Magyar Katolikus Lexikon > A > augustus


augustus (lat., 'magasztos, szent'): a római császár címe, melyet a nép és a szenátus Kr. e. 27: Octavianusnak adományozott, aki e néven vált ismertté. - Utódainak is eleinte a szenátus adta, később a császár c-mel együtt járt. 161: Marcus Aurelius uralkodótársának is megadta, s ettől kezdve a kijelölt utód címe is, de a több ~ közül csak egynek volt kormányzó hatalma. 286: Diocletianus tényleges hatalmat is adott a címhez. **

Pallas II:336.

Augustus, Gaius Julius Caesar Octavianus (Róma, Kr. e. 63. szept. 23.-Nola, Kr. u. 14. aug. 19.): római császár (ur. Kr. e. 31-Kr. u. 14). - Atyja korai halála után nagyanyja házában nevelkedett. Anyai nagybátyja, Julius Caesar észrevette tehetségét, megkedvelte, majd adoptálta. 48. X. 18: róm. polg. és egy papi testület tagja lett. Apolloniában (Epirosz) szónoki tanulmányokat folytatott, s itt értesült 44 tavaszán Caesar haláláról. Visszatért Rómába, fölvette Julius Caesar nevét, s mint törvényes örököse, igényt támasztott vagyonára. A katonák csatlakoztak hozzá, a népet játékokkal és lakomákkal nyerte meg. A szenátus szívesen fogadta, remélvén, hogy Brutusszal, Cassiusszal és Antoniusszal szemben megvédi őket is, és a hazát is. Antonius nem adta ki ~nak Caesar kincseit, sőt azt hazudta, hogy Caesar csak adósságot hagyott hátra. Mikor Antonius Mutinában ostrom alá fogta Brutust, a szenátus Cicerótól bátorítva szakított vele és hadat indított ellene. ~ önként ajánlotta föl 5 légióját, s a szenátus a háború tartamára konzullá tette. IV. 15: Antonius csatát vesztett és Galliába menekült Lepidushoz. ~ amikor hírét vette, hogy a szenátus Antoniust a haza ellenségének nyilvánította, tőle visszavette a konzulságot, megtagadta a diadalmenetet, és Brutust bízta meg Antonius és Lepidus megsemmisítésével, visszatért Rómába. Légióival bevette Rómát, 43. VIII: konzullá választatta magát, s Caesar gyilkosaira száműzetést és birtokvesztést mondatott ki törv-ben. - 43 őszén fővezérként indult az Itáliába visszatért Antonius és Lepidus ellen. Serege gyengesége miatt tárgyalást kezdett, szöv-et kötött és megosztotta velük hatalmát. E szöv. tagjai (a második triumvirátus) a közt. helyreállítását hirdették, valójában azonban a közt. párt kiirtását tűzték ki célul. 43: légió élén vonultak be Rómába, s 5 évre magukra ruháztatták a legfőbb hatalmat, s addig nem látott kegyetlen →proscriptiókat rendeztek. Nemcsak Caesar halálát bosszulták meg, hanem kiirtották ellenfeleiket is, s közben rokonaikat és barátaikat is föláldozták. 300 szenátor (köztük Cicero), 2000 lovag és sok ezer polg. vérzett el. Az áldozatok vagyonával a katonákat elégítették ki, s megalapozták a következő háborút. - Brutus és Cassius közben Makedóniában jelentős sereget gyűjtött. A triumvirek ellenük vonultak, s a Filippinél vívott első csatában Antonius visszaverte Cassiust, de a táborban betegen fekvő ~ csapatai Brutus elől meghátráltak. A legyőzött Cassius a hamis hír hallatára, hogy Brutus elesett, öngyilkos lett. 20 nappal később Antonius legyőzte Brutust, aki a kardjába dőlt. Ez megpecsételte a közt. sorsát, s a legtöbb katona átállt a győztesek oldalára. - Antonius Asiába indult, de Tarsusban beleszeretett Kleopátrába, akit követett Alexandriába. ~ visszatért Itáliába, s miután úrrá lett Antonius föllázadt öccsén, Brundusiumban szöv-et kötött a visszatért Antoniusszal, s közös diadalmenetet tartottak Rómában. Antonius feleségül vette ~ nővérét, Octaviát, majd Lepidusszal megújították a triumvirátust, és elosztották a hatalmat: Antoniusé lett K, ~é Itália és Ny, Lepidusé Afrika. 1 év múlva Lepidust megfosztották hatalmától. Közben Antonius a pártusok ellen háborút vesztett, de Alexandriában diadalmenetet tartott, és elűzvén Octaviát újra Kleopátra rabja lett. Mikor Kleopátra gyermekeit róm. tart-okkal ajándékozta meg, sőt egyik fiát, Caesariont Julius Caesar fiának, s így trónörökösnek ismerte el, a szenátus ~ hatására hadat üzent Kleopátrának. A szenátus nevében ~, Kleopátra nevében Antonius szállt harcba. A 31. IX. 2: Actium közelében lefolyt ütközetben ~ győzött, Antonius és Kleopátra öngyilkos lett. - ~ Rómába diadalmenettel vonult be, s a népet 3 napos ünneppel ajándékozta meg. A szenátus maradandóan meghagyta →imperator címét, és cenzorrá tette. E hatalmával megtisztította a szenátust ellenfeleitől. Egyeduralomra tört, de egyelőre érintetlenül hagyta a közt. államformát. 27. I. 13: a szenátus előtt lemondott imperátori hatalmáról, a szenátus viszont prokonzuli hatalmat ajánlott neki a még háborús tart-okban, s fölruházta az ~ ('magasztos') címmel. A továbbiakban fokozatosan kezébe került minden hatalom. 23: tribunus, 19: cenzor, 12: pontifex maximus lett. Közben a közt. formákat megőrizte. Hatalma alapja a gondosan fejlesztett hadsereg volt. A birod. belső ter-ein béke volt, a híres pax romana (→Janus). Kr. e. 7: végeztette az első népszámlálást a provinciákban, Júdeában is. Ekkor született a júdeai Betlehemben Jézus Krisztus (Lk 2,1-7). - Utóda Tiberius lett. - Ikgr. A népszámlálás miatt szerepel a karácsony-képeken (pl. 1030: a regensburgi és 1250: a würzburgi evangéliáriumban). A Dán 7 négy vadállata közül az oroszlánt ~ra értelmezték. Leggyakoribb ábrázolása a tiburi Sibillával való találkozása. Alapja egy Bizáncból származó és a Legenda Aurea által elterjesztett legenda: ~ kérdésére, hogy ki nagyobb nála és ki fog utána uralkodni, a Sibilla a déli Napban a Madonna képét mutatta neki. E jelenet vsz. legelső ábrázolása a római S. Maria in Araceli-tp. márványoltára a 12. sz. végén. A ném. ábrázolások az →Üdvösség tüköre illusztrációján alapulnak. Gyakori a táblaképfest-ben és a grafikában. ~ rendszerint a kép előterében térdel, mellette áll a Sibilla, és az égi jelenésre mutat. **

Pallas II:337. - Vanyó IV:34. - Pecz 1985. II:224.