Magyar Katolikus Lexikon > J > Jusztin


Jusztin, Szt, Jusztinosz (Flavia Neapolisz [Szichem], 2. sz. eleje-Róma, 165 k.): filozófus, vértanú. - Vsz. római eredetű polgári családból származott. Fiatalemberként Efezusban sorra járta a fil. isk-kat, de az igazságot keresve egyik sem elégítette ki. A hit útján egy aggastyánnal folytatott beszélgetés indította el. Megkeresztelkedett és vándorprédikátor lett. Fil. gondolkozásmódját és életstílusát a hit hirdetésében is fölhasználta, a kereszténységet „egyedül megbízható és használható filozófiának” tekintette. Rómában saját isk-t alapított, tanítványa volt →Tatianosz. Fil. értekezéseiről csak Cézáreai Euszébiosz Egyháztörténetéből tudunk. A cs-hoz és a róm. szenátushoz intézett két Apológiájában közvetlenül is föllépett az üldözött ker-ek érdekében. A →cinikusok egyik filozófusa, Crescentius följelentése alapján elfogták, és 6 társával (Chariton és Charito, Euelpisztosz, Hierax, Paion, Liberianus) bíróság elé állították. ~ és társai visszautasították, hogy áldozzanak az isteneknek, ezért lefejezték őket. - Ü: 1882: ápr. 14., 1969-től jún. 1., a bizánci rítusban a 9. sz. óta e napon ünneplik. A fil-ok védősztje. - Tanítása szerint az egyetlen isteni →Logosz kinyilatkoztatása minden igazság, melyet legteljesebb mértékben az emberré lett Logosz közölt a kerségben. Minden emberi értelem a Logoszban részesedik. Isten és az erkölcsi elvek ismerete tehát velünk született. A Logosz földreszállása előtt kinyilatkoztatta magát Mózesnek és a prófétáknak, de mint mindenütt működő logosz szpermatikosz az igazság ismeretére segítette az ókor bölcseit is (Apol. II, 13). ~ azt is lehetségesnek tartja, hogy az ósz-i igazság magvai jutottak el és érvényesültek a görög fil-ban (Apol. I, 44). Platónt felületesen ismerte, a Timaiosz kozmogóniáját a →teremtéstörténettel állította párhuzamba, s ezzel Platón tekintélyét a kerségben maradandóan megalapozta. - ~tól származik az őskeresztény liturgia (keresztelés, Eucharisztia, vasárnap) legrégibb, megbízható leírása. Párbeszéd a zsidó Triphonnal c. művében kifejtette, hogy az Euch. a pogány filozófusok óta vágyott lelki áldozati adomány. - Kiadása m-ul: ÓÍ VIII:64. (I. és II. Apológiája. Ford. Vanyó László.), 133. (Párbeszéd a zsidó Triphonnal. Ford. Ladocsi Gáspár.) **

Schütz II:48. - Kecskés 1943:176. - BS VII:12. - SzÉ 1984:237. - ÓI IV:71.

Jusztin, De Jacobis, Szt, CM (San Fele, D-Itália, 1800. okt. 9.-Aligadé, Abesszínia, 1860. júl. 31.): püspök, Kelet-Afrika apostola. - 1818: lépett a r-be. Fiatal papként kitűnt türelmével és segítőkészségével. Nápolyból 1839: Abesszíniába küldték misszióba. 1844-ig száz hívőt gyűjtött maga köré, majd egyre többfelé alakultak katolikus közösségek. 1845: szemináriumot nyitott bennszülött papok képzésére. 1849. I. 7: pp-ké sztelték. Az 1845: kezdődött üldözés ellenére 1853: már 5000 ker. volt Abesszíniában. 1854: ~ pp-öt fogságba vetették, majd kiengedték, újra bebörtönözték, 1860: kiutasították az országból. A tengerpart felé tartva a kimerültségtől halt meg a sivatagban. - 1939: b-gá, 1975. X. 26: sztté avatták. Ü: júl. 31. **

SzÉ 1988:414.

új

Jusztin, Orona Madrigal, Justino, Szt (Atoyac, Jalisco áll., Mexikó, 1877. ápr. 14.-Rancho de Las Cruces, 1928. júl. 1.): plébános, vértanú. - Ciudad Guzmán egyhm. papjává sztelték, Cuquío plnosa lett. Megalapította a Jézus Szíve Klarissza Nővérei szerz. kongr-t. Az üldözések idején is hívei körében maradt. Határozott lelkipásztori tervvel káplánjával együtt visszahúzódott Rancho de Las Crucesba. 1928. VII. 1: hajnalban rájuk törtek, őt mindjárt az ajtónyitáskor, kp-ját, Atilano Cruzt ágyában ölték meg. - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. →mexikói vértanúk **