kontyolás: az 1930-as években még élő népszokásban a lakodalmas szertartás része, az új asszony hajviseletének kialakítása, ami házas állapotának fő kifejezője. - A ~sal vették föl az új asszonyt az asszonyok közösségébe (→lakodalom). Míg a leányok a kötelező szokás szerint leeresztett hajat viseltek, az asszonyok (s a megesett és idősebb leányok) a hajukat a fejtetőre csavart, fűzött kontyba rendezték. Ennek jelképes értelme is volt, mely a lány szabad voltára, az asszony elkötelezettségére utalt. A konty formája vidékenként meghatározott volt, nem egyéni ízlés szerint alakították. - A ~ ideje a lakodalom másnapjának reggelén, az elhálás (menyasszonyfektetés) után volt (a 20. sz: előbbre került, a menyasszonytánc után történt). Zeneszóval ébresztették az új párt. A ~on az ifjú férjen kívül ált. csak nők voltak jelen. A násznagy megkérdezte a menyasszonyt, vőlegényt: elismerik-e egymást hitvesül; a helybenhagyó felelet után azt mondta: „az Isten is ismerjen el benneteket”. A menyecskét székre, lyukas szakajtóra v. a vőlegény ölébe ültették, s a nők, de néhol csupán leányok kibontották a haját. A menyecske eközben ellenkezett, sírt, mert így illett. Egyes helyeken rigmusa is volt kesergésének: „Édes sárga szép hajam, hová lettél? Talán bizony fésű alá tekeredtél! Oda tekeredtem ám, Le sem ereszkedem ám soha többé!” A kesergő menyasszonyt a nyoszolyólány vigasztalta. A kontyot ált. az asszonyok tették föl, míg a násznagyok a menyasszony jövendő kötelességeiről énekeltek. - A ~hoz hasonló szert. volt más vidékeken a főkötözés és fölkendőzés. A főkötőt ált. a vőlegény adta cserébe a jegyingért. Az új menyecskét át is öltöztették, majd váltságdíj ellenében kiadták a vőfélynek, aki kézenfogva, néhol ujjai között gyertyát tartva, vezette be. Néhol fejére kendőt borítottak, melyet a bemutató vers végén rántott le. A vőfély a gyertyákat magasra tarva fölszólította a vendégeket, nézzék meg, nem hibás-e a menyecske. Közben a menyecske a gyertyákat igyekezett elfújni, de a nyoszolyólányok, vőfélyek mindaddig újra meggyújtották, amíg mind a hármat egyszerre el nem tudta oltani. A szert. végén a menyecske sorba kínálta a vendégeket menyasszonypogácsával és mézes pálinkával. - A ~ szokása a rövid hajviselet falusi meghonosodásával és a népszokások kiszorulásával megszűnt. M.F.

Réső Ensel Sándor: Mo-i népszokások. Pest, 1866. - MN IV:171. - A Magyar Népzene Tára III. Bp., 1955-56. (Lakodalom) - MNL III:259.