öröm (lat. gaudium): az akaratnak egy vágyott tárgy birtokbavételéből fakadó megnyugvása, a lélek átmeneti állapota. - Erkölcsi minősége a tárgy jóságától (→jó), maradandósága a vágyott tárgy igazságától, mértéke a nagyságától és a birtokbavétel tökéletességétől függ. Alapfokon az ~ csendes belső nyugalom és béke; intenzívebb fokon kifelé is megnyilvánuló vidámság (laetitia), felső foka az ujjongás (jubilatio). A →legfőbb jó maradandó birtokbavétele a →boldogság. - Az ~ ellentéte a →szomorúság (baj bekövetkezése váltja ki) és a →gyász (jó elveszítésének következménye). Ha a tárgy önmagában →rossz, az ~ is bűnös lesz; ha a tárgy másnak a kára, az ~ rendetlen, mert kiváltója a felebarát kára, szerencsétlensége. - 1. Az ÓSz-ben, főleg a bölcsességi irod-ban (Préd 9,7; 11,9; Péld 15,13.15.23; Sir 30,22-25) gyakran szerepel a menyegző, az aratás, a győzelem ünnepeivel kapcsolatban (Zsolt 9,2; 32,1; 41,5; 46,1; 81,1). Az igaz ~ Istentől van (Préd 2,25), az →istenfélelemben gyökerezik (Sir 1,12; Zsolt 2,11; 118,74). - Az ~ forrása elsősorban Isten (Neh 8,10; Eszt 10,3; Zsolt 30,6; 31,8; 32,1; 67,5; 92,5; 98,6), azután minden, ami Istentől van: a →törvény (1,2; 19,9; 119,162-163), a →jeruzsálemi templom (Zsolt 81,2-4; 122,1), Izr. Isten népévé fogadása (96,11-13; 104; 149,2-4), az alkalmas időben mondott szó (Péld 15,23), maga a világ, mely Isten alkotása. - Az ~ az ártatlanság (Zsolt 97,11), az igazság és a törvény ismeretének (118,16.46; 162); az istenkeresők (70,5), az istendicsérők (92; 93) jutalma. Teljessége Isten színe előtt van (15,9-12). A rosszban talált ~ eltűnik örökre (Jób 20,5-7); a kár~ a másik baja feletti ~ (Zsolt 12,5). - 2. Az ÚSz-ben már az előhírnök (Ker. Szt János) születése ~ az öreg szülőknek, amiben osztoztak a rokonok és a szomszédok is (Lk 1,14). Erzsébet méhében repesett az ~től a magzat, mert megérezte a Megváltó közeledését (1,44). Az angyalok a pásztoroknak Jézus születését nagy ~ként hirdetik, mely az egész népé lesz (2,10). A napkeleti bölcsek „igen nagy ~mel örültek”, amikor újra meglátták a csillagot, mely elvezette őket Betlehembe (Mt 2,10). - Jézus buzdítja tanítványait, hogy örüljenek és ujjongjanak az üldözésnek, melyet az evang. hirdetése miatt fognak szenvedni (Mt, 5,12; Lk 6,23). De óvatosságra int, mert az igét hallgatók ~e önmagában még nem biztosítja a termést (Mt 13,20; Lk 8,13). A mennyek országa megtalálásának ~e hasonló a földbe rejtett kincs megtalálásának ~éhez (Mt 13,44). A 72 tanítvány ~mel tapasztalta, hogy a Jézustól kapott hatalommal az ördögöket is ki tudják űzni (Lk 10,17), de Jézus figyelmeztet az ~ igazi okára: „annak örüljetek, hogy a nevetek föl van jegyezve a mennyben” (10,20). A népnek ~et okozott mindaz, amit Jézus csodatévő erejével tett (13,17;19,37). - A tékozló fiát hazaváró atyának ~e a fiú hazaérkezése (15,32), a bárányát megtaláló pásztor és a drachmáját megtaláló asszony ~e az égiek ~ének képe, akik kívánják a bűnösök megtérését (15,7-10). Zakeus ~mel fogadta házába Jézust (19,6). A jeruzsálemiek virágvasárnap ~mel mentek Jézus elé és örvendezve dícsőítették Istent (19,38). A feltámadás ~ét először a sírnál járt asszonyok élték át (Mt 28,2), majd a tanítványok is részesedtek benne (Lk 24,41); és az ~ forrása volt a mennybemenetel is (24,52). - Az üldöztetés ~ét is korán megismerték az ap-ok (ApCsel 5,41). Az új szövetség és az újjászületés ~e töltötte el a szamariaiakat (8,9), az eunuchot, akit Fülöp megkeresztelt (8,39), Barnabást, amikor látta az antiochiaiak megtérését (11,23), és a pogányokat, akiknek Szt Pál hirdette az evang-ot (18,46). - Ker. Szt János a vőfély ~éhez hasonlítja a maga ~ét, mert bemutathatta a várva várt Vőlegényt a Menyasszonyának; ezzel az ő ~e teljes lett (Jn 3,29). A mennyek országának jutalmaként aki vet, együtt örül azzal, aki arat (4,36). - Az utolsó vacsorán Jézus az ~ teljességét a szeretet parancsának megtartásában jelölte meg (15,9-12). Az ~ a szülő nő fájdalmaihoz hasonló szenvedésekből születik, de Jézus tanítványai elvehetetlenül fogják birtokolni (16,20-24); előíze a föltámadás utáni viszontlátáskor már eltöltötte a szívüket (20,20). Szt János ezt az ~öt akarja ajándékozni a híveknek (1Jn 1,4), és ~e, hogy látja az egyház gyermekeinek hitét (2Jn 4). - Szt Pál tanításának alaptétele, hogy Isten országa nem a test ~e (eszem-iszom), hanem ~ a Szentlélekben (Róm 14,17). Az ő ~e a Krisztushoz megtért hívők nyitottsága és hűsége (1Tesz 2,19-20; 3,9; 2Kor 7,9), egymás közti egyetértésük (Fil, 2,2), de az is, hogy szenvedhet értük (Kol 1,14). Tudja, hogy munkája és jelenléte ~et okoz az egyházakban (Róm 15,32; 2Kor 1,23). Arra buzdít, hogy a hívők az Úrban örvendjenek (Fil 3,1; 4,4) és tanulják meg, hogy a szeretet az igazságnak örül (1Kor 13,6). - ~mel kell fogadni a próbatéteket, mert erények fakadnak belőlük (Jak 1,2), a testi ~ök hajszolása viszont gyásszal végződik (4,9). Szt Péter a Krisztus szenvedésében való részesedést is ~ forrásának látja, mert a jövendő dicsőség feltétele (1Pt 4,13). - Az ~ beteljesedése a mennyben lesz, amikor az Egyh. történelmének minden megpróbáltatása után a Bárány menyasszonyaként a boldog föltámadás állapotában megüli menyegzőjét a megdicsőült Krisztussal (Jel 19,1-10). - A gonosz ~ példája a főpapoknak Júdás árulása (Lk 22,5) és Heródesnek Jézus elfogása miatti ~e (Lk 23,8). - 3. A lelki ~ Isten megérzett jelenléte és e jelenlét tudata. Több, mint megelégedettség v. puszta élvezet (melyet nemegyszer csalódás, kiábrándulás követ). Maradandósága attól függ, mennyire megalapozott az erényekben, főként a hitben. A lelki ~ eleven hit, az örök boldogság reménye és bizonyossága, „az engedelmesség ajándéka, amely a cselekedetből imádságot, és az imádságból cselekedetet fakaszt” (B. Bartolo Longo). Szeretet által képes az ember a szenvedésben is megtalálni az ~et, a Jézus szenvedésében való részesedés tudatával; így tud együtt örülni az örvendezőkkel (vö. Róm 12,15), akkor is, amikor a saját helyzete erre nem ad alapot. Lisieux-i Szt Teréz szerint a mennyországban mindenki arcára egyszer s mindenkorra kiül az ~. **

BL:1375. - Schütz 1993:297.