gandhizmus: →Gandhi társadalmi és politikai célok érdekében kidolgozott sajátos eszmerendszere. - Központi fogalma a hagyományos indiai vallási-fil. rendszerekben (→buddhizmus, →dzsainizmus, →hinduizmus) is fontos szerepet játszó ahimszá (erőszakmentesség, nem-ártás), mely a hívőknek előírja minden lény kímélését, az élet tiszteletét, tiltja megölésüket, pusztításukat. E fogalmat Gandhi korán megismerte kasztja révén. Az ahimszával rokon a →szatjágraha elve, az isteni eredetű igazsághoz való erőszak nélküli ragaszkodás. Az igazságot (szatja) az egyén földi pályafutása során a természethez közeli, vagyontalan, munkával töltött, sokszor végletesen egyszerű, vallásos élet jelenti, s egyfajta szókrátészi „belső hang” figyelmeztet rá. Az eszményi indiai társad-at Gandhi szerint archaikus, önellátó falvak közössége alkotná, melyekben a kézművesség töltené be a Ny-i ipari civilizáció feladatkörét. Gandhi mindezeket a saját, gyakran egész India által figyelt magánéletében tökéletesen egyesített és megvalósított elemeket túlnyomórészt a hinduizmusból merítette. Mégsem volt ortodox hinduista, a kereszténység és az →iszlám szt kv-eiből is merített, s rendszerébe építette néhány Ny-i író (J. Ruskin, H. D. Thoreau, L. Tolsztoj) a ~ba könnyen asszimilálható gondolatát is. A ~ és megalkotójának személyes példája Ny-on is hatott, pl. Albert Einsteinre, Bernhard Shaw-ra, Romain Rolland-ra. Németh László 1962: Gandhi halála c-mel drámát írt róla. K.S.

Erikson, E. H: Gandhi's Truth. H.n., 1970. - Németh László: Kísérleti dramaturgia. Bp., 1972. - Iyer, R. N.: The Moral and Political Thought of Mahatma Gandhi. H.n., 1973.