hegyi beszéd (lat. sermo montanus): az Úr Jézus beszédeinek gyűjteménye Máté evangéliuma 6-7. fejezetében, az evangéliumi erkölcs összefoglalása. Rövidített változata: Lk 6,20-49. - A ~ elnevezés Szt Ágostontól származik, aki a Mt 6-7 magyarázatához ezt a címet adta: De sermone Domini in monte libri duo, és a „keresztény élet tökéletes képét” látta benne. - Tartalma. 1. bevezetés: →nyolc boldogság (5,1-11); 2. a →só, a →fény és a hegyre épített →város tanítványokra utaló hasonlata (5,13-16); 3. Jézus állásfoglalása a →Törvénnyel kapcsolatban: „Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni”. Az →ötödik parancsolat (5,21-26), a →hatodik parancsolat (5,27-32), az →eskü (5,33-37), a →szemet szemért (5,38-42) és a →felebaráti szeretet (5,43-48) törv-ének beteljesedését a „hallottátok, hogy mondatott a régieknek ... én pedig azt mondom nektek” ellentétpárokkal mutatja be (→ellenségszeretet). - 4. Az →alamizsna (6,1-4), az →imádság (6,5-15) és a →böjt (6,16-18) krisztusi értelmezése megtisztítja a farizeusi →vallásosságot. E rész magva a →Miatyánk (6,9-13), ami az egész ~ központja és a ker. imádság örök mintája. Hozzá kapcsolódik a →megbocsátás parancsa (6,14-15). - 5. intelmek a kincsgyűjtésről („ahol a kincsed, ott a szíved is”; 6,19-21), a lélek látásáról (6,22-23) és az őszinte istenszolgálatról (6,24). - 6. A mennyei Atya →gondviselése alapozza meg →Isten országának mindent megelőző keresését (6,25-34). Az ítélkezésről (7,1-5), a szt dolgok védelméről (7,6), az állhatatos kérésről (7,7-11), az →aranyszabályról (7,12), a szűk →kapuról (7,13-14) és a hamis prófétákról (7,15-23) mondottakkal Jézus konkrét erkölcsi problémákra válaszol. - 7. A sziklára épült ház példázata a cselekedetekben megmutatkozó krisztuskövetésre figyelmeztet (7,24-27). - A ~ étosza a szabadság és az út étosza. Igaz, hogy utasításait nem lehet általánosan kötelező érvényű törvényként magyarázni, amit az Egyh. hagyománya folyamatosan érzékelt. A ~ a belső szabadságra, a szív nagylelkűségére, a személyes felelősség készségére hivatkozik, és megmutatja „a szabadság tökéletes törvényét” (vö. Jak 1,25; 2,12). Ugyanakkor a ~ az út étosza is. Ebből a szempontból az „elindulás” a fontos éppen onnan, ahol az ember áll; az „előbbrejutás” és nem a tökéletes teljesítmény; e magatartás „belső értelmének felfogása”, és nem a külső eredmény. - Ikgr. Ritkán ábrázolták. Az óker. műv-ben az ap-ok körében látható tanító Krisztus a már föltámadott Úr, tehát nem ~-ábrázolás. Leghíresebb Rembrandt ~e (1650 k.). **

Kirschbaum I:270. - Sachs 1980:58. - BL:600. - Schütz 1993:127. - VS 15, 16.