Magyar Katolikus Lexikon > P > porta


porta (lat.): 1. →kapu. A ~ név onnan eredhet, hogy a városalapítási szert-nál etruszk szokás szerint barázdával (sulcus primigenius) jelölték meg a jövendő falak helyét, minthogy pedig e barázdán átlépni nem szabad, az ekét ott, ahol kaput akartak nyitni, fölemelték és vitték, portabant. - 2. telek, házhely a rajta lévő épületekkel. - 3. a régi magyar jogban az adó egysége; a középkorban a →jobbágytelek a hozzátartozó földdel, tekintet nélkül arra, hogy hány család élt rajta. A ~ az orsz. különböző részeiben nem volt azonos méretű, még szomszédos községekben is nagy eltérések lehettek. Minden telket, melyen ház volt, egész ~nak vettek, akár egész telek volt, akár nem. Az 1567:5. tc. határozta meg, hogy az a jobbágy, aki a teleknek csak 1/4 v. 1/8 részét bírja, az adónak is 1/4, 1/8 részét fizesse. A ~ és a telek közti kapcsolat a 16. sz. végén megszűnt. 1598: előfordult, hogy házak szerint vetették ki az adót, mely kiterjedt az egész jobbágyságra, a bíró háza, az isk., a korcsma és a koldusok hajlékai kivételével. A házak száma azonban a török- és a tatárdúlások következtében rohamosan fogyott. - A 17. sz. derekán az adózás az állatállomány alapján történt: egy ~t 4 olyan jobbágy tett ki, aki ekéje elé 4 v. 6 igavonó állatot tudott fogni, 8 jobbágy 2-2 ökörrel, vagy 16 zsellér. Ilyen ~ 1647: (a városokat és mezővárosokat is ide számítván) 7215 volt, fél~ (mely a töröknek is adózott) 48. - 1647: a ~ a föld minősége szerint különböző nagyságú földter., melynek megállapításánál tekintetbe vették a gazdálkodást megnehezítő körülményeket, a termények értékesítésének lehetőségeit. A ~k számát most már az egész községre együttesen határozták meg, és a kivetett adó fölosztása a közs. feladata volt. - 1670 u. I. Lipót (ur. 1657-1705), aki eddig törv-es fölhatalmazás nélkül adót nem vett igénybe, az abszolutizmus kísérletével egyidejűleg 4 millió Ft adót, az eddiginek többszörösét vetette ki, és azt a vm-k közt szétosztván, készpénzben és terményben katonai erővel hajtotta be. Ezenkívül fogyasztási adókat is bevezettek. Ez az adórendszer az abszolút kormányzattal együtt megszűnt, utóbb törv. is elrendelte eltörlését. - A visszafoglaló háborúk korában a kir. újból önkényesen vetett ki a hadi főbiztosságok útján részint pénzben, részint terményben adót. 1696: a kir. a vm-kkel folytatott tanácskozás u. a ~k új megszámlálását rendelte el, ami már 50 é. óta nem történt meg. Ettől kezdve a városok is ~k szerint adóztak. A megállapított adó összegét elosztották a ~k számával. A vm. a jobbágyokra →dicák szerint vetette ki az adót, amit a helyi viszonyok szerint a vm-k különbözőképpen határoztak meg. Az ingatlan vagyont, a földet nem akarták alapul venni, mert a nemesség attól tartott, hogy ilyen rendszer saját adómentességét befolyásolhatja, hiszen a föld tulajdonjoga az övé volt. Ezért mesterséges adókulcsokat alkalmaztak. Miután összeírták az egyes községek és ezek összegezése alapján az egész vm. dicáinak számát, kiszámították, hogy egy dicára hány Ft jut. - 4. A 16-20. sz: (a tör. hódoltságtól az Oszmán Birod. létezéséig) nyelvünkben a „fényes porta” v. „Porta” a tör. kormány gyűjtőneve. Ford-ból ered: a tör. nyelvben főleg összetételekben előforduló báb (arab = ajtó, kapu) fordítása: báb áli = magas kapu, a „fényes porta”; bábi deolet = „a birodalom kapuja”; bábi tumajum = „a császári kapu”, az isztambuli Jeni-szerájnak az a bejáró kapuja, mely az Aja-Szófia mögül vezet be a palota belsejébe. **-88

Pallas II:403. - Horváth M. VI:258. - Eckhart 1946:294. - Szabó István: Jobbágyok - parasztok. Értekezések a m. parasztság tört-éből. S.a.r., bev. Für Lajos. Bp., 1976. - Pecz II/1:564.