Magyar Katolikus Lexikon > H > hajviselet


hajviselet: férfiak és nők hajának elrendezése. - A →haj, mint természetadta öltözék, mez, néphiedelmek nevezetes tárgya. Bizonyos hiedelmek tiltják a haj v. egyéb szőrzet levágását, mert ebben az egyén megcsonkítását látják; másrészt a gondozatlan v. egyébként kellemetlenné váló haj levágását v. felkötését a gyakorlati élet követeli. A haj az ember magadíszítő ösztönének kielégítésére is kitűnő anyag, s különbözőképpen rendbe szedve, feltűnéskeltésre is igen alkalmas. - 1. Férfiak ~e. A nép hagyományában a nyírott haj divatja a 19. sz. közepén terjedt el, azelőtt a köznép jobbára nyíratlan, hosszú hajat viselt, melyet többnyire befontak, s a fonatot különbözőképpen felerősítették. - A 9-10. sz-beli m. ffiak a közép-ázsiai törökség módjára hajukat rövidre nyírták; de már a 12. sz-beli m. krónika följegyzi, hogy az ősi hit visszaállításáért fellázadt →Vata pogány módra borotváltatta fejét, s hajfonatait 3 részben hagyta meg. A ker-nyé lett magyarság tehát ebben a korban már hosszúhajú volt. Az Árpád-kor végén hazánkba költözött kunok is tarfejűek voltak és 1279: a megkeresztelkedést csak úgy vállalták, ha a pápai követ szakálluk beretválását és hajuk nyírását továbbra is megengedi. Századok folyamán a hosszú és rövid haj divatja (legalábbis a nemesi osztályban) többször változott, sőt a török világ alatt oszmán hatásra a fej borotválása is szokássá vált. 1780 k. még voltak olyan öregek a Palócföldön, akik az üstökön kívül egész hajukat leborotválták. A hosszú, vállig v. még lejjebb érő haj a 19. sz. 1. felében országszerte el volt terjedve a köznép ffiai közt, s ez a ~ 1848: kezdett a divatból kimenni, amikor a honvédseregbe besorozott köznép haját rövidre nyírták. - Az 1930-as években a ffiak hajukat vállra eresztve viselték, esetleg fésűt tűztek bele, hogy szét ne omoljon, v. összecsavarták, befonták s különböző módon föltűzték. Az Alföldön, különösen a pásztorok közt szokásban volt a halántékon levő hajfürtöt csigásan kondorítani. - A halánték tincseit, főleg ha nagyon hosszúak voltak, visszahajtva felkötötték; ez a csimbók, amit 1850 u. a befonott és gombokba csavart ~ váltott föl. Gyakran csak az üstököt fonták be, hogy az előhaj az arcba ne hulljon. Az üstökfonatokon kívül a halántékfonatok divatoztak, melyek szabadon csüngtek, v. a fej tetején fésűvel voltak összeakasztva. Elterjedt a félhosszú, tarkóig v. nyakig érő, alul egyenesre nyírt haj divatja. Ezt körhajnak v. fazékban nyírt hajnak nevezték, mivel a fejre borított edény pereme mentén nyírták egyenesre. Alját a kiskun pásztorok kifelé, mások befelé kondorítva fésülik. A körhajat a fej hátsó részén szintén egy v. két fésű tartotta össze. - A fekete-Körös-völgyi m-ok, a moldvai csángók a halántékot borotválták. A körhaj alatt a nyak borotválása ált. A ffinép ősi, hagyományos hosszú ~e a katonaság egységesítő hatására csaknem mindenütt eltűnt (→szakáll). - 2. Nők ~e. A haj a nő számára ékesség, ápolása, gondozása a ffiénál is fontosabb. A nők országszerte hosszú hajat viselnek, melyet sohasem nyírtak. Régebben azonban büntetésből, leggyakrabban az erkölcstelen életmód megbélyegzéseként a nők haját levágták, s szégyenszemre nyírott fejjel v. rövidebb hajjal kellett járniok. Többfelé előfordul, hogy a hajból itt-ott kinyírnak, hogy a főkötőt könnyebben felerősíthessék. A palóc menyecske pl. 3 hajfonatának legvastagabbikát e célból levágja, a sárközi menyecske a homloka fölötti hajból nyír le. A hajat fésűvel gondozzák. A hulladék hajat babonából sok helyen összegyűjtötték, kifésülték, befonták, koszorúba kötötték, mint az élőhajat, s gazdája halálakor vele temették éppúgy, mint a fésűjét. - Díszesebb ~et a felserdült és eladó sorban levő leányok viselnek, akiket épp fedetlen fejükről neveznek →hajadonnak. Néhol a nagy munkával készült díszes fonadékot rendesen egész héten nem bontják ki. - Az assz-ok ált. fedett fővel (→főkötő) járnak, s már emiatt is kevesebb gondot fordítanak a díszesebb fésülködésre. Külön ünnepi, díszes ~ is van, mely a helyi divat szerint időről-időre változik. - A megfésült hajat sokféleképen tartják rendben. Többnyire befonják, összecsavarva kontyba tűzik, esetleg szalaggal, görbefésűvel lefogják. Ez utóbbi mód különösen kislányoknál gyakori. Áldozásra a serdülő lányok többnyire hátrafésült, befonatlan, görbefésűvel, szalaggal v. koszorúval lefogott, hátul szabadon leomló hajjal mennek.

A befont hajba vékonyra hasított rongyot, galandot, ünnepnap selyempántlikát fonnak. A fonat többnyire 3 fürtből készül (hármas fonás). Ünnepnap néhol az egyes fürtöket pántlikába csavarva fonják egybe. A fonat neve a palócok között fonadék, foncsik, kákó, kankó, kacska, varkocs, tyúkos; a Dunántúlon cikó, kita, cica; Erdélyben büstek, kóda, cop. Leeresztett hajjal csak leányok járhatnak. - A ffiak inkább oldalt és elöl fonták hajukat, a nők hátul. 1930 k. a legáltalánosabb az egyágú fonat, melyet az assz-ok föltűzve v. kontyba tekerve hordanak. Régebben inkább kétágú fonatot viseltek, mely a lányoknál a háton csüngött le. Újabban már sok helyen a lányok is koszorúba kötik a fonatot s csak ünnepnap bocsátják le. Az asszonyok azonban különféleképp feltűzik v. kontyba kötik. A kétágú feltűzött fonatok különböző díszes változataival a palóc, székely és az alsódunántúli lányoknál, menyecskéknél találkozunk. 4-12 fürtből fonott széles, ennélfogva rövid és lapos hajfonatok hazája a Dunántúl, főleg Sopron és Somogy megye, de a palócoknál sem ritka. - A háromágú hajfonatot a Palócföld és a Dunántúl leányai, menyecskéi viselik. Régen egyebütt is divatozott. Ennél a homloktól a fejtetőig és egyik fültől a másikig 3 mezőre osztják a hajat. A fej hátsó részén levő hajból lesz a vastagabb hátsó fonat, az elülső rész hajából a két halánték vékonyabb fonata. A halántékhajat gyakran csak sodorják, s a fülön átvezetve kötik v. fonják a hátsó fonatba. - Négyágú hajfonattal a matyó asszonyoknál találkozunk, akik az elülső tincseket egy-egy ágba fonják v. csavarják, s végét a hátulsó két fonatból csavart kontyhoz kötik. - A női ~ másik gyakori, de kétségtelenül újabb formája a megfésült haj egy részének fonás nélküli sodrása, ráncolása, tűrése. Ezekkel leginkább a palóc és dunántúli menyecskék közt találkozunk, akik a kötelező főkötő miatt egész hajzatukat nem mutogathatják, azonban elöl és oldalt a hajat letűrik, hogy valami mégis látszódjék belőle. A tűrött v. apró, íves ráncokba szedett haj a Dunántúl D-i részében főképp Tolna és Baranya m-ben a lányok közt gyakori. Mindezen ráncolt, tűrött ~ben a ráncolásra, tűrésre föl nem használt hajat fonatba fonják. - Az asszonyok a menyegzői ünnepélyes fésüléstől és →kontyolástól kezdve hajukat feltűzve vagy csomóba összetekerve hordják. - A lányok haját mindig befonják, az assz-ok a magukét, különösen hétköznap, csak összecsavarják, sőt csavarás nélkül tűzik kontyba. A hajkonty legtöbbször a fej hátulsó részén van, néhol azonban, mint a Sárközön, a fiatal menyecskék kétoldalt a halántékukon viselik. - A hajkonty rendesen úgy készül, hogy a megfésült haj tövét összekötik, A kötésen belül vékony, rövid fa-, vas- v. rézpálcikát dugnak át, s e köré csavarják a fonatlan v. befonott hajat. A székely assz. kétágú hajfonatának egy-egy fürtjén keresztülszúrja a lapos kontyfát v. a kalárinak nevezett vaslemezt, s e fölé tűzi a fonatot. A matyó assz. két kis fácska közé köti a hátsó két fonat tövét, s úgy csavar belőle magas kontyot. Az alföldi assz. a fej hátsó részén csomóba fogott fonatlan haján v. kereken összecsavart hajfonatán hosszúfogú tornyos fésűt dug keresztül, ez tartja a hajkontyot. Dunakeszin (Pest m.) és környékén széles kontydeszkára csavarják a fonatlan hajat, aztán nagy fésűvel letűzik. - A hajkonty városi hatásra a lányok közt is elterjedt, s hajukat leginkább csak ünnepnap, templomba menet bocsátják le. - A ~ az 1960-as évektől a fiatalok nonkonformista lelkületének egyik kifejezési formája lett. **

MN I:327.