gyóntatószék (lat. sedes confessionalis): zárt →gyóntatóhely - A kk-ban hordozható, nyitott szék volt, melyet rendszerint a gyóntatás idejére az oltár és az áldoztatórács között állítottak föl. A 8-9. sz. előírásai szerint a ffiak a gyóntató szobájában, a nők, főként az apácák az oltár előtt lévő ~ben gyóntak. Kb. 1000 óta a ffiak is használták, s a 13. sz: előírássá lett, hogy a gyónás „látható helyen, azaz látható helyen fölállított ~ben” történjék. A rögzített, falnál álló ~ először a 14. sz: Pisában jelent meg. A trienti zsin. után Borromei Szt Károly írta elő a többé-kevésbé zárt, a gyóntatót a gyónótól ráccsal elválasztó ~et, mely ezután ált. lett. A 17. sz: alakult ki a közismert, háromrészes ~. Zarándokhelyeken ma is gyakori a hordozható ~. - Ikgr. A trienti zsin. előírásai a ~ formáját is meghatározták. A 17-18. sz: a tp-ok ikgr. programjába a ~ is beletartozott. Olykor életnagyságú alakok jelenítik meg Péter bűnbánatát, Mária Magdolnát, Dávid kir-t. Típus-antitípus jeleníti meg pl. a gonosz Manasszesz kir. (2Kir 21, 1-18) és Mária Magdolna ellentétét. Díszítő elemként a bűnbánat gesztusait és eszközeit is használták (könnyes szem, mellverő kéz, cilicium, ostor). Az állatok között a →galamb, a →kutya és a →hal látható az ábrázolásokon. A →kakas Péter bánatára, a kulcsok a bűnbocsátó hatalomra, a szív a bánatra, a →koponya a halálra emlékeztet. **

LThK II:132.