Magyar Katolikus Lexikon > G > guzsaly


guzsaly: a →fonás szerszáma, hosszú, olykor díszesre faragott bot, melyre felkötötték a fonásra szánt →kender, →gyapjú, →len előkészített anyagát. Tartozéka a fából faragott v. esztergályozott →orsó. A szoba neve, ahol a közösségben végzett fonás történt, a ~ alapján →guzsalyas. - ~ szavunk szlovén kölcsönzés. Mo. valóságos találkozóhelye a különféle kezdetleges ~típusoknak. A magyarság kezén az 1930-as években ezek közül jobbára csak az egyszerű száraz~ fordult elő. A tökéletesebb szerkezetűek közül a talpas és a székes~ volt használatban. A száraz~nak kétféle formája ismert. Az egyik 1 m-nyi hosszú, cifra pálca, mely lehet simavégű, néhol fejes. A ~fej (tökző) a lopótök nyelének végéből készül. A sima Erdélyben és Dunántúl D-i részén, a fejes a Dráva mellékén járja. A másik fajta 2 m-es, néha még ennél is hosszabb, sima, faragott v. festett rúd. Egyik végét a gerendába, másikat a földbe szúrják v. a fonó asszony tartja ültében a térde között. Ilyen hosszú ~ok főként Székelyföldön használatosak. A ~ lehet egy- v. kéttalpas. Ezeknek talpára fonás közben ráülnek. Az egytalpas inkább a K-i, a kéttalpas a Ny-i országrészek fonószerszáma. A székes~oknak háromlábú, kerek zsámolykájuk van, a fonó asszony erre rakja a lábát. - Több helyen szokás, hogy a legény faragja és díszíti párjának a ~t ajándékba. Sz.A.