🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hűtlenség
következő 🡲

hűtlenség (lat. infidelitas): →ígéret meg nem tartása, a →hűséggel ellentétes bűn és →vícium. - 1. a Szentírásban elsősorban más istenekhez, bálványokhoz szegődés, a szövetségszegés képe (Kiv 32,7; MTörv 9,7.24; 32,15); lázadás a Jahve által szabott rend, a törvény ellen (Lev 26,14; MTörv 28,15). A házassági ~ képét kölcsönözve az Isten iránti ~ →házasságtörés (Kiv 34,15; Szám 15,39; Bír 2,17; Jer 3,6; Ez 16; Oz 1-3). Jahve hűsége és szeretete felől nézve az emberi ~ érthetetlen dolog (Jer 2,5; 18,13-17), mely pusztulásba visz (Iz 1,28; Jer 18,15; Oz 11,5). Akik másokat Isten iránti ~re csábítanak, azoktól Izr-nek radikálisan el kell magát határolnia (MTörv 13). A Krisztus korában élő zsidóságban az Isten iránti ~ mindenekelőtt a mózesi törv-ek megszegése (1Mak 1,15; 1,19-22; ApCsel 21,21). - Az ÚSz-ben a ~ a Jézus evang-ától való elszakadást is jelenti (Zsid 3,12 és Lk 8,13; Gal 1,6). Jézus a tanítványait (Mt 7,15; 24,4), az ap-ok az egyh-akat figyelmeztették (ApCsel 20,29; Róm 16,17; 2Tesz 2,2; Júd 17-20): óvakodjanak a hamis próf-któl, a tévtanítóktól, akik ~be viszik őket. Az utolsó időnek Istentől való nagyarányú ~ lesz az egyik jellemző jelensége (Mt 24,11; 2Tesz 2,3; Jel 13). →hittagadás, →ateizmus - 2. a középkori magyar jogban (lat. nota infidelitatis) fej- és jószágvesztéssel járó bűncselekmény. Vsz. a hűbéri jogból vették át kir-aink. Az Anjouk alatt bővült fogalma, amikor nemcsak a kir. személye és az orsz. ellen elkövetett, hanem más bűncselekményeket is ide soroltak. Zsigmond (ur. 1387-1437), majd a Jagellók alatt ez a folyamat megerősödött, bizonyára a kir. hatalom gyarapítása céljából, amint az Fro-ban is a „kir. bűnesetek” és Angliában a „felony” eseteinek a szaporításával történt. - A →Hármaskönyv a ~ 18 esetét sorolja föl (I. 14.): a) →felségsértés. Elköveti, aki a kir-t személyében megtámadja, életére, tartózkodási helyére erővel tör. - b) az ország elleni bűncselekmények: aki az alkotmány, a kir. és a korona közhatalma ellen támad; aki behozott idegen zsoldosokkal fölforgatja az orsz. békéjét; a végvárak feladói; akik fegyvert és élelmiszert szállítanak az ellenségnek; akik szabad menedéket biztosító levelet sértenek meg. - c) →eretnekség. - d) oklevél-, pecsét- és pénzhamisítás, ezek fölhasználása, ill. forgalomba hozatala. - e) a hatóságok ellen elkövetett bűncselekmények: a →nagybírák és helyetteseik megölése, elfogása, megverése v. megsebesítése, a törvényszékre menő pereskedők és az ogy-re menők megölése, a megbízásukat végző kir. és hiteleshelyi emberek megölése, megsebzése v. megverése. - f) magánszemélyek és magánvagyon elleni bűncselekmények: apa, hitves, testvér, negyedízigleni atyafi meggyilkolása, megsebzése, negyedízigleni vérfertőzés, nemi erőszak, tagcsonkítás, szemkivájás, falvak és majorok nyilvánvaló fölgyújtása; akik saját uraik várait föladják; akik bármely honfi várait, kastélyait megostromolják v. alattomban kézre kerítik. - A ~ következménye a fővesztés, az elítélt jószágai visszaválthatatlanul a koronára szálltak. Ez a bűnös egész vagyonára, ingatlanokra és ingókra, adományos és vásárolt birtokaira egyaránt vonatkozott, de nem vesztették el vagyonrészüket a bűntettessel közösen birtokló gyermekei v. más rokonai. A vagyonból a nők részét, a feleségnek a →hitbért és a leányoknak a →leánynegyedet az öröklő kincstár részéről ki kellett fizetni. Hasonlóképpen kötelezték a kincstárat a hitelezőkkel szembeni követelések megtérítésére. - A ~ elvágta az →öröklés jogát a bűntettes és rokonai között, mely akkor sem állt vissza, ha kir. kegyelemben részesült. Ezért az ősi birtokból az elítéltnek a ~ előtt született fiai megkapták részüket, de a később születettek nem emelhetnek →osztályra igényt. - A jószágvesztés ipso facto következett be, tehát a ~be esett birtokát a bűnösségét kimondó ítélet előtt is adományba lehetett kérni. Ha az adományos a bűntettet nem tudta bizonyítani, az adományozott birtok →örökbecsűjével büntették meg, kivéve, ha visszalépett a pertől v. a →királyi jog címére is hivatkozott és azt be is bizonyította. **

Eckhart 1946:350, 381. - BL:335.

Hüttendorfi Schricker (Pap) Miklós, Hüttendorffi Miklós, Hüttendorffi Pap Miklós (†Pozsony?, 1479): pozsonyi kanonok. - A bécsi egy-en tanult, 1442: bölcs. dr., 1456: és 1460: a bölcs. kar dékánja, 1467: a hittud. licenciátusa. Vitéz János esztergomi érs. meghívta a →pozsonyi egyetemre a hittud. előadójának. 1470. XI. 23: a bécsi egy. bölcs. karától kv-et kapott kölcsön. Császár Mihály szerint vsz. ~ volt az egy. és a kápt. közös kvtárőre. 88

Ábel 1881. - Ortvay III:267. - Császár 1914:61. (1442: a hittud. bakkalaureusa)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.