🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hajadon
következő 🡲

hajadon: 1. a köznyelvben fölserdült, fiatal leány. A szó onnan ered, hogy míg az asszonyok a régi hagyományos szokásrend szerint bekötött fejjel, a ~ok fedetlen fejjel jártak, →hajukat mintegy ékszerként viselve. A szüzesség jele a ~ok →pártája, mely a hajat sohasem fedi be. - 2. jogilag a férjhez nem ment nő állapota a férjezettel szemben. **

~ok őrangyala. Imakv. Bp-Kevelaer, 1936.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.