🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > imperator
következő 🡲

imperator (a lat. impero, 'parancsol, uralkodik' szóból): az ókori rómaiaknál a köztársaság idejében jelentős győzelmet aratott hadvezér címe, melyet katonái vagy a szenátus adtak neki; a császárkorban kezdetben a háborút nyert uralkodó címe, később a →caesar címmel együtt járt. **

Pecz I/2:973.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.