - A Szentírásban a Jeruzsálemi Templom áldozatbemutatásait és imádságait ~ekkel is kísérték. Amennyire a szövegekből azonosítható. e tp-i „zenekar” ~ei fuvós (kürt, harsona, trombita), húros (citera, hárfa, pszaltérium) és ütő~ek (cimbalom, dobok, timpanon) voltak (1Kir 10,5; 13,8; Neh 12,27; Sir 40,21). A fára függeszett citera a fogságban lévők fájdalmának a jele (Zsolt 136,2). - A hadseregben a kornak megfelelő ~eket használtak jeladásra. A gyásznak is megvoltak a ~ei. - A ker. ikgr-ban a  →háromszög formájú, húros ~ (hárfa, líra, pszaltérium) Szentháromság-szimbólum. Az →orgona (a „szél” szólaltatja meg) a Szentlélek szimbóluma. A harsona „Isten hangja”. Harsona a felhőben azt jelenti: Isten beszél.

Lipffert 1976:132.