orgona (lat. Syringa): a fagyalvirágúak egyik nemzetsége. - A közönséges ~ vadon is nő, a leggyakoribb díszcserjénk. Lombhullató, négytagú virágú, levelei szíves tojásdadok, csöves virágai illatosak. - A →növényszimbolikában Mária virága (a fehér a tisztaság, a lila az alázatosság színe). **

orgona (a gör. organon, 'eszköz, hangszer' szóból): az egyik legrégibb és legnagyobb összetett fúvós (aerofon) hangszer. - Guillaume de Machaut (†1377) a hangszerek királyának nevezte, mert hangerejével, hangterjedelmével, hangszínkeverési lehetőségeivel szinte egy nagy zenekart is felülmúl, és monumentális felépítettsége, bonyolult szerkezete is indokolja ezen elnevezést. - 1. Az első ~. A különböző nagyságú és hangú sípok és a fújtatók összekötése, valamint a közéjük iktatott nyitható-zárható szelepek szerkezetét az alexandriai gör. Ktészibiosz (Kr. e. 250 táján) találta föl. Ez az ~típus volt a víziorgona (hydraulis), melyben a légsűrítés víznyomással történt. Ezt a hangszert ismertette Kr. e. 120: Hérón Pneumatika c. kv-ében. Eszerint az első ~nak egy sípsora (regisztere) volt 8 síppal. - A vízi~ Rómában mint luxushangszer az udvari zenészek, sőt cs-ok kedvelt hangszere lett, és eljutott Pannónia földjére is. Kr. u. 228: az aquincumi tűzoltótestület kapott ajándékba egy vízi~t. Nagy Lajos régész 1931: találta meg és tárta fel ezt a hangszert az egykori római tűzoltószékház romjai között. Az Aquincumi Múz. 2004: is őrzi ezt a híres hangszer-leletet, amelyet a világ legrégibb, épen maradt ókori ~jának tartanak. Az aquincumi ~ fennmaradt töredékeiből több rekonstrukció is készült. Az elsőt 1935: az →Angster gyár, a legutóbbit 1996: a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. készítette el. Ez a rekonstrukció, mely a mai hangszertudomány szerint a leghívebben tükrözi az ókori hangzást és szerkezetet, a Bpi Kőbányai Tűzoltómúzeumban látható és megszólaltatható. - 2. Az ~ szerkezete. Az ~ szerkezeti modellje megtalálható a népzenében közkedvelt ősi hangszerben, a dudában: a hangszer megszólaltatásához szükséges sűrített levegőt a légtömlőből kapja, tehát nem a játékos közvetlenül fújja meg a sípokat. A légtömlő tárolja, tartalékolja és nagyjából egyforma nyomás alatt tartja a sípokhoz szükséges sűrített levegőt. Az ~ sípszerkezete pedig a pánsíppal rokon, mely egymás mellé illesztett hosszabb-rövidebb sípokból áll. - Az ~ minden hangját külön síp adja, melyeket a játékos regiszterek bekapcsolásával és billentyűk lenyomásával tud megszólaltatni. Az ~ sípjai akusztikailag ajak- és nyelvsípok lehetnek. A billentyűzet kézzel (manuál) és lábbal (pedál) működtethető. - Az ~ legfontosabb egységei: az ~ház v. ~szekrény, a hangszer külső borítása; játékasztal v. játszóasztal, mely magában foglalja a billentyűzeteket, a regisztereket és az egyéb kapcsolókat; a sípmű a sípok összessége; a szélláda a sípok alatti ládaszerkezet, amely a sűrített levegő elosztását és a billentyűk és a regiszterek működése szerinti adagolását végzi; a fúvómű a sípok megszólaltatásához szükséges sűrített levegőt állítja elő; a traktúra a játékasztal és a szélláda közötti összeköttetést adja; az állványzat az ~ belső részeit tartja. - Az ~k leírására, meghatározására gyakran törtszámot használnak, amelyben a számláló (római szám) az ~ manuáljai, a nevező (arab szám) a regiszterek számát adja. Pl. III/30 annyit jelent, hogy az ~ 3 manuálos és 30 regiszteres, azaz 30 sípsoros. Ezenkívül az ~k traktúráját és a szélláda szerkezetét is meg szokták adni, pl. mechanikus billentyű, elektromos regisztertraktúrás, csúszkaládás. Kisebb ~knál azt is jelzik, hogy rendelkezik-e a hangszer pedállal vagy nem. - 1903: készült el Mo-on az első elektropneumatikus ~ az Operaházban, amelyet a →Rieger gyár állított fel. Az elektromos vezérlésű ~k csak lassan terjedtek el, mivel az ország elektromos hálózata ezt nem tette lehetővé. Az elektromos motorral történő fújtatás is ekkor még újdonságnak számított. Elektromos traktúrájú volt a Zeneakad. nagytermében 1907: átadott koncert~ (IV/74), amelyet a ném. Heinrich Voit  Söhne durlachi cég készített. - 3. Az ~építés hagyományait az egyh. tört-e, az építészet, a képzőműv. és technika állandó változása alakította. Az ~ külső megjelenése függ az időszakok művészetének eszköztárától, a zenetört. korszaktól, annak hangzásideáljától, de meghatározó az építtető anyagi helyzete is. A tp. berendezési tárgyai között különleges helyet foglal el az ~. Megjelenésében és hangjában egyesül a műv. csaknem minden területe: a zeneműv., építészet, festészet, szobrászat és az énekhez kapcsolódva a költészet is. A régi ~építő mesterek hangszereik formáját a tp-belső, az oltár és a szószék stílusjegyeinek felhasználásával alakították ki. Nemritkán ugyanazon asztalos műhely készítette az oltár, a szószék és az ~szekrény famunkáit, faragványait (pl. Stulhoff Sebestyén műhelye a tihanyi apátsági tp. teljes belső berendezését). Az ~ nemcsak a szekrényének külső megjelenésével, hanem hangjával, hangképével is a tp. művészi együtteséhez tartozik. A 19. sz. végéig az ~k szinte mindegyike egyedi alkotás: a tp. stílusához, a kórus és tp-belső adataihoz és akusztikájához egyedileg tervezték meg. Ez a régi elképzelés manapság újraéled, mivel egyre kevesebb sablon ~t építenek ~készítőink. Az ~ feladata általában a liturgia szolgálata és önálló ~zene előadása hangverseny keretében. Az ~ hangzását a múltban általában a tp. szolgálat igényei, követelményrendszere és az építő tapasztalatai, tanultsága, stílusa határozta meg. - 4. Az ~ helye a templomban. 1350 u. a tp-hajó Ny-i végébe, a bejárat fölé ~karzatot is építettek az ~ számára, pl. a visegrádi és a diósgyőri kir. palota ill. a kir. vár házikpnájában és a budavári Nagyboldogasszony-tp-ban. Ettől kezdve ezekben a tp-okban a jobbára rózsaablakos kóruson foglaltak helyet azok az énekesek, akik addig a tp. földszintjén, rendszerint a szentélyben énekeltek. -

5. Az ~ használata. Bizánc ókori muzsikájában az ~t a cirkuszban és a színházban használták. Ha fejedelmeknek kedveskedni akartak, ~t ajándékoztak. Így kapott ~t ajándékba V. Konstantinosz cs-tól 757: Kis Pippin frank uralkodó (751-775), majd 812: Nagy Károly cs. Ettől az időponttól számíthatjuk az ~ eu. elterjedését. A kir-ok, fejedelmek, főurak leltárjegyzékében rendszerint az első helyeken szerepel az ~. - A Kr. u. 1. évezredben az ~ nem volt liturgikus hangszer. A 11-12. sz-tól azonban egyre többször említenek templomi ~kat, a 14-15. sz-tól már ránk is maradtak. Pl. a svájci Sionban, a Notre Dame-tp-ban fennmaradt egy kis ~, a rajta játszott zene lejegyzésével együtt. Abban az időben az ~t az éneklés kiegészítésére v. helyettesítésére használták, s e helyettesítő funkció a latin szert-ban megmaradt a 20. sz-ig. Szt X. Pius p. 1903: beszüntette az alternatim játékot, azóta az ~zene szerepköre lett az énekek bejátszása és kísérése, valamint egyéb bevezető v. befejező művek megszólaltatása. - 6. A magyarországi ~k. Amikor a magyar András egri pp. 1275: a szegyh-at vizitálta, sajnálattal állapította meg, hogy benne az „Istennek éneklők ajka elnémult és pihen a nyájas hangú ~”. Ez az első elfogadható adat arra, hogy a mo-i ~k történetének kezdetét a 13. sz. közepére tegyük. Ezt támasztja alá Árpádházi Szt Erzsébet imádságos kv-ének rajza is, melyen már nem a régi vízi~t ábrázolja a művész, hanem az újabb, bőrtömlőkkel fújtatott kis ~t: az ~nál ülő játékossal szemben látható a fujtató szolga. Az ábrázolt zenekarban az ~ mellett van a harangjáték, a fidula, a pszaltérium és egy kürt. - Kk. emlékanyagunkban többféle kisebb-nagyobb ~típussal találkozhatunk. A nagy méretű tp. ~ ellentéteként terjedt el a kk. végén a kisebb hordozható, portatív ~, amely általában 1-2 sípsoros, 6-28 hangos volt. A játékos a jobb kezével a billentyűkön játszott, bal kezével fújtatott. Ez a világi hangszer rendkívül népszerű volt, kirándulásokra is magukkal vihették a muzsikusok. Sőt énektanításhoz is használhatták. A hangszert nyakba akaszthatták, de asztalra is helyezhették. - Az asztalra helyezhető másik hordozható ~ a regál, mely a portatívtól eltérően kizárólag nyelvsípokból áll. A tp., színházi és házimuzsikában volt szerepe. Bár a kis nyelvsípos ~ már a 12. sz-tól használatos volt, csak a 15. sz-tól nevezték regálnak. A fehér-fekete kromatikus billentyűzet a 14. sz. festményeken tűnik fel először. A kastélyok, várak, tp-ok 15-17. sz. leltárában a hangszerek között gyakran megemlítik a portatív és regál ~t, de Mo-on nem maradt meg belőlük. - Ezeknél nagyobb, már nem hordozható, egymanuálos, aránylag kevés regiszteres, pedál nélküli hangszer a pozitív ~, mely egy kisebb szekrényhez hasonlít. Billentyűzete lehet a homlokzat alatti részen v. a szekrény hátsó oldalán, sípműve csak ajaksípokat tartalmaz. A 15-18. sz: használták. A kk. ~k szerkezetéről bizonyossággal állíthatjuk, hogy Blockwerkek voltak, azaz általában 2-3, esetleg több sípsorból álltak, de a sípsorok mindig együttesen szóltak, nem tudták külön-külön kapcsolni a sípsorokat. Vagyis mindig teljes regiszterállománnyal, azaz tuttiban szólt ez az ~típus. - A hangszer későbbi tökéletesítésében nagy szerepe volt annak, hogy a 14. sz: a kézzel működtethető manuálbillentyűzet mellett a lábbal kezelhető pedálbillentyűzetet is feltalálták, és hamarosan elterjedt. Ezekről az ~król csak a szűkszavú levtári adatokból tudunk. Szakrajzok, ~leírások, tárgyi emlékek, hangzó ~k nem maradtak ránk a kk-ból. Viszont egy-egy ~ábrázolás képi sajátságokat is ad számunkra erről a régi korból. A Nemzeti Múz. Zsigmond (ur. 1387-1437) korabeli csontnyergén hordozható portatív ~ képe látható. A finom véseten a hordozható kis hangszert női kéz szólaltatja meg. Egyik legszebb ~ábrázolásunk Csegöld (Szatmár vm.) g.k. tp-ának oltárképén (Erazmusz mester, 1494). - Megmaradt barokk ~inkból mindössze 20 van, amelyik 2 manuálos, s regiszterszámuk legtöbbször nem éri el a 20-at sem. A kor orgonái mechanikus csúszkaláda szerkezetben készültek. Mo. legrégibbi ~ja a soproni Szt György-tp-ban van, melyet 1633: vsz. Johann Woeckerl bécsi mester készített. Eredetileg a manuálon 8, a pedálon 2 regiszter állt. Az orgonaház elején a homlokzatot betakaró szárnyas ajtók is voltak. Az 1950-es években 2 manuálosra bőv. - Az →abolíció során 1782-től a feloszlatott ktorok ~it is elárverezték. Így került a budai kármeliták ~ja a Buda-Vízivárosi Szt Anna-tp. kórusára. - A ref. tp-okban kezdetben nem volt ~, csak az 1761-i bögözi zsinat engedélyezte használatát. 1831: Mo-on a kb. 1400-1500 ref. tp. közül mindössze 30-nak volt ~ja. - 7. Az ikgr-ban Szt Cecilia attribut-a, szerepel a zenélő angyal-képeken. So.F.

Oláh Károly: Az ~építészet tört. Bp., 1879. - Sugár Viktor: Az ~ szerkezete és fejlődéstört. a legrégibb időtől napjainkig. Bp., 1913. - Kaba Melinda-Pécsi Sebestyén: Az aquincumi ~. Bp., 1965. - Egyh. épületek és műtárgyak gondozása. Szerk. Cserháti József. Bp., 1971. (Szigeti Kilián OSB: ~k építése és karbantartása) - Szigeti Kilián OSB: Az egyh. zene tört. I. Pannonhalma, 1972. (kz.) - Magyar Zene 1974/2. (Szigeti Kilián: A középkori ~) - Darvas Gábor: Évezredek hangszerei. Bp., 1975. - M. zenetört. tanulm-ok. Szerk. Bónis Ferenc. Bp., 1977. (Szigeti Kilián OSB: Az ~építés tört. Mo-on Budavár elestéig, 1541-ig) - Zolnay László: A m. muzsika régi századaiból. Bp., 1977. - Bp. III. kerület. Helytört. füzetek. 1997/II. 1. sz. (Minárovics János: Az aquincumi vízi~ újabb rekonstrukciója) - HangszerVilág 2003/5-6. sz. (Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft.: Az aquincumi vízi~ rekonstrukciója 1996.) - Király Péter: Mo. és Eu. Zenetört. írások. Bp., 2003.