Jézus csodái: Jézus Krisztus istenségét kinyilvánító →jelek (→csoda). - Jézust többször provokálták, hogy tegyen csodát: nyilvános élete kezdetén a sátán akarta rávenni, hogy vesse le magát a templom magasából, s így csodával igazolja istenfiúságát (→Jézus megkísértése); →Jézus pere során a gúnyolódó katonák (→Jézus megcsúfolása), majd Heródes kíváncsiságát kellett volna kiszolgálnia (vö. Lk 23,6-12). Végül a keresztre szegezett Isten Fiától várták igazsága bizonyságaként, hogy szálljon le a keresztről (vö. Mt 27,40-44). Ilyen célokat azonban ~ sohasem szolgáltak, jóllehet Heródes vsz. kész lett volna oltalmába fogadni és fölmentetni Őt, ha csodát tesz a kedvéért. Jézus ismételten visszautasította azok követelőzését, akik „bizonyítékokat”, látványos csodákat vártak tőle. Istenhez egyedül a →hit vezet el, aki nem ezen az úton keresi Őt, azon nem segít a legnagyobb csoda sem. - Jézus utolsó csodáját az →ellenségszeretet jeleként akkor tette, amikor a Getszemáni kertben az elfogatására érkezett katonák egyikének, Malkusnak, a főpap szolgájának Péter levágta a jobb fülét: Jézus megérintette és meggyógyította (vö. Jn 18,10-11; →Jézus elfogatása). - ~ 4 csoportba oszthatók: 1) Étel-ital csodák: →kánai menyegző (Jn 2,1-11), →kenyérszaporítás 5000 embernek (Mt 15,15-21; Mk 6,35-44; Lk 9,12-17; Jn 6,5-15), kenyérszaporítás 4000 embernek (Mt 15,32-38; Mk 8,1-9). - 2) A tengerrel kapcsolatos csodák: csodálatos halfogás az ap-ok meghívása előtt (Lk 5,11), ill. a föltámadás után (Jn 21, 3-13); a vihar lecsendesítése (Mt 8,23-26; Mk 4,35-40; Lk 8,22-24), Jézus a vízen jár (Mt 14,25-31: Péter megmentése; Mk 6,45-56; Jn 6,15-21). - 3) Halottföltámasztások: →Jairus lányának feltámasztása (Mt 9,18-26; Mk 5,21-43; Lk 8,41-56); a →naimi ifjú (Lk 7,11-15); →Lázár (Jn 11,1-45). - 4) Gyógyítások: a leprás (Mt 8,1-4; Mk 1,40-45; Lk 5,12-14), a →kafarnaumi százados fia (Mt 8,5-13; Lk 7,2-10; Jn 4,47-54); Péter anyósa (Mt 8,14; Mk 1,29-34; Lk 4,38); a gerazai megszállottak (Mt 8,28-31; Mk 5,1-17; Lk 8,26-37); az →inaszakadt (Mt 9,1-8; Mk 2,1-12; Lk 5,17-26); a vérfolyásos asszony (Mt 9,20-22; Mk 5,25-34; Lk 8,43-48); a két vak (Mt 9,27-31); a két jerikói vak (Mt 20,29-34; Mk 10,46-52; Lk 18,35-43); a néma megszállott (Mt 9,27-34; Lk 11,14-16); az elszáradt kezű ember (Mt 12,9-14; Mk 3,1-6; Lk 6,6-11); a vak és néma megszállott (Mt 12,24-30; Mk 3,22-24; Lk 11,14-23); a kánaáni asszony leánya (Mt 15,21-28; Mk 7,24-30); a holdkóros fiú (Mt 17,14-21; Mk 9,14-29; Lk 9,37-42); a süketnéma (Mk 7,31-37); egy vak (Mk 8,22-26); a meggörbült asszony (Lk 13,10-16); a vízkóros ember (Lk 14,2-6); tíz leprás (Lk 17,11-19); a 38 éve béna ember (Jn 5,1-9); a vakonszületett (Jn 9,1-41). - Ikgr. Az óker. korban a halottföltámasztások és a gyógyítások képei a katakombákban és a szarkofágokon a megváltás utáni vágy kifejezői (egy kutató 50 Lázár-föltámasztást, 20 vak-, 20 inaszakadt-meggyógyítást számlált). Mivel ~ isteni hatalmának jelei, Ny-on a 11., K-en a 15. sz-ig gyakran ábrázolták. Szentségkiszolgáltatásnál a kereszteléssel kapcsolatban a halottföltámasztások Krisztus életadó hatalmára (föltámadására), az étel-ital-csodák az Eucharisztiára utalnak. ~nak 12. sz. visszaszorulása az →ereklyetisztelettel függ össze. Gyakoriak a →Biblia illusztrációk (képes Biblia) között és a Jézus élete képciklusokban. **

Kirschbaum IV:542.