Magyar Katolikus Lexikon > H > Hilarius


Hilarius, Szt (Caralis, Szardínia szigete-Róma, 468. febr. 29.): Nagy Szt Leó pápa utódaként 461. XI. 19-468. II. 29: pápa. - Fiatal éveiről nem tudunk, mint róm. diákonus tűnt föl a forrásokban. Művelt és tekintélyes ember lehetett, mert 449: Leó p. Julius Pozzuoli pp-kel, Renatus pappal és Dulcicius jegyzővel ~t küldte legátusként Efezusba, ahol ~ a →rablózsinaton határozottan kiállt Flavianus mellett Dioszkorosszal szemben. 455 e. fődiákonus lett, 461. XI. 19: p-vá választották. Határozottan és többször is elítélte a →monofizitizmust. Gallia és Hispánia ppi székeinek betöltésénél többször is beavatkozott. El kellett viselnie, hogy Róma külvárosában az ariánus gótok tp-ot építenek, de uezt a →makedonianizmust követőknek már nem engedte meg. Folytatta Róma újjáépítését a vandálok pusztítása után, nagyon gazdagon megajándékozta a tp-okat, különösen a lateráni baptisztériumot, melyhez 3 kisebb kpnát építtetett, közülük az egyiket Szt János evang. tiszt-ére, akinek a rablózsinatról való menekülését köszönte. Fölújította és ktorral, zarándokházzal bőv. a Szt Lőrinc-baz-t, s ide temették el. - Ü: szept. 10., febr. 28. - M: Tractatus super psalmos. Pragae, 1891. - Opera 4. Tractatus mysterium... Vindobonae, 1916.  T.J.

LThK V:339. - BS VII:737. - MKA 1984:16. - Mondin 2001:67.

Hilarius, Poitiers-i, Szt (315 k.-Poitiers, Gallia, 367): püspök, egyházatya. - Életének a keresztségét megelőző időszakáról keveset tudunk. Jómódú családban született. Megnősült, egy lánya született. Jól ismerte a lat. írókat, akik nagymértékben meghatározták kemény, ellentétekben gazdag stílusát, melyet később tudatosan magasabb szintre emelt, amikor Istenről szólt. Érett férfi volt, amikor egy este a Szentírás olvasása közben mélyen megragadta Istennek önmagáról tett tanúsága. Vsz. ekkor kezdett közeledni a város kis ker. közösségéhez. Keresztsége föltűnést keltő esemény volt Poitiers-ban, hiszen ~ társadalmi köreiből csak kevesen tartoztak a ker. közösségbe. Külsőleg semmi sem változott életében, folytatta régi életmódját, de új szellemmel telítette. 350 k. meghalt a város pp-e, s a ker. nép közfelkiáltással ~t választotta pp-ké, aki különösebb lelkesedés nélkül, de feladatának tudatában fogadta a „ráruházott hivatalt”. Mindenekelőtt az igehirdetésnek szentelte magát. Tekintélye egyre növekedett. 5-6 év alatt kiépítette egyhm-jét. Tours-i Szt Mártont, Gallia későbbi apostolát eredménytelenül próbálta maga mellett tartani mint diákonusát. Papjait vsz. közös életre fogta össze. - 353-ig Galliába nem jutott el az →arianizmus. A ker. Kelet hitvitáiba csak a trieri pp. bonyolódott bele, aki befogadta a száműzött Alexandriai Szt Atanázt. 355: azonban ~ állt az arles-i Saturniusszal, a Galliában kibontakozó arianizmus fő képviselőjével szembeni harc élére. Meggyőzte a galliai pp-öket, hogy különüljenek el az ariánus pp-öktől, és utasítsák vissza Atanáz elítélését. A császár erre Saturnius sugalmazására ~t száműzetésbe küldte. 356-359: Kisázsiában élt, ahol megismerte a keleti egyházi helyzetet, a teol. problémákat, a keleti gondolkodás sajátságait. Már száműzetésének első hónapjaiban elkezdte írni A Szentháromság c. főművét, eredeti címe: A hitről az ariánusokkal szemben. Nagyszabású békítő munkába fogott, kísérletet tett a 325 óta közzétett hitvallási formulák értelmének kifejtésére. Érintkezésbe lépett az ariánusokkal, amivel kihívta maga ellen azon „hithű” köröknek a rosszallását, melyek nem voltak képesek összeegyeztetni az igazságot és a ker. szeretetet, a tanbeli szilárdságot és a kölcsönös megbecsülést. - A szeleukiai zsinaton nem sikerült eredményt elérnie, kevés sikerrel járt a cs-ral való találkozása Konstantinápolyban, s végül a keleti ariánusok gondoskodtak róla, hogy „Kelet bajkeverőjét” visszaküldjék hazájába. Hazatérve legfőbb feladatának tartotta, hogy az igaz hitet visszaállítsa. A száműzetés és az egyh. események élesen megvilágították előtte, hogy a teol. alaptételek mennyire tehetetlenek a cs. hatalom túlkapásaival szemben. 361: ~ a párizsi zsin-on elérte a galliai arianizmus két vezetőjének, Arles és Perigueux pp-ének kiközösítését. Alapelve volt ugyanakkor, hogy azokat a pp-öket, akik elismerték korábbi tévedésüket, hagyják meg a helyükön. 364: Valentinianus trónralépése után ~ kezdeményezte és megszervezte Itália pp-einek milánói gyűlését, mely azonban nem volt képes az ügyesen védekező ariánus pp-öt, Auxentiust eltávolítani a város ppi székéből. - A kudarc után a Contra Maxentium c. írásában éles határozottsággal bélyegezte meg a cs. beavatkozását a vallási ügyekbe. Életének utolsó éveiben ismét a Szentírás tanulmányozásának szentelhette magát, lit. himnuszokat írt. - A 6. sz. Jeromos-féle martirológium szerint ~t 367. I. 13: temették el. - Ünnepe Rómában a 13. sz. óta I. 14. volt, mert Vízkereszt nyolcada elfoglalta 13-át. 1969: a →liturgikus reform újra 13-ra tette ünnepét. Kígyómarás esetén hívják segítségül. A nehezen járni tanuló gyermekek védősztje. →Szeplőtelen Szűz Mária Luçoni Fiai, A **

KL II:285. - Bod Péter. ~. S.a.r. Incze Gábor. Bp., 1943. - ÓI I:752. - BS VII:719.