🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > igaz ember
következő 🡲

igaz ember (lat. iustus): általános értelemben a másoknak nem ártó, törvényt tisztelő és megtartó, jót cselekvő ember (→jó); szoros értelemben az Isten törvényeihez igazodó, felelős erkölcsi személy, akinek →lelkiismerete megegyezik az objektív erkölcsi renddel, s ennek eredményeként ontológiailag is →igazzá válik. - A Szentírásban az ÓSz erkölcsiségének eszménye az ~, akiről főként a →bölcsességi könyvek tanítanak. - →Noé azért menekült meg a →vízözönből, mert ~ és tökéletes volt a nemzedékében (Ter 6,9; 7,1). →Ábrahám hitével és engedelmességével bizonyult igaznak, és tudta, hogy Isten nem pusztítja el az ~t a gonosszal együtt. Ezért merte kérni Szodoma lakóinak életét 40, 30, 20, 10 ~ért (18. f.). - A Zsolt 15 szerint az ~ →bűn nélkül él, a jót teszi, szívében az →igazságot forgatja, →rágalom nem hagyja el ajkát. Barátjának nem okoz szenvedést, embertársát nem gyalázza, a gonoszt semmibe veszi, tiszteli az →istenfélőt, →esküjét meg nem szegi, még ha kárát is látja, a pénzét →uzsorára nem adja és nem hagyja magát megvesztegetni. - Az ~ útmutatója és bölcsességre nevelője a →Törvény, mely megőrzi és biztosítja számára a Szövetség Istenének oltalmát. - Ezekielnél az Úr mindenkit személyes felelősségére figyelmeztet, és felsorolja az ~ tulajdonságait: „megtartja a törvényt és az igazsághoz szabja tetteit, nem eszik a hegyeken és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz, senkit nem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent, nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a rossztól, iagzságosan ítél az emberek között, a törvényeimhez ragaszkodik és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz és biztosan életben marad.” (18,5-9) - A bölcsek tapasztalata szerint az Úr kiszabadítja az ~t minden veszedelemből (Zsolt 33,18), győzelmet ad neki ellenségeivel szemben (48,15), megáldja, ezért olyan, mint a folyóvíz mellé ültett fa (vö. Zsolt 1,3), „virul, mint a pálma, és gyarapszik, mint a libanoni cédrus” (Zsolt 91,13); része lesz a messiás országában és Isten a végső időkben dicsőséggel koronázza őt (117,20). - →Tóbiás könyve és →Jób könyve azt a fájdalmas kérdést boncolgatja, hogy az ~t miért érik csapások. - Az ÚSz-ben Ker. János szülei, Zakariás és Erzsébet személyét a legnagyobb elismerés övezi: „mindketten igazak voltak” (Lk 1, 6). József, mert ~ volt, áldott állapotban lévő jegyesét, Máriát titokban akarta elbocsátani (Mt 1,9); az agg Simeon is istenfélő és ~ volt (Lk 2,25). - Jézus már a →hegyi beszédben figyelmeztet, hogy tanítványai ne úgy legyenek ~ek, mint az →írástudók és a →farizeusok, akik színlelt és külsőséges igazságukkal nem mennek be a mennyek országába (Mt 5,20). Ő maga isteni igazságával adott példát övéinek. A pogány százados a Megfeszítettben fölismerte: „Ez az ember valóban igaz volt!” (Lk 23,47). - Az ap. egyház erkölcsi élete a krisztusi igazság szellemében folyt. Szt Pál józan, igaz és jámbor életre buzdít (Tit 2,12). „Az ~ a hitből él” (Róm 1,17; Zsid 10,38). A szóhasználatban az ~ eszményét fölváltotta a →szent ember. Szt János az utolsó időkig érvényes programként mondja: „aki ~, legyen még igazabb” (Jel 22,11). **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.