🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > bor
következő 🡲

bor: 1. A Szentírásban. a) Termeléséről először Noé tört-ében esik szó (Ter 9,20). Az ősatyák idejében jól ismert ital (14,18; 27,25; 49,11); Palesztinában és a környező országokban szinte a nép italának számított, csak az iszlám vetett véget Palesztinában a szőlőművelésnek. Az ÓSz szerint Palesztina ismert volt szőlőjéről (MTörv 6,11; 8,8); különösen a Hebron környékén (Eskol völgye) termő volt híres (Szám 13,23), de jónak tartották a libanoni v. a Damaszkusz melletti Helbonban termelt ~ t is (Oz 14,8; Ez 27,18). Jahve a rossz v. jó szürettel megverhette, v. megáldhatta népét (MTörv 7,13; 28,30.39; Péld 3,10; Iz 5,10; Oz 2,10; 9,2; Jo 2,24; Am 5,11; Szof 1,13). - b) Felhasználása. Az emberi élethez hozzá tartozott (Sir 39,26); útravaló (Bír 19,19), az ostrom idejére tartalékolt készlet része (2Krón 11,11). A Makkabeusok idején vízzel vegyítették (2Mak 15,39). A „szőlő vére” kifejezés (Ter 49,11; MTörv 32,14; Sir 50,15) és Iz 63,1 arra utal, hogy főleg vörös ~t ittak. A ~ élvezeti cikk is volt, ami ünnepekkor nem hiányozhatott az asztalról (1Sám 25,36; 2Sám 13,28; Bölcs 2,7; Iz 5,12; Jn 2,1-11). Zamatának és illatának fokozására egy ideig a hordó alján hagyták a seprűt (Jer 48,11; Szof 1,12). Szokás volt a ~ba illatos növényt tenni, hogy így különleges zamatot kapjon. A ~ mirhával vegyítve inkább kábítószerül, a kínok enyhítésére szolgált (Mk 15,23). Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben a ~ a fertőtlenítésére, a gyógyulás elősegítésére szolgál (Lk 10,34) Szt Pál is ajánlotta az egészség érdekében a „kevés ~” fogyasztását (1Tim 5,23), de a részegséget a „test cselekedetei” közé sorolta, olyan dolognak minősítette, amely kizár az Isten országából (Gal 5,21; 1Kor 6,10). Az ÓSz-ben inkább az elkeseredettek és kétségbeesettek, azaz a lelkileg sebzettek „orvoslására” tartották alkalmasnak (Péld 31,6; Jer 16,7). A Péld 23,31-35; Sir 19,3 arra figyelmeztet, hogy a ~ral való visszaélést el kell kerülni. Jeremiás szerint a rechabiták nem ittak ~t (35,1-19). - c) Szerepe a vallási életben. A nazirok fogadalomból sem ~t, sem más „részegítő” italt nem ittak (Szám 6,1-4; Bír 13; 1Sám 1,11; Ám 2,11; Lk 1,15; 7,33; ApCsel 18,18). A papoknak sem volt szabad ~t inniuk, ha a megnyilatkozás sátrához mentek, v. ha a belső udvarba akartak lépni (Lev 10,8-11; Ez 44,21). Az áldozatbemutatásnál viszonylag kevés szerepe volt a ~nak: önmagában nem is mutattak be ~áldozatot, csak más adományhoz kapcsolva (Kiv 29,40; Szám 15,5; 28,7.9.14). Áldozati lakomák alkalmával ~t ittak (1Sám 1,9.14). Később a húsvéti bárány elköltésének lett jelentős tartozéka. - A ~ az ÚSz-ben kapta legfontosabb szerepét, amikor az utolsó vacsorán Jézus az →Eucharisztia anyagává tette. - d) Jelképes értelme. Mt 9,17: az új ~ új tömlőbe való. Jer 48,11 és Szof 1,12: a fejtéshez kapcsolódik a leírás. Elihu lefojtott ~hoz hasonlítja a lelkét, amely kiutat keres (Jób 32,19). Az Istenhez való ragaszkodás, az Isten előtti őszinte meghajlás olyan, mint a tiszta ~ (Iz 1,22). Az Én 5,1 a szerelmet ~ és tej ivásához hasonlítja; a menyasszony fűszerezett ~ral kedveskedik a vőlegénynek (8,2). Jel 14,8: a tüzes ~ kicsapongáshoz (azaz bálványimádáshoz) vezet; aki „leborul a vadállat előtt”, az „Isten haragjának ~ából fog inni” (14,9). Ezek a képek a Zsolt 60,5; 75,9: is föllelhetők, de legtisztább formában mégis Jer 25,15-29: találkozunk velük: Isten haragjának ~át kell inniuk a nemzeteknek. - 2. A liturgiában az Eucharisztia anyaga, →misebor. - 3. Szentelmény. Egyh. megáldása és népi sztelményként való fölhasználása egyaránt él napjaink és a közelmúlt néphagyományában. Áldás jellegét gyakran az Euch-val vaIó kapcsolata révén nyeri. Megáldásának alkalma elsősorban János evang. napja, de más sztelményekkel együtt egyéb alkalmakkor is előfordul. - A János-napi ~sztelést a kutatók germán eredetre vezetik vissza, és - más sztek (Márton, Mihály stb.) emléknapjainak hasonló hagyományaival együtt - a germán ősvallás emlékünnepeiből származtatják. Ezen a ter-en a sztelmény már a 13. sz: a lit. gyakorlat részét alkotta. Előzménye a Szt János áldása, amely már 2 évsz-dal korábban megjelent, s amelynek hagyományanyaga összefonódva él a sztelt ~nak és fogyasztásának hagyományaival. Mo-on a János-napi ~sztelés a 15. sz-ig követhető vissza, és sz-unkig számos ~termő vidéken, különösen ném. telepítésű ter-eken maradt fenn. A sztelmény kk. alkalmazásának, az útrakelők sztelt ~ral kínálásának hasonlóságai éltek tovább a népi gyakorlatban a túlvilág ismeretlen útjaira induló haldokló megitatása, a halotti tor, a temetések sztelt ~ának szokásaiban. Sok helyütt János-napi sztelt ~ral kínálják a beteget, használják fül- és fejfájás, torokbajok ellen, de jut belőle a beteg jószágnak is. Egyes ~termő vidékeken ezzel a ~ral sztelik meg a hordókat, a szőlőket, néhol a vízkereszti szert-hoz hasonló módon a házakat is. A János-napi ~t mint esküvői italt, mágikus védőszert, varázsitalt is alkalmazzák. - A ~ mint sztelmény a húsvéti sztelt ételek között is megtalálható, s a D-nyírségi falvakban a nyárvégi és az őszi ünnepeken a sztelésre vitt gyümölccsel együtt ~t is szoktak a tp-ba vinni. A húsvétkor és más alkalmakkor megáldott ~t a népi képzelet a sztmiseáldozat ~ával hozza összefüggésbe. Ez nyilvánul meg abban a hajdúdorogi hagyományban, amely a húsvéti ételekkel sztelt ~t Krisztus vérének nevezi, s az Ung-vidéki gör. kat-ok gyakorlatában, amely ezt a ~t még a sztségi böjt ideje alatt is fogyaszthatónak tartotta. - A gör. kat-ok között sajátos, ünnepélyes hagyományai alakultak ki a mise~ összegyűjtésének is. B.E.

1. BL:181. - 3. Pallas III:501. - Germanistische Abteilung 1924. (Mackensen, L.: Henkersmahl und Johannisminne. Zeitschrift für deutsche Rechtsgeschichte) - Ethnogr. 1929. (Schwartz Elemér: A sztjánosnapi ~sztelés Ny-Mo-on) - Rheinisches Jahrbuch für Volkskunde 1954. (H. Schommer: Die Heiligenminne als kirchlicher und volkstümlicher Brauch) - Rheinische-westfälische Zeitschrift für Volkskunde 1962. (Schreiber, G.: Der Wein als Heiltrank) - Bálint I. - MNL I:323. - Népr. tanulm. Dankó Imre tiszt. 1982. (Bartha Elek: Adalékok a gör. kat-ok euch. sztelményeinek népr-ához)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.