Magyar Katolikus Lexikon > J > Janus


Janus: a legősibb és legjelentősebb itáliai istenség. - Eredetileg vsz. a nap és a fény istene volt, aki reggel kinyitja, este bezárja az ég kapuit, s vele adja ill. elveszi a fényt. Ebből idővel a kapu és az ajtó (ki- és bemenet) istene. Ezért hívták az ajtót januának, az utcák fölötti, azokat összekötő boltíveket janusnak. - ~nak, a kezdet és kezdések istenének szentelték a napkeltét, a hó első napját (→kalendae), s az év első hónapját (→január). Minden áldozatnál az első ajándék, minden imádságban az első megszólítás ~nak szólt. Fő ünnepe, jan. első napja Kr. e. 153-tól évkezdő nap. E napon kerülték a veszekedést és a munkát, édességgel ajándékozták meg egymást és jót kívántak egymásnak. ~tól származtattak minden életet, forrást, patakot és folyót. ~ a közlekedés és a keresk., a béke és a háború istene. Ha hadat üzentek, kinyitották ~ tp-ának kapuját, s nyitva maradt, míg a háború tartott. Úgy tartották, hogy ~ kijön a tp-ából megvívni a csatát, majd a győzelem után bevonul tp-ába. A Város alapításától (753) Krisztus születéséig e kaput csak négyszer zárták be, s ebből 2 alkalom →Augustus idejére esett (→pax romana). - Nevét viseli a Tiberis jobb partján a Janiculum dombja, melyen a monda szerint ~ kir-ként lakott. - Az ikgr-ban attrib-a a →kulcs és a →bot. A „~-arc”, a 2 ellentétes irányba néző arc eredetileg folyamatosságot jelentett, amennyiben a kezdés (nyitás, az „új”) föltétele az előzmény, a gyökerek. Idővel a ~-arc inkább a kettősség, az ellentmondásosság, bizonytalanság (többnyire negatív) jelképe lett. **

Pecz I/2:1001.