🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > J > Januarius
következő 🡲

Januarius, Szt (†Puteoli, Nápoly mellett, 300 k.): püspök, vértanú. - 7. sz. vértanú-akta szerint a Diocletianus-féle keresztényüldözés (284-305) idején a D-itáliai Benevento pp-e volt. Diákonusával, Festusszal és lektorával, Desideriusszal Pozzuoliba látogatott, ahol Sossus misenói diákonus titokban többször is fölkereste őket. Sossust minden óvatossága ellenére fölfedezték és elítélték. ~ kísérőivel elment hozzá a börtönbe, ahol ők is megvallották hitüket. Amikor nem voltak hajlandók áldozni az isteneknek, vadállatok (medvék) elé ítélték őket (→ad bestias). Az ítélet kihirdetésekor Dracontius bíró megvakult, de ~ meggyógyította. A bíró ezért fővesztésre változtatta az ítéletet. Miközben a vesztőhelyre kísérték őket, a puteoli egyh. diákonusa, Procolus és két híve, Eutüchész és Acutius tiltakozott az igazságtalan ítélet ellen, mire őket is elfogták és lefejezték. - Egyes hagiográfusok szerint ~ és társai nem egyszerre és nem egy helyen lettek vértanúk, de valamennyien a Nápoly környéki egyh-akhoz tartoztak: Januarius, Festus és Desiderius Beneventóban, Sossus Misenóban, Eutüchész és Acutius Pozzuoliban halt meg. - A nápolyi szegyh-ban ~ fiolákban örzőtt, beszáradt vére bizonyos alklamakkor csodálatos módon felbuzog és folyékonnyá válik, nem egyszer más csoda is történik. Két nagy fiolát Nápolyban őriznek: a nagyobbik ovális keresztmetszetű, köbtartalma kb. 60 cm3, a kisebbik hengeres, köbtartalma kb. 25 cm3. Általában a máj. első vasárnapja előtti szombaton és IX. 19: történik a csoda, és megmarad 8 napon át mindkét ünnep után. Utána a megalvadt vér ismét teljesen beszárad. Természetes módon nincs magyarázat erre a jelenségre, mert a tört. folyamán kiderült, hogy sem időponthoz, sem külső körülményekhez nincs kötve. Nemcsak a fejereklye jelenlétében, nemcsak nagy sokaság körében történik meg, még csak a mondott dátumokhoz sincs kötve, mert máskor is, a fejereklyétől távol és néhány szemlélő szeme láttára is megtörténik. Minden próbálkozás zátonyra fut, amely e jelenséget meg akarja magyarázni. A 16. sz. óta a legkülönbözőbb okfejtésekkel próbálkoztak kritikus elmék: a csalástól az okkult jelenségekig mindent próbáltak fölhozni a csoda „megmagyarázása” érdekében. Azt is mondták, hogy az egész jelenségnek semmi köze sincs az emberi vérhez. Miután azonban már ismerték a vér összetételét, 1902: két professzor a szept. csoda után megvizsgálta a folyadékot, és azt találta, hogy az rendes emberi vér, és alvadása is ugyanúgy történik, ahogy a friss vér szokott megalvadni. A csoda nemcsak Nápolyban, hanem egyidejűleg Pozzuoliban is történik, abban a tp-ban, amely a hagyomány szerint a kivégzés helye fölé épült. Sőt, magánszemélyek birtokában is van néhány apró vérrög, amellyel ugyanúgy megtörténik a csoda, mint a főtp. fioláiban őrzött vérrel. A hagyomány szerint ugyanis egy nápolyi asszony fölfogta a vértanú pp. vérét. Sokáig magánál őrizte, majd amikor már nagyon öreg lett, 389: átadta az ereklyét a nápolyi egyháznak. És ekkor történt először a csoda: a nápolyi hívek körmenetben vonultak ki a vér-ereklye fogadására, és magukkal vitték ~ pp. fejereklyéjét. Amikor a két ereklye találkozott, a beszáradt vér folyékony lett. A csoda első hiteles leírása 1389. VIII. 17-ről való. Nápoly népe a város fő patrónusaként tiszteli a vértanú püspököt, és a csoda bekövetkezését a következő hónapok kedvező vagy kedvezőtlen előjeleként értelmezik. - Ü: szept. 19. (temetése napja a JM-ban). A római naptárba 1586: vették föl. - Attrib-a: fiola. **

BS VI:135. (s.v. Gennaro) - Rákos Rajmund: Huszonegy év Itáliában. Róma, 1968:412. (Szt Január forró vére) - Víz László: ~ vércsodája. Bp., 1995.

Januarius, Szt, Sánchez Delgadillo, Jenaro (Zapopan, Mexikó, Jalisco áll., 1886. szept. 19.-Tamazulita, 1927. jan. 27.): pap, vértanú. - Az autláni egyhm. papjává szltelték. A Tecolotlán pléb-hoz tartozó Tamazulita kihelyezett lelkésze lett. A vidéket járta, amikor elfogták és helyben felakasztották. - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. →mexikói vértanúk


Januarius, Sánchez Delgadillo, Jenaro, Szt (Zapopan, Mexikó, Jalisco áll., 1886. szept. 19–Tamazulita, 1927. jan. 27): pap, vértanú. – Az autláni egyhm. papjává szltelték. A Tecolotlán pléb-hoz tartozó Tamazulita kihelyezett lelkésze lett. A vidéket járta, amikor elfogták és helyben felakasztották. – II. János Pál pápa 24 társával együtt 2000. V. 21: avatta sztté. →mexikói vértanúk **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.