Magyar Katolikus Lexikon > H > hüposztaszisz


hüposztaszisz (a gör. hüpo, 'alá' és hisztémi, 'áll' szavakból): a konkrét, egyedi, minden mástól független valóságot kifejező filozófiai kifejezés. - A lényeggel (gör. ouszia) szemben nem az általánosat, hanem annak egyedi, személyi változatát jelenti. A lat. szóhasználat eleinte mind az ousziát, mind a ~t a substantia kifejezéssel adta vissza, de aztán Seneca az előbbit essentiával, Marius Victorinus pedig az utóbbit subsistentiával ford., ami nem éppen szerencsés kifejezés, mert formája elvont, míg tartalma konkrét. Nem csoda, hogy a subsistentia a 13. sz-tól inkább elvont értelemben (mint fennállásmód) élt tovább, míg a ~t a Ny-i teol-ban inkább a persona (személy) fogalom fejezi ki. - A ~ kifejezés az újplatonikusok közvetítésével került be a ker. szóhasználatba. Plotinosz az istenség legfelső formáit és első emanációit (kiáradás) nevezi ~oknak. Kortársa, Órigenész a 3 isteni személyre alkalmazta a szót, a 3 személy azonosságát nála az ouszia fejezte ki. A niceai zsinat az ousziát és a ~t azonos jelentésben használta. Szt Atanáz is hangsúlyozta: Isten egyetlen ~. I. Damasus p. (ur. 366-384) és Szt Jeromos számára a „három ~” egyet jelentett a →triteizmussal. A végleges szóhasználat Nazianzi Szt Gergely érdeme. Klasszikus formulája: az egyetlen isteni term-ben (phüszisz, ouszia) 3 ~, vagyis 3 proszópon (személy) van. - A kialakult terminológia nemcsak a szentháromságtanban, hanem a krisztológiában is megoldást jelentett, szintén csak hosszas viták árán. Alexandriai Szt Cirill a ~t a szó eredeti értelmében (valóság, tehát természet) alkalmazta Krisztusra, a benne lévő létegység jelölésére. A kifejezés is, az egység hangsúlyozása is megmaradt a későbbiekben, de a „természet” (phüszisz) később éppen Krisztus kétféle valóságát, term-ét jelölte. Így alakult ki a kalkedoni zsinat formulája, mely (a szentháromságtani dogmához hasonlóan) „személy” értelmében használja a ~t: Krisztus „egy ~ v. személy két természetben”. →hüposztatikus egység, →lényeg, →személy, →szubsztancia, →természet Cs.I.

LThK V:577.