Magyar Katolikus Lexikon > I > Izebel


Izebel (héb. 'van úr'): Acháb király felesége, Etbaal tíruszi király lánya (1Kir 16,31). - Támogatta Baalnak Acháb által megtűrt kultuszát. Szamariában tp. épült Baalnak (16,32), a kir. udvarban szír jósok jelentek meg (18,19). Ez ellen harcolt →Illés. ~ egyébként is rossz szelleme volt Achábnak (21,1-16: Nabot meggyilkolása, szőlőskertjének elvétele). Amikor Jehu bevonult Jiszreelbe, emberei kidobták a palota ablakából (2Kir 9,30-37). ~ lánya volt Atalja. Jel 2,20: az ~ név szimbolikus értelemben szerepel, jóllehet egyébként nincs nyoma a Bibliában v. a rabbinista irod-ban az ilyen szimbolikus névhasználatnak. Vsz. egy hamis (libertinus érzületű, ilyen módon gondolkodó) ker. prófétáló nőt helyettesít, aki az egyh. közösségben lépett fel. - A Kr. e. 9-8. sz-ból előkerült egy ismeretlen eredetű pecsét, melyen az ~ név olvasható. **

Izen a Szent Anna Plébánia, Pápa, 1947. márc. 30. (Virágvasárnap): a pápai Szt Anna Egyházközség közleményei. - Megj. egyetlen(?) sz. Kiad. az egyhközs. T.E.

Veszprém m. sajtóbibliogr. 1957:44. (111.)

izgatás: bűntett, melyre utólag →egyházi tilalom vagy más megfelelő büntetés mondandó ki (1373.k.). - Fajtái: 1. ellenségeskedés v. gyűlölet szítása, ha ez: a) az alárendeltek körében; b) nyilvánosan; c) az Ap. Sztszék v. az ordinárius ellen; d) ezek egyh. hatalma v. szolgálata alapján hozott valamilyen intézkedése miatt történik. - 2. engedetlenségre ingerlés, ha ez: a) nyilvánosan; b) az alárendeltek körében; c) az Ap. Sztszék v. az ordinárius iránti engedelmesség ellen történik (1373.k.). E.P.

Erdő 1991:517.

Izidor, Szt (Madrid, Kasztília, 1080 k.-Madrid, 1130 k.): földműves. - Ifjúságától földművelő cseléd, a napot mindig misével kezdte. Gazdája a becsületességéért kedvelte, a többi cseléd irigységből szüntelenül vádolta. Az arabok támadása miatt Torrelagunába menekült, feleségül vette Maria Toribiát, aki minden erényben követte férjét, s a boldogok között tiszteljük. ~ itt is cseléd, s becsületessége miatt újra vádaskodások tüzébe került. Hősies türelemmel viselte ezt, Isten pedig csodákkal kísérte munkáját. Később visszaköltöztek Madridba, ahol jószágkormányzó. A madridi Szt András-temetőben temették el, 1170: átvitték abba a tp-ba, melyben megkeresztelték. 1622. III. 12: Loyolai Szt Ignáccal és Avilai Szt Terézzel együtt avatták sztté. Madrid városa, valamint a pásztorok, földművesek, napszámosok, talyigások védőszentje. - Ü: máj. 11. és 20. - Ikgr. Parasztként, néha mezei munkát végezve jelenik meg, kizárólag barokk kori ábrázolásokon (Francisco Ribalta, Valencia, Museo Provincial, 1610-15). ~ kultusza hazánkban ma már csak Tüskevárott él, ahol 1774: kpnát emeltek ~ tiszt-ére, s freskókkal díszítették. Ezek az idők folyamán tönkrementek. A napot a legutóbbi időkig ünnepnek tekintették. - Zákány szőlők közé épült, de már a 20. sz. fordulója táján elenyészett barokk ~-kpnájának emlékezetét manapság is őrzi a Zsidórushögy (Zsidórus) és a közeli Zsidóruspatak. - Ikgr. A baranyai németség körében Abaligeten barokk oltárképe, újabb faliképe Babarc és Lánycsók tp-aiban. Bóly 1890: alakult ném. földműves ifj. egyes-e ~t választotta patrónusának. Üvegképeken is sűrűn föltűnik. Szobra „paraszt” sztek: Notburga, Vendel és mások kíséretében a kecskeméti piar. tp. egyik oltárán. Barokk szobra a kesztölci tp-ban, kőszegi múz-ban, képét őrzi az adonyi pléb.; hajdani tiszt-ére öreg székesfehérvár-felsővárosi gazdapolgárok is emlékeznek. **

BS VII:954. - Bálint I:364.

Izidor, Sevillai, Szt, Isidorus Hispalensis (Sevilla közelében, Ny-gót birod., 556 k.-Hispala, 636. ápr. 4.): érsek. - Apja, a gót kir. tisztviselő korai halála után bátyja, Leander apát nevelte. Fiatalon szerz. 586 k. bátyja utóda, a ktori élet előírásait egyszerűsítette, rendezte. Gazdag kvtárat gyűjtött. 600 k. bátyja utódaként sevillai érs. Fontosnak tartotta a papság képzését, a sevillai isk. a tud. közp-ja lett. 633: a toledói ált. zsin-on a ker. élet megújításáért s az Egyh. jogainak megőrzéséért küzdött. - Legjelentősebb műve az egész kk-on át használt Etymologiarum libri XX enciklopédia, amelyben 20 fej-ben egységes rendszerbe ötvözte korának a szövegekre, tud-okra és a világra vonatkozó teljes ismeretanyagát, amelynek számottevő része antik örökség: 1. nyelvtan, stilisztika, irod. műfajok; 2. ékesszólástan, logika; 3. számtan, mértan, zeneelmélet, csillagászat; 4. orvoslástan; 5. jog, tört.; 6. kv-ek, írás; 7-8. vallás, egyh., egyh. szervezet; 9-10. a nyelvek; 11. az ember és testrészei; 12. állatok; 13. ég, föld, víz; 14. világrészek, orsz-ok; 15. városok, épületek, földbirtokok; 16. kőzetek, ásványok, mértékek és súlyok; 17. növények; 18. háború, katonai fölszerelés, sportok, látványosságok, játékok; 19. mesterségek; 20. étkezés, pihenés, ház körüli dolgok. - Ikgr. Ppi öltözetben v. mint a csaták védősztjét kereszttel, karddal, lovon ábrázolják (→lovasszentek). A kk-ban számos tankv. forgott közkézen ~ neve alatt: De rerum natura, De numeris, De viris illustribus, Historiae és Cronica majora, Libri differentiarum, Ars grammatica. - A RK-ba 1722: vették föl. Madrid, a pásztorok, földművesek, napszámosok, talyigások védőszentje. Ü: ápr. 4. M.I.

Sachs 1980:190. - SzÉ 1984:146.

Izland: köztársaság az Atlanti-óceán északi részén. Ter-e 103.000 km², főv-a Reykjavík. Lakossága 1927: 103.300, 1995: 262.000. - 1264: norvég, a 16. sz: dán fennhatóság alá került. 1874: önkormányzatot, vallás- és kultusz-szabadságot nyert. 1918: önálló állam, perszonálunióban Dániával. 1944: közt. - A 9. sz: ír-skót szerz-ek telepedtek meg ~ D-i és K-i partján, de a 900 k. bevándorló pogány norvégok miatt menekülniük kellett. 1000: ~ népe ker. lett. Első pp-ét 1056: szent. föl. Kezdetben Bréma, 1104: Lund, 1154: Brontheim érsségéhez tartozott. 1200 k. 2 ppsége, 220 tp-a, 290 papja volt, bencés és ágostonos szerz-ek és bencés apácák 9 ktorban éltek. A dánok erőszakkal vezették be a reformációt, 1550: utolsó kat. pp-ét kivégezték. 1859: léphetett 2 kat. pap újra ~ földjére. Az 1923: alapított ~i ap. prel. 1929: ap. vik., 1968. X. 18: Reykjavík néven ppség lett. - 1959: 161.000 l., 650 h, 2 pb, 7 r.k. pap; 1995: 266.786 l, 2535 h, 4 pb-ja volt. - II. János Pál p. 42. apostoli útján 1983. III. 2-10: ~on is látogatást tett. **

LThK V:799. - AP 1996:579.

ízlelés, ízlés (lat. sapere): szoros értelemben érzéki képesség a fizikai valóság megismerésére (fő területe az →étkezés, a →táplálkozás); átvitt értelemben olyan szellemi valóságokkal való ismerkedés, melyek a →gondolkodás számára elérhetetlenek (→szemlélődés). - A Szentírásban az ~ átvitt értelemben szerepel mint Isten ajándékainak, dolgainak, s főként a →bölcsességnek befogadását segítő képesség. A bölcsességet a földön nem lehet befejezett módon birtokolni, csak ízlelni lehet; úgy táplálja a lelket, mint az anyagi természetű táplálék a testet (a sapientia, 'bölcsesség' és a sapere, '~' szavak gyökere azonos). A →bölcsességi könyvek ismerik Isten ígéreteinek és ítéletének ízét, mely édesebb a méznél (vö. Zsolt 19,11; 119,103): „ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr” (34,9). „Csak rám gondolni is édesebb a méznél, és engem birtokolni jobb a lépesméznél” (Sir 24,20). Az Én a kedvest az almafa édes gyümölcséhez hasonlítja (2,3). A Bölcs 16,20: „Népedet angyalok eledelével tápláltad, és fáradhatatlanul adtad neki a kenyeret az égből, amely megadott minden élvezetet és minden ízlésnek megfelelt. Mert ajándékod megmutatta édességedet gyermekeid iránt, hiszen alkalmazkodott annak ízléséhez, aki ette, s azzá változott, amivé ki-ki óhajtotta”. A Péld a bölcsesség ismeretét a méz ~éhez hasonlítja (vö. 24,13). A kv-tekercs, amit a próf-nak az Úr parancsára kellett megennie, szájában édes volt, mint a méz (Ez 3,3). A Zsid a hit isteni ajándéka és a Szentlélek ~e miatt óv a hitetlenségtől (vö. 6,4-6). Ennek a gondolatnak folytatásaként biztatja Szt Péter a keresztényeket: „Mint újszülött csecsemők, vágyakozzatok a lelki, vizezetlen tej után, hogy felnövekedjetek az üdvösségre, hiszen tapasztaltátok, hogy milyen édes az Úr” (1Pt 2,2). A Jel beszél az „elrejtett mannáról”, mely a győztes jutalma lesz (2,17). **

Schütz 1993:171.

Izmael (héb. 'Isten hall'): személynév (→Mariból is adatolható). - 1. Ábrahámnak és egyiptomi szolgálójának, Hágárnak a fia (Ter 16), az →izmaeliták ősatyja (17,20; 21,13.18; 25,12-16;. 1Krón 27,30). Ábrahám eltaszította ~t és Hágárt (16,6-15; 21,9-20), és Párán pusztájába űzte (21,21). A népies elbeszélésben vadszamárhoz hasonló emberként szerepel (Ter 16,12; . Jób 39,5-8): „keze mindenki ellen, és mindenki keze őellene; összes testvérével szemben telepszik le” (Ter 16,12), vagyis: a beduinok szabadon kószálnak a pusztában, már letelepült népek közelében ütik föl sátrukat, mindig készen állnak a rablásra és a fosztogatásra. A későbbi hagyomány szerint körülmetélték (17,23-27), anyja egyiptomi feleséget szerzett neki (21,21), s ott volt, amikor Ábrahámot eltemették (25,9). →Arábia - 2. Netanja fia a királyi nemzetségből. ~ ölte meg →Gedalját (2Kir 25,22-26; Jer 40,1-41,14), akit Nebukadnezár Jeruzsálem elpusztítása után az egykori Júda élére állított helytartóként. **