🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gyóntatóhely
következő 🡲

gyóntatóhely: →gyónásra kijelölt hely a templomban, leggyakoribb formája a →gyóntatószék. - A 9-10. sz. források szerint ffiak a pap szobájában is gyónhattak, szerznők csak a tp-ban, az oltár lépcsőjénél. 1000 k. a gyóntatás a tp-ban az oltár előtt folyt, a pap széken ült, a gyónó előtte térdelt. A tp. falánál fölállított, állandó gyóntatószék a 14. sz: Pisában jött szokásba, Borromei Szt Károly 1565: szabályozta fölállítását. - A hatályos jog szerint mindig kell lennie ráccsal ellátott (nyitott v. zárt) gyóntatószéknek, de kialakíthatók más lehetőségek is. Hazánkban a →püspöki konferencia 1976. IX. 29-i és 1977. III. 16-i körlevelében megengedte a tp-mal kapcsolatos gyóntatószobában „a gyóntatóval való beszélgetés keretében” végzett gyónást, de a feloldozásra föl kell állni v. le kell térdelni. Egyben hangsúlyozta, hogy „minden gyónónak joga van a hagyományos gyóntatószékhez ragaszkodnia” (vö. 964.k. 2.§). - A MKPK kiegészítő szabálya a kánonhoz: „Minden tp-ban v. kpnában legyen gyóntatószék. Ezenkívül, de nem helyette ki lehet alakítani a gyóntatószobát, melyet a gyóntatástól idegen célra használni nem szabad. Csak olyan esetben használják, ha a hívők kifejezetten kérik.” **-E.P.

Erdő 1991:370. - KSZ 1994:8.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.