Magyar Katolikus Lexikon > M > makedonianizmus


makedonianizmus: Makedoniosz konstantinápolyi püspökről elnevezett, a Szentlélek istenségét tagadó eretnekség. - A korai hitvallások a keresztségi formulához hasonlóan minden megkülönböztetés nélkül az Atya és a Fiú mellé állították a Szentlelket, de közelebbit nem mondtak róla. Miután 325: a →niceai zsinat tisztázta a Fiú egylényegűségét az Atyával, a teol. érdeklődés a Szentlélek felé fordult. Az ariánus vita kapcsán összejött egyes tart. zsin-ok (Sirmium, Anküra) a hagyománynak megfelelően kifejezték a 3 személy istenségébe vetett hitet. De akadtak olyanok, akik a Lelket csak a legkiválóbb angyalnak mondták. 362: az alexandriai zsin. elítélte azokat, akik a Szentlelket teremtménynek mondták. Ezzel szemben a ~ képviselői még nem akartak túlmenni a Szentírás kifejezésein. Arra hivatkoztak, hogy ott a Lélek nem szerepel úgy, mint teremtő v. mint első ok, hanem csak mint a lelkünk éltetője. A ~ követőinek azonban még a Fiúra vonatkozóan sem voltak tiszta fogalmaik. A kérdés tisztázásához nagyban hozzájárult Nagy Szt Vazul és 381: az I. →konstantinápolyi zsinat, amely kifejezte a Szentlélekre vonatkozóan is az egylényegűséget. **

LThK VI:1313.