bot: Gör. vázaképeken az öregek elmaradhatatlan kísérője, az ember támasztéka. Mitológiai alakok kezében a természetfölötti erő, a rabszolgatartó társad-akban a szabad ember hatalmának jele. A Szentírásban Mózes ~ja csodatévő eszköz (Kiv 4-6). Mint uralkodói jel a →jogar rokona. Az egyh. kormányzat magasabb képviselői hivataluk jeleként kapják a ~ot (→püspök, →apát). A ~ ilyen használatának eredete részben a →pásztorbot, részben az óker. remeték ~ja (Szt Jeromos szerint a ~ a szerz. útitársa). A →zarándokbot ált. keresztben végződött. - A ker. műv-ben Szt József (a hagyomány öreg embernek látta), Joachim, Ker. Szt János és Remete Szt Antal attrib-a.  **

Sachs 1980:320.