🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > város
következő 🡲

város polisz (gör.), civitas (lat.): önkormányzattal, igazságszolgáltatással, kereskedelmi joggal bíró település. – 1. Kr. e. 7. és 3. évezred között a Közel-K-en ment végbe az a folyamat, mely a paraszti életmódról a ~i életmódra való áttéréshez vezetett. Az egységes szerkezetű és főleg élelmiszertermelő falusi közösség munkamegosztáson alapuló társadalommá átalakult, ami az emberiség művelődéstört-ében forradalmi jelentőségű volt. A földművelőkhöz kézművesek, kereskedők, harcosok, hivatalnokok, papok társultak, de a különféle rétegek nem egyenrangúan sorakoztak egymás mellé, hanem tekintély, jog és hatalom szempontjából hierarchikus rendet alkottak, melynek csúcsán a teokratikus, monarchista v. arisztokrata jellegű közp. hatalom állt. E rendet az ókori K-i ~ építészete is tükrözte: paloták és tp-ok, melyeket sokszor várszerűen a ~ központjában építettek. Az ébredő ~ i művelődés legjelentősebb szellemi vívmánya az →írás feltalálása volt (→ábécé, →ékirás, ###hieroglifák). – A ~i művelődésnek, mely először a Kr. e. 3. évezredben bontakozott ki teljesen a mezopotámiai ~ államokban, egy korai előzménye →Jerikóban került felszínre: a kerámia előtti csiszolt kőkor (neolitikum; Kr. e. 7–6. évezred) mindkét rétegében hatalmas erőd maradványait ásták ki, mely már központi hatalmat tételez föl. – Palesztinában csak a bronzkori művelődés tekinthető valóban ~ i jellegűnek. E korszakban (Kr. e. 3200–1200) a ~ okat elsősorban a sík területeken általában erős fallal vették körül. Az egyiptomi átokszövegekből már a Kr. e. 2. évezred elejének ~ airól tudjuk, hogy a ~ ok önálló és egymással versengő kis törpeállamok voltak, melyekben feudális társadalmi rend uralkodott. Az akropoliszon székelő dinasztia, v. patríciusréteg félig szabad és jogokkal nem rendelkező népességen uralkodott; az alattvalók többnyire szegényes házakban laktak, melyek szorosan és szabálytalanul sorakoztak egymás mellett a ~ falon belül. →Jerikó a korai bronzkorban kb. 225 x 80 m, a középső bronzkorban kb. 300 x 150 m alapterületű volt; a középső bronzkori →Meggidó kb. 300 x 225 m nagyságú volt; →Hacor a középső és a kései bronzkorban kivételnek számított a maga 1100 x 650 m területével. Ezek a települések elsősorban nem lakóhelyek voltak, hanem inkább menedékül és raktárul szolgáltak. A lakosság élete jórészt a ~ falain kívül zajlott a földeken, ültetvényeken, hiszen mint korábban, továbbra is a földművelés és a földeken termelt javak jelentették a létalapot. De virágzott a kézművesség (elsősorban a művészi szinten művelt fazekasság és fémművesség), a távolabbi ~okkal, országokkal folytatott kereskedelem, ha a föníciai partvidék ~ ainak (Büblosz, Ugarit) forgalmát nem érte is el, sőt sokszor még meg sem közelítette. – 2. Izr. fiainak, akik a pusztából bevándorolva először csak a hegyvidékeken telepedhettek le, ahol még csak szórványosak voltak a kánaánita ~ ok, mindenekelőtt a földművelő életformát kellett elsajátítaniuk. Így a ~, amellyel közeli és távolabbi környezetükben találkoztak, v. melyet csak hírből ismertek, még sokáig idegen maradt számukra; sőt úgy jelent meg, mint az emberi bűn (Ter 11,1–9) és az erkölcsi romlás (19,1–28) helye. Az első időkben az izraeliták fallal körülvett helységei is, melyekhez kisebb települések (‘leányok’, vö. Józs 17,11; Bír 11,26), tanyák v. falvak is tartoztak (vö. Lev 25,29–31; 2Sám 20,19), tisztán földművelő jellegűek voltak. Védelmükről a nomád korszakból fennmaradt patriarkális viszonyoknak megfelelően a →vének gondoskodtak, ők vezették a sereget. Csak az állam kialakulásával kezdődött el a városiasodás folyamata, valamint ezzel kapcsolatban a kánaánivá válás. E fejlődés terén a fő~ok, →Jeruzsálem és →Szamaria jártak élen, melyek a király tulajdonában lévő ~ államok voltak; palota is, tp. is épült bennük (Szamariában az Omrik dinasztiája korában egy Baal-templom, vö. 1Kir 16,31) és egy nagy kiterjedésű akropolisz. A bennük élő társadalom sok rétegre oszlott, és átitatódott különféle kánaáni hatásokka1; a felső réteget a kedvezményekkel elhalmozott, fényűzően élő kir. →hivatalnokok alkották. Ez a fő~i tisztviselői arisztokrácia tőkefelhalmozással és nagybirtokot szerezve egyre inkább felbomlással fenyegette a hagyományos szabad paraszti társad. és gazd. rendet. –

3. A hellén korszakban a gör. polisz hatására egy mind külső formájában, mind belső szervezetében új ~ típus jelent meg Elő-Ázsiában. A hellén ~ a milétoszi Hüppodamosz (Kr. e. 500 k.) tervéhez igazodott: egy főutca mindkét oldalán párhuzamosan és merőlegesen futó mellékutcák a térséget szabályos négyszögekre tagolják, s bizonyos kerületekben a középületek és intézmények (tp., piac, hivatalok, gimnázium, stadion, színház, kútház, vízvezeték) kapnak helyet. Ami az alapgondolatot illeti, ennek a tervnek felel meg Palesztina D-i részén a kis →Maresa ~ka. – A róm. ~ okat, pl. a Jordántól K-re →Gerazát jellegzetes módon az egymást derékszögben metsző cardo és decumanus tengelyek keresztje tagolja; a középületek nagy változatosságot mutatnak (csarnokutcák, diadalívek, nimfeumok, fürdők stb.), és pazar monumentalitás érvényesül. A pax romana nyújtotta védelem fal építését fölöslegessé tette és akadálytalan terjeszkedést biztosított az egyébként is kiterjedt településeknek. A hellén monarchiákban a ~ ok és a hozzájuk tartozó területek a központi hatalom alatt álló országrészekkel ellentétben messzemenően autonómok voltak, és ezt az autonómiát – legalábbis vallási joghatósági és kormányzati téren – a későbbi róm. uralom is tiszteletben tartotta a lehetőségek határain belül, sőt kezdetben a kisebb dinasztiák hatalmi törekvéseinek is engedett (így a Hasmoneusok kezén levő →Tízvárosban). A különféle helyi testületekbe (magisztrátus, tanács, népgyűlés; Jeruzsálemben a főtanács, a főpappal az élén) csak az kerülhetett be, akinek polgárjoga (→polgárok) volt. Ez olyan kiváltságot jelentett, mely a gör. korszakban elvileg csak az eredeti gör. felső réteget illette meg; olykor azonban azokra a „barbár” lakosokra is kiterjesztették a polgárjogot, akik régóta ott éltek a ~ban (a nem teljes jogú beköltözöttek, a rabszolgák és idegenek kivételével). – 4. Az ÚSz nyelvhasználatában a ~, ha földi helységre vonatkozott, akkor tisztán településföldrajzi fogalom. A pol. tartalom már csak a mennyei Jeruzsálemmel (Gal 4,25 kk.; Zsid 11,10.16; 12,22; Jel 21,2), ill. a mennyei hazával (Fil 3,20) kapcsolatban lelhető föl, ahol a ker-ek polgárjogot élveznek majd, és nem lesznek idegenek v. jövevények, mint a földön (Ef 2,19; Zsid 11,13; 1Pt 2,11). – 5. Az első ker. közösségek ~okban keletkeztek és az első misszió a ker. vallásnak tetőtől-talpig ~ias jelleget adott. Az aszketikus-monasztikus mozgalom kivezetett a ~ból és fölfedezte, hogy a lakatlan puszta jobban illik sajátos útjához. Ezzel a szemlélettel a korai szerzetesség találkozott a késő antik hagyománnyal, melyben a ~ az üzlet és a kereskedelem helye volt, a a vidék pedig a lelki-szellemi tevékenységé. Az ilyen felosztás szerint a szellemi-lelki élet (kontempláció) csak a magányban, hasonló szelleműek között virulhat, a ~ias környezetnek a nyugtalan, nyüzsgő embertömeggel nem tulajdonítottak pozitív szellemi értéket. Természetes, hogy az elméletet nem mindig fedte a gyakorlat, mert a ~ban élő ker-ek is gyakorolhatták a kontemplációt és a szerz-ek is megtelepedhettek a ~okban. – A ~i szerzetesség a 4. sz. végén többnyire gyakorlati okok miatt keletkezett. A szigorú klauzúra teljes elzártságot, mesterséges pusztát jelentett a ~ közepén. Az eu-i ~ok kiépülése a korai kk-tól kezdődően az antik mintát követte annak szakrális, pol. és jogi elemeivel, és sajátos ~i kultúrához vezetett. A ~ tp-aival és szentélyeivel ker. volt, eszménye a „mennyei ~” (Jel 21), közvetlen előképe „a szent ~, Róma”. – Az üdvösség rendje és a ~építészet termékeny kapcsolatra talált a ~ külső megjelenésében, s e kapcsolat meghatározta a ~ életritmusát. A 13. sz: Európa végül fölfedezte a koldulórendekben (különösen a domonkosokban és a ferencesekben) annak lehetőségét, hogy a hagyományos szerzetes-ideált ~iasítsa. Ezeknek a rendeknek a kolostorai ~i intézménnyé lettek, tagjai a ~ban (a lakosság, esetleg az egyetem körében) munkaterületet és anyagi alapokat találtak. A késő középkor feloldotta ezt a kapcsolatot: az öntudatos polgárságnak kialakult a maga lelkisége, amit nem a valóságos v. fiktív világmegvetés határozott meg. A szerzetesi tökéletesség-tan és a ~i élet az újkorban eltávolodott egymástól. A 19. sz. monasztikus restaurációja óta a vidéki kolostorok gondos lit-jukkal, kontemplációjukkal és sokrétű tevékenységükkel igazi isten~sá lettek, míg az iparosodás korának ~ait majdnem mindig csak elmarasztalóan ítélték meg, s bennük az elkereszténytelenedés tűzfészkeit látták. – A ~i ktorok a 20. sz. óta nem zárt szigetek, hanem eleven kapcsolatban vannak a ~ban körülöttük élő lakossággal. A kontemplációhoz szükséges magányt így definiálják: „Az igazi magány nem az ember távolléte, hanem az Isten jelenléte” (Madeleine Delbrel). Ilyen elképzeléssel lesz a ~ olyan pusztává, amiben nagyon is lehetséges lelkiéletet élni. – 6. Mo-on: már a 11. sz: voltak fontosabb, népesebb ~ok, a kir. udvar és a pp-ök székhelyei, melyek a régi róm. települések utódjai, ill. hadi szempontból könnyen védhető helyek voltak. Nem volt önkormányzatuk, tehát jogi értelemben nem voltak ~ok, s nem voltak  gazd. ipari és keresk. közp-ok sem. A 12–13. sz: egy-egy vidék természetes közp-jában, keresk. utak mentén jöttek létre a vásárhelyek és ezzel a ~ok. Legrégibb ~aink, Székesfehérvár, Esztergom, Zágráb alapítói idegenek voltak, kir. szabadságjogokkal, mely az egész lakosságra ált-sá vált. – A ~alapítás gazd. alapja a vámmentes vásár (forum liberum)és  a honvédelem. A →tatárdúlás u. IV. Béla (ur. 1235–70  azért támogatta ~ok építését, hogy falaik biztos védelmet nyújtsanak a környékbeli lakosságnak újabb mongol támadás esetében. I. (Nagy) Lajos (ur. 1342–82) a ~i rangot a megerősítéshez kötötte. Mind ő, mind Zsigmond (ur. 1387–1437) a ~i polgárság pártfogói voltak, de nemcsak a kir., hanem magánföldesurak birtokain is keletkeztek ~ok. – A ~ jogi életének alapja a privilégium oklevél, melyet a kir. v. magánföldesurak ter-én a földesúr is adhatott, amely a települést kivette a kir. tisztviselők és a vm. joghatósága alól, biztosította a szabad bíróválasztást, s ezzel együtt annak a jognak használatát, melyet a vendégek régi hazájukból hoztak magukkal. A bírót a ~i közönség 1 évre választotta, de újból megválasztható volt. Főbenjáró ügyekben kezdetben a kir. nem egyszer megóvta bíráinak beavatkozási jogát. A bíró tanácsát 6–12 választott esküdt alkotta. Ez a tanács (consilium civitatis) nemcsak bíráskodott, hanem a vásártartással összefüggő ügyeket is intézte, a kir. részére fizetendő adót, a tizedet beszedte, a ~ vagyonát kezelte. A polgárok a →városi tanács, mint perekben illetékes hatóság előtt szerződéseket is kötöttek, melyeket a ~ pecsétjével erősítettek meg, s megőrzés végett kv-ekbe (Stadtbuch) vezettek be, melyeknek hitelességi jellegük volt. A ~i kv-ek vezetése, melyekbe tanácsi határozatok és ítéletek vegyesen kerültek be, a jegyzőre tartozott, akit szintén a közönség választott meg. A bíráskodásból és a közig-i ténykedésből fejlődött ki a kk. vége felé a jogszabályalkotás joga (ius statuendi). – A kir. ~okat megillette a kiváltság alapján a plnosválasztás joga. A ~ ter-én a kegyúri jogokat is gyakorolta. – A kiváltságlevélben a kir. a ~ kötelezettségeit is megállapította: földbért kellett fizetnie egy összegben és a tanács rótta ki a polgárokra az összeg megfelelő részét. Az →egyházi tizedet is gyakran a ~ bérelte és szedte be a polgároktól. A kir. és a földesúri ~okban szokásos volt bizonyos ünnepeken ajándékok adása. A ~i polgárok személy szerint katonáskodni nem tartoztak, csak saját falaikat védelmezték, de kötelesek voltak kiváltságlevelük értelmében néhány jól fölszerelt katonát (1–12) küldeni a kir. hadseregbe. Gyakran külön adók és hadi szerek: fegyverek, lőszerek stb. szolgáltatását rótták ki rájuk a kir-ok. – Nem minden kir. kiváltságlevéllel ellátott hely tudott ~sá fejlődni és tudta szabadságát megőrizni. A földr. adottságok mellett a gazd. tényezők, a polgárok szorgalma és egyéb körülmények befolyásolták a folyamatot. Jelentős volt az árumegállítási jog (ius stapulae, Stapelrecht) kiváltsága. Ez a ném. földön a 13. sz: létrejött s onnan átvett kiváltság annyit jelentett, hogy idegen kereskedők külf-ről a ~ba hozott v. mellette szállított áruikat nem vihették tovább, hanem néhány napon belül tartoztak a helybeli kereskedőknek eladni, akiknek a további eladásból származó haszon jutott. Ilyen jogot kapott 1244: Buda, 1271: Győr, majd Lőcse és Kassa a 14. sz: a lengyo-i, utóbb Pozsony, Sopron és Nagyszombat a ném., cseh-, morvao-i, ill. az au-i forgalomban. – A ~i ipar szigorú rendjét a →céhrendszer szabályozta. A ~i bíráskodásnál alkalmazott szokásjogból alakult ki a →városi jog. – A →tárnoki bíróság fejlesztette ki a ~i polgárság rendi öntudatát, a polg. rendet. De ebbe nem jutott be minden kir. kiváltásggal fölruházott hely lakossága, a kb. 800 kiváltságos hely közül a gazd. erők emelték ki azt a néhányat, mely magát fallal körülvéve, ~i jogállását közvetlenül a kir. fönnhatósága alatt meg tudta őrizni. A 15. sz: az oppidumok jelentékeny része a kir. adományaként magánföldesurak hatósága alá került. A helyzetük még így is jobb volt, mint a jobbágyközs-eké, mert adójukat egy összegben fizették és szabad bíróválasztásukat megtartva, bizonyos bírói önállóságot is élveztek. Sorsukat a →Dózsa parasztháború pecsételte meg, melyben az alföldi mező~ok élénk részt vettek. A 1514:3. c. megállapította, mely ~ok tartoznak a koronához, s alkotják annak jövedelmét. Ezek a 8 tárnoki ~on kívül: Óbuda, Esztergom, Székesfehérvár, Lőcse, Szakolca, Kisszeben és Szeged személynöki ~ok; továbbá a 7 alsó-mo-i bánya~ (Beszterce-, Körmöc-, Selmec-, Libet-, Felső-, Baka- és Újbánya), Nagybánya és Huszt a sóbányákkal. – 1526 u. a ~i polgárság társad. különállásán is rést ütött a tör. hódoltság. A menekülő nemesség bebocsátást kért a ~ok zárt ter-ére, melyek nem akarták kinyitni kapuikat, s csak itt-ott engedték be a nemeseket azzal a föltétellel, hogy a beköltözők osztoznak a polgárság terheiben. Az 1647:93. tc. a nemesek javára döntötte el a vitát. Törv-ek állapították meg a nemes beköltözési jogát és kiváltságainak a ~ban való megőrzését. A vm. volt illetékes bíróságuk, mely az ellenük hozott ítéletet a ~ ter-én belül is végrehajtotta. A rendi különbségen és nem a nemz. ellentéten alapuló ellenkezés a ~ok részéről ezután is tartott, pl. a színmagyar Marosvásárhely sem fogadta be a m. nemest. – A ~i életre a beköltöző nemesség csak külső formákban hatott, de ezután is a jobbmódú polgárcsaládok hatalma érvenyesült a ~ igazg-ában. A legtöbb ~ban a bíró és a 12 esküdt hivatali visszalépése előtt összeállította annak az 50 v. 100 választott polgárnak listáját, akik az új bírót és vele a 12 esküdtet megválasztották. A tanácsban a 19. sz: a jogászi elem jutott érvényre. A polg. rend a 19. sz. elején kb. 50 ~ 5–600.000 lakosából állt. – 1525–1848: a szabad kir. és a bánya~ok a kir. fönnhatósága alatt álltak, aki ezt a →kamarák útján gyakorolta, hiszen a ~okat a szentkorona jószágának (peculium) tartották. A ~i önkormányzat legrégibb szerve, a közgyűlés helyét az újabb korban a →külső tanács foglalta el. A ~ életét a városi tanács irányitotta a városbíró és helyettese, a polgármester vezetése alatt. A ~ belső rendjét és a külső védelmet az őrség szolgálta, élén a kapitány, gyakran az egyik tanácsnok. A ~ok utcáknak nevezett ~részekre, az utcák tizedekre oszlottak, melyek maguk választották hadnagyaikat v. fertálymestereiket és tizedeseiket, akik a közrendet biztosították. – Szakképzettséget egyedül a jegyző tisztsége kívánt, aki a ~ kancelláriájának élén állt, a jegyzőkv-eket vezette, részt vett a tárgyalásokon. Ha szavazati joga nem is volt, véleményét bizonyára meghallgatták gyakran tanácsnoknak is megválasztották. ~i ügyész csak a 16. sz-tól fordult elő. – A szabad kir. ~okban első fokon a városi tanács, másodfokon a tárnokmester bíráskodott. A sz. kir. ~i rang biztosította a polgárainak a ~i jog szerinti életet, s így minden földesúri hatalom alatt élő ~ legfőbb törekvése volt, hogy megegyezzen földesurával s bizonyos összeg fejében megváltsa magát. A vm. hatásköre alól rendesen kir. kiváltság vette ki, majd végül az ogy-en jogait törv-be iktatták s elnyerte az ogy-i tagságot. – A földesúri ~oknál a polgárok peres ügyeit első fokon a magisztrátus tárgyalta, s a föllebbviteli fórum a földesúr volt. A büntető bíráskodás teljesen a földesúrra tartozott. A ~ csupán elfogatta a gonosztevőket, de köteles volt őket 3 napon belül a földesúrnak kiszolgáltatni. – A ~i lakosság életében a céhek az újkorban is a kki-val megegyező hivatást töltöttek be, de 1655-től több törv. is meghagyta a vm-knek, hogy a céhek helytelen intézkedéseivel szemben megfelelő árszabásokat léptessenek életbe. A földbirtokosok érdekében az 1723:74. tc. biztosította, hogy a céhek a cselédeket nem tilthatták el attól, hogy a sz. kir. v. a mező~okban uraik szükségleteinek fedezésére kézművességüket gyakorolják. Visszaéléseik, főleg a kézművesek szaporodásának meggátlása ellen is állást foglalt a nemesség (1729:10. tc.). – Mária Terézia (ur. 1740–80) minden céhhez ~i tanácsnokot küldött ki biztosul, s rendezte a céhek szabályait. I. Ferenc (ur. 1792–1835) 1805: törv-ekhez hasonló új céhpontokat adott ki a →helytartótanács útján, s beszedette az összes céhleveleket, s ezzel hatósági felügyelet alá helyezte a céheket. A rendelkezések a munkaidőt és a munkabért is megállapították. Az első m. alkotmányos felelős kormány 1848. VII. 9: módosította a kiadott rendeleteket, s a helytartóság 1851. II. 6: elrendelte, hogy vallása, nemzetisége, v. a szülők állása miatt keresk. v. ipari foglalkozásból senki ki nem zárható. A céheket megtartotta, de megfosztotta régi jellegüktől, csupán jótékony és vallásos célok szolg-ára alakította át, 1859. 12. 20: a pátens életbe léptette az iparszabadságot. – A m. magánjogban 1848-ig a ~ok kollektív nemességgel rendelkeztek, tehát az egész lakosság egy nemesnek számított. A ~nak gyökeres joga volt a ter-én, saját kincstárral bírt, s így az urafogyott jószágok a ~ban nem a kir-ra, hanem a ~ra szálltak vissza. A ~nak tett kir. adomány ilyesformán többé nem került vissza a →királyi kincstárhoz, s így új adományozásra nem volt fölhasználható. Ezért nem nézte a nemesség szívesen, hogy a kir. a ~nak tegyen adományt (1542:33.). ~i ingatlanai tekintetében a nemes a ~ joghatósága alá tartozott.

1992. I. 1: a mo-i települések és lakosság megoszlása

megye

város

lakos

falu

lakos

Bács-Kiskun m

11

288.959

105

255.789

Baranya m

5

241.381

296

418.642

Békés  m

12

248.506

62

163.381

B-A-Z  m

15

415.634

333

346.329

Csongrád  m

7

320.240

52

118.602

Fejér m

7

222.653

98

197.975

Győr-Moson-Sopron  m

5

238.137

167

189.209

Hajdú-Bihar m

14

394.512

66

154.216

Heves m

7

150.697

111

183.711

Jász-Nkún-Szolnok  m

13

259.708

62

166.783

Komárom-Esztergom  m

8

197.941

64

117.267

Nógrád  m

6

101.993

119

125.144

Pest m

15

330.009

167

619.740

Somogy m

10

161.075

229

183.633

Szabolcs-Szatmár-Bereg m

12

232.843

216

335.458

Tolna m

7

124.069

101

129.606

Vas m

7

151.923

206

124.021

Veszprém m

9

215.860

211

163.386

Zala m

6

160.202

250

143.196

Azaz Bpen és 176 városban élt 6.477.116 (57,8%), 2915 faluban 3.897 707 (42,2%), össz. 10.374.823 lélek. **–R.É.

Eckhart 1946:203, 273, 320. – BL:1907. – Kirschbaum IV:198. – MKH 1992. – Schütz 1993:410.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.