Magyar Katolikus Lexikon > H > húshagyó


húshagyó (lat. carnisprivium, privicarnium, ol. carnevale): a →farsang utolsó napjai. - Neve arra utal, hogy a →nagyböjtre készülődve ~kor utoljára esznek húst, mintegy elbúcsúznak a hústól (→karnevál), ami a vidámság és bőség jelképe. A hús elhagyása a föltámadásig, húsvétig tart, ami a hús 'vételének' napja. - A ~ napok régebben a →hamvazószerda előtti vasárnappal kezdődtek, melyet húshagyóvasárnapnak v. farsangvasárnapnak is mondtak (→ötvenedvasárnap). Vigíliája a Lányi-kódex szerint a húshagyószombat. A hétköznapok közül ma már Ny-on ált. csak a ~ kedd, a bizánci szert-ban a ~ vasárnap ismert. - A ~ régies névváltozatai: húshagyat; Vasban, Zalában: husajó, huszjó, hushajó; hadifalviak ajkán: húsagyó, húsagyat; északi csángóknál: húshagyás; tréfás székely szóval: csonthagyat; a farsang végére utalva: farsangháromnapok, háromnapok, farsang farka. - Húshagyóvasárnap neve a moldvai, diósfalusi csángóknál piroskavasárnap, mert az ünnepre különleges kalács, a kultikus jellegű piroska sült; a Székelyföldön, Csíkban csonthagyóvasárnap, sonkahagyóvasárnap; ha farsangon esküdött új pár van a háznál, vővasárnap a neve (Somogyban is); Zoborvidéken: sardóvasárnap, mert a legények sardóznak, vagyis szerencsét, bőséget mennek kívánni; a gör. kat-oknál: vajhagyóvasárnap. - Húshagyóhétfő v. farsanghétfő Erdélyben: böjtelőhétfő, a húshagyókedd ált. farsangkedd, az északi csángóknál húshagyási kedd, Nagyváty baranyai faluban madzaghagyókedd néven is emlegetik, utalással, hogy a disznótorig már semmi sem lóg a madzagon. - A →tél és a →tavasz közötti szimbolikus küzdelem, mely az óév temetésével kezdődött, a ~ napjain éri el tetőpontját. →Cibere vajda és Konc király harca főként ~ kedden elevenedett meg a tréfás játékokban. A két bábfigura közül Cibere győzött, ami a böjt kezdetére utalt. Végül mindkét bábot a mezőn elégették. - A csángó fiatalság ~ hétfőn és kedden kimegy a mezőre, a tavasszal következő munka színhelyére, és ott táncol, bármekkora is a hó. Nemessándorháza szőlősgazdái ~ kedden fánkot ettek és néhány tőkét megmetszettek Jézus nevében e szavakkal: Adja rád Szent János az áldását! - A ~ egykori →halottkultuszának, a halottak megtisztelésének halvány nyoma, hogy ~ kedden Csíkban a beharangozás előtt a fiatalság a tp. körül, azaz a hajdani cinteremben (temetőben), az ősök sírja fölött táncol. Mise után hazakísérik a papot, akinek udvarán egészen délig szintén járják a táncot (hamvazószerdán a csíki lányok, legények több faluban a pap udvarán gyülekezve mennek hamvazkodni). - Több csíki faluban (Gyergyóalfalu, Gyergyóditró, Madéfalva, Gyergyócsomafalva) ~ keddi szokás volt a →dúsgazdagolás, az ördögfarsang néven is emlegetett Lázár-játék: a legények mutatták be a dúsgazdag és a szegény Lázár példázatát. Gyergyóalfaluban a dúsgazdagolók vízkereszt napján kezdenek házról házra járni, egész farsangon játszanak, ~ kedden utoljára. Szerintük a történet is éppen ezen a napon esett meg Lázárral. - Az →ünneprontás hiedelemvilága kötődik a halottakat idéző ~hoz is: a fiatalság féktelen jókedvének nem tud parancsolni, és beletáncol a nagyböjti szent időbe, amikor már vezekléssel, lemondással a húsvétra kellene készülődnie. Ennek egyik büntetése a halálig táncolás (nem tudják abbahagyni). **

Bálint 1989:173.