Magyar Katolikus Lexikon > I > italáldozat


italáldozat (lat. libatio): az →áldozat egyik ősi fajtája. Anyaga lehetett →bor, →víz, →méz, →tej, →olaj. Általában ivás előtt pár cseppet ~ul a földre v. az asztalra öntöttek. Halotti ~nál bort, mézet és tejet öntöttek a sírra. Mint minden áldozat, az ~ is azt fejezte ki, hogy az étel-ital minden munkán túl ajándék is az ember számára az őt felülmúló erőktől. - A Szentírásban az ~ olaj (Ter 28,18; 35,14; Mik 6,7) v. bor (Kiv 29,28-42; Szám 15,5; 28,7; MTörv 32.38; Oz 9,4), melyet a mózesi kultuszban csak az →ételáldozat bemutatásával együtt lehetett fölajánlani. - A szt →sátor időszakában az ~ egy részét tűzbe öntötték, maradékával körülhintették az oltárt; később az egészet az oltár lábához öntötték (Sir 50,15). Tell-Bét-Mirsimben felszínre került egy ~nál használt mészkő tálka a késő bronzkorból. A heródesi tp-ban az oltárra öntötték a bort, s onnan az áldozati állat vérével együtt csatornán folyt le a Kidron-völgybe. **

BL:750.