Magyar Katolikus Lexikon > K > kapu


kapu (lat. porta): 1. szoros értelemben az →ajtónál nagyobb nyílászáró építmény, mely belső és külső tereket (ház és utca), körzeteket (vár és váralja) választ el és köt össze. Részei a földbe mélyített, épített ~félfák (→bálvány), a nyitható 1 v. 2 ~szárny. A falusi házak nagy ~ja az udvarba nyílik az állatok és szekerek számára, a kis~ a személyek számára az udvarba v. a gádorba vezetett. Az ún. fedeles ~ legszebb fajtája a kis~t és nagy~t egységbe foglalja (→székelykapu). Városok és várak ~ja fedett kő v. téglaépítmény, felvonható híddal és hatalmas ~szányakkal. - 2. átvitt értelemben az összekötés és elválasztás hangsúlyozására szolgáló jel. A ~ fölhívja a figyelmet arra, hogy az egyik tér véget ér és egy másik kezdődik. Így beszélünk az ég, a pokol, a lélek ~járól. - A m. nyelvben a ~ ótörök kölcsönszó (→porta). - 3. A Szentírásban először Jákob mondja a helyről, ahol álmában az égig érő létrát látta: „félelmetes ez a hely, Isten háza és a menny ~ja” (→Jákob létrája, →Jákob álma). - Ezekiel látomásában a Templom K-i ~ja az Úré, csak Ő vonulhat át rajta, és csak a fejed. ülhet le a ~ban (44,1-3). A belső udvar K-i ~ja csak szombaton és újhold napján volt nyitva (46,1). - Sámson hatalmas erejének képe, hogy Gáza város~jának szárnyait kirántotta a helyéről, és a vállán vitte a szomszédos hegytetőre (Bír 16,3). A ~ a bíráskodás (Zsolt 68,13; 126,5) és a nyilvánosság helye (fórum), ahol megtárgyalták a fontosabb ügyeket (vö. Péld 31, 23.31). A →sátoros ünnep zsoltárában az Úr ~ja részben a templom ~ját, részben az élet ~ját jelenti (Zsolt 117,20). Az új Jeruzsálem nem evilági természetére utalnak a →zafírból és →smaragdból (Tób 13,15), ill. az egy-egy →igazgyöngyből lévő város~k (Jel 21,21). A ~ lerombolása a város vesztét jelenti (Jer 14,2; Siral 1,4; 2,9). A nyitott ~ a beszédében mértéktelen férfi (Péld 25,28), a halál ~i az alvilág (Jób 38,17; Bölcs 16,13), a pokol ~i az Isten és az Egyh. ellenségeinek képe (Mt 16,18). A bezárt ~ Mária szüzességének jelképe  (Ez 44,2: „és a tp. kapuja zárva lesz és férfi nem megy át rajta”). Akinek birtokában van a ~ kulcsa, annak joga van a ~n belül lévők fölötti uralkodásra és a kívül lévők kizárására (vö. Ter 24,60). - Ami a ~n kívül történik, azzal a város nem vállal közösséget: Jézus elvetettségének jele, hogy Jeruzsálem ~in kívül szenvedett (vö. Zsid 13,12). A keskeny ösvény végén szűk a ~, mely az életre visz (Mt 7,13; Lk 13,24). - 4. Az Egyh. életében fontos szerepe van a ~nak. Maga az Egyh. ~ Krisztushoz, ennek szimbóluma a →templomkapu (→ádámkapu, →kegyelemkapu). Ker. ősidőkből származik az →ad limina látogatás, mellyel az apostolfejed-ek, Szt Péter és Pál sírját jöttek a világ minden tájáról hódolattal fölkeresni. Mielőtt beléptek a baz-ba v. tp-ba, tiszteletteljesen megcsókolták a ~ küszöbét. A baz-k fő~ja iránti tisztelet emelésére szokásban volt az ajtókba ereklyéket elhelyezni. Az ilyen ereklyékkel ellátott tp~k azonban csak tágabb értelemben voltak →szent kapuk. - Amint a római lakóházak bejárata fölött olvasható volt a tulajdonos neve, úgy Isten neve v. valamilyen szimbóluma a ~n arra utal, hogy az a hely az Ő tulajdona. A zsinagóga ~ján ezt jelezte a →menóra domborműve (Ariszteasz-levél 158. fej.). Szíria ker. ~inak →szemöldökfáján gyakori a felirat: 'Ez az Úr ~ja'. A Jusztinianosz által alapított Sínai-ktor ~ján is ez állt: 'Ez az Úr ~ja, az igazak mennek be rajta' (Zsolt 118,20). Teofániára utal ez a felirat: 'Én vagyok Atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Én vagyok, aki vagyok.' (Kiv 3,6.14) A szíriai Herakéban épült ~ felirata: 'A mi Urunk, Jézus Krisztus, Isten fia és Igéje lakik itt, hogy a rossz be ne hatolhasson'. Sok szíriai ~ felirata ennyi: Heisz Theosz, 'Egy az Isten'. Ugyancsak gyakran szerepel a Z H kereszt alakú felirat, melynek jelentése: 'Krisztus, világosság, Élet'. A ~k felirata kifejezheti a Krisztushoz v. a Szentháromsághoz tartozást, lehet egyszerű akklamáció: Kürie eleiszon! A ~ a Paradicsomba vezető „mennyei út” kezdete. A lateráni keresztelőkpna ~felirata: 'A szilárd hit ~ja Krisztus lesz'. - Vértanúk tp-má alakított lakóházának ~ján a vt. neve olvasható. Ebből alakult ki a tp-ok →titulusa. A Bold. Szűz Mária is ~ számunkra közbenjáró szerepe által. - 5. Ikgr. A ~t díszítő domborművek, szobrok is szimbolikus tartalmúak (→kapubéllet, →főangyalok). A ravennai Szt Kereszt-tp. ~bejárata belső oldalán →oroszlánon és →baziliszkuszon álló Krisztus látható a →négy élőlény között. Ált. a ~ belső falára került a Jó Pásztor mozaikja, mert a ~n túl van az üdvösségnek az a helye, ahová a Jó Pásztor elvezet. Jellegzetes ~típusok: Utolsó ítélet-, Mária-, Szentek ~ja, nagyobb tp-ok különlegesen díszített ~ja a →porta speciosa. - Maga a ~ leggyakrabban a bűnbeesés és az utolsó ítélet (Paradicsom ~ja), Sámson (Gáza ~ja), Joachim és Anna találkozása (jeruzsálemi Arany~), Krisztus a pokol tornácán (a pokol sarkaiból kiemelt ~i) ábrázolásain fordul elő. Lehet a tp., ill. az Egyh. jelképe. A nyitott és bezárt ~ az új és a régi Évára utal (Hildesheim, Szt Mihály tp. Bernward-~jának felirata, 1015), a bezárt ~ →Mária szüzességének képe (vö. Ez 44,1), a Paradicsom ábrázolásain is ezt jelzi a kert bezárt ~ja mögött ülő Mária. - 6. A magyar táj jellegzetes műv. alkotása országszerte a ~fa v. legalább ~félfa (~bálvány). Egykor a községeket kerítő sövényfalakra is építettek ~kat. 1850 k. följegyzés szerint pl. a tiszaháti Beregben a faluknak a „kerítésük tövises sövényből készül, s a faluból kimenetelre ~kat hagynak, mit idomtalan v. igen is kicifrázott fából készítenek”. Szép ~félfák vannak a Dunántúlon, pl. Győr vidékén, sőt a fátlan Alföldön, pl. a Nagykunságban stb. A m. fafaragó műv. az erdélyi, főként kalotaszegi és székelyföldi ~ ácsolásában és faragásában tetőzik. **

MN I:119; II:303. - Kirschbaum IV:339. - KML 1986:163. - Vanyó 1988:103.