🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > háromszög
következő 🡲

háromszög: 1. három egyenessel határolt síkidom. Az egyik legősibb, gazdag tartalmú →jel_ az ókori kultúrákban az istenség (főként Egyiptomban), Platón számára a →bölcsesség jele. A hegyével fölfelé álló ~ a női, a hegyével lefelé fordított ~ a ffi principium szimbóluma (a kettő együtt a →házasságé). Két ~ variációi a négyszögek (→négyzet, rombusz, deltoid stb.). Három ~ egy középpont köré helyezve szintén ősi istenség-szimbólum. Három egymással érintkező ~ egy-egy oldalát törölve jön létre az Y (→villa), ami Püthagorasz szerint az életút (→út), a kk-ban a remény, ill. (lefelé fordítva) a renénytelenség jele. Vsz. e jelből, a →kör hozzáadásával alakult a háromsugarú nap-szimbólum. A ~ variációja az egy vonallal leírható →pentagramm és →oktagramm. - A ker. ikgr-ban a ~ a →kereszt mellett a legszentebb geometrikus jelkép, mindig a Szentháromságra utal. →Isten keze, máskor →szem van benne (→Isten szeme). Előfordul mint →nimbusz, →attributum v. →embléma. A barokk korban tp-alaprajz is (pl. Aba, Heves m.). A ~ (v. ~ek) körben az isteni–kozmikus →harmónia jele. Ilyen értelemben szerepel a →kör és a ~ az építészetben és a fest-ben mint kompozíciós elem. A Szentháromság-oszlopok gyakran ~ alaprajzúak. A ~ és a négyszög együtt ábrázolva az isteni és emberi találkozására utal.  - 2. ütőhangszer: →triangulum V.J.

Kirschbaum I:525. - Sachs 1980:145.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.