Magyar Katolikus Lexikon > G > gótok


gótok (lat. gotones): a keleti →germánokból eredő törzs. Nevük először Tacitusnál (Germania, 44.) fordult elő. - Eredetileg →Germánia ÉK-i részében kir-ok alatt éltek, ahova mondájuk szerint Skandia szigetéről vándoroltak. Vsz. a Kr. u. 2. sz: a markomann háború idején jutottak el a Fekete-tenger partjaira, hol a géták és szkíták laktak, s a szomszéd germán és szarmata eredetű népeket erőszakkal egyesítették. A 2-4. sz: pusztító hadjáratokat vezettek a rómaiak ellen, a 4. sz: birod-uk a Tiszától a Donig, Pontusztól a Keleti-tengerig terjedt. - A népekre, törzsekre tagozódott ~ 2 nagyobb csoportba tömörültek: a nyugati ~ az alsó Duna és a Kárpátok közt Erdély, Moldva, Románia erdős, füves térein laktak, a keleti ~ a D-oroszo-i síkságon. A két nép közt a Dnyeper (Borüszthenesz) volt a határ. A nyugati ~ a Balth, 'bátor', a keletiek az Amal v. Amelung, 'szeplőtelen, tiszta' királyi ház uralma alatt álltak. - A harcias nép Kr. u. 250: és 251: két római sereget semmisített meg, maga Decius cs. is elesett Moesiában. A Krím elfoglalásával hadihajókhoz jutottak, s a tengeren Krétát, Ciprust is megrabolták; Thesszalonikánál 320.000 emberrel szálltak partra, de Claudius cs. 269: Naisszusznál szétverte őket. A béke Róma és a ~ között akkor született meg, amikor Aurelianus cs. 270: a Duna bal partját átengedte a ~nak, akik ezután 2000 harcost küldtek évenként Róma segítségére. - A ~ fogékonyak voltak a műveltségre; nyelvük gazdag és költői volt. A nyugati ~at az ariánus →Wulfila (311-81) pp. 341-55: térítette meg, ő a gót abc megalkotója és a Szentírás gót fordítója. - 1. A nyugati ~ Valens cs. (ur. 364-78) alatt a →hunok nyomása miatt engedélyt kértek, hogy Trákiában telepedhessenek le, de a róm. tisztviselők zsarolásai miatt föllázadtak. 378: a drinápolyi csatában Valenset leverték. Theodosius (ur. 379-94) békét kötött a Ny-i ~kal, s az Erdély hegyei közt tartózkodókat is befogadta Athanarik alatt. 382: a Ny-i ~ Trákiában s Moesiában telepedtek le, részint római zsoldba léptek, adót nem fizettek, de nem voltak megelégedve e szolgai állapottal, s mikor Nagy Theodosius halála után Arcadius gyámja, a gall Rufinus a zsoldot megtagadta, a Balthok nemzetségéből származó Alarikot 395: kir-lyá választották, s ennek vezetése alatt Görögo-ot pusztították. Stilicho, Honorius Ny-róm. cs. gyámja 396: megverte Alarikot a Pholoe-hegységnél, de a féltékeny K-i udvar inkább akarta a barbár Alarik, mint a művelt Stilicho barátságát, azért kibékült vele, sőt 397: K-Illiria kormányzójává tette.

Alarik Róma ellen fordult, de 402: Pollentiánál, 408: Veronánál vereséget szenvedett. 408: Stilicho kivégzése után Alarik rögtön Itáliára támadt. Mivel a cs. nem fogadta szolgálatába, 409: és 410: ismét támadást intézett, Rómát bevette és kirabolta (I. Ince p.). Szicília s Afrika elfoglalására indult, amikor 34 éves korában, 410: Cosenzában meghalt. - Sógora és utóda, Ataulf róm. fővezér Galliába ment, ahol névleges függés mellett uralkodott. 415: meggyilkolták, miután már átkelt a Pireneusokon, s Barcelonát is elfoglalta. Utódai, Sigerik és Wallia alatt névleg Rómának, valójában önmaguk számára folytatták a hódítást, Eurik végül (466-84) függetlenítette is magát. A ~ már ekkor nagy befolyást gyakoroltak Rómára, s egymás után emelték trónra a cs-okat. - 531: Amalarik meggyilkolásával kihalt a 136 évig uralkodó Balth-ház. Ettől kezdve 180 éven át választották a kir-t. A róm. egyh-hoz Rekkared alatt (586-601) csatlakoztak, aki megkoronáztatta magát (II. Pelagius p.). Ezután a néhány keresztényüldöző kir. ellenére a kerség gyökeret vert, és a főpapság jelentékeny pol. tényezővé vált. Wamba (672-81) és Witiza (701-10) kir-ok törekvése a klérus gyöngítésére eredménytelen maradt, sőt Witizát a nemesség a klérusra támaszkodva megfosztotta uralmától. Witiza fiai a trónbitorló Rodrigo ellen az arabokat hívták be, akik Tarik szultán alatt hódítókként érkeztek Hispaniába: Xeres de la Frontera mellett 711: leverték Rodrigót, de Witiza fiai is elestek, és az arabok lettek Hispania uraivá. Ezzel megszűnt a Ny-i gót birod., csak neve maradt fönn Katalónia nevében. →Spanyolország - A Ny-i ~ kirsága, bár néha apáról fiúra szállt az uralom, nem volt örökösödő. A kir. volt a legfőbb hadúr volt, az összes hivatalt ő töltötte be. A nép nemességre és jobbágyságra oszlott. A nemesség rendjei: az első a duces, eredetileg katonai, később kormányzói tisztség; a comites (Grafen/grófok) hasonló, de kisebb hatalom bírtokosai, a gardingok udvari méltóságok viselői, s végül a többi nemes, akik bíráskodási jogot és némely büntetésektől való mentességet élveztek. A jobbágy nép az előkelők telkein kisebb részeket művelt, ennek fejében évenként fizetéssel, szolgálattal tartozott, azaz hűbéres volt. Harcban a kir. a fővezér, alatta harcoltak a duces, comites, tiudfadok (ezredesek) stb. Uezek békében a kir. megbízásából a polgári ügyek élén állottak. - A polg. ügyrendet II. Alarik (ur. 511-31) határozta meg. 506: a Breviarium Alaricianumban összeíratta a róm. jogszokások gyűjt-ét, melyet később Rekkared revideáltatott. Kindasuinth (ur. 641-49) nemzeti szellemet adott a törvénykezésnek és megszüntette a róm. jog maradványait. Jó intézkedései nyomán a benszülöttek szívesebben teljesítették kötelességeiket, mint a rómaiak súlyos adói idején. -

2. A keleti ~ hatalmas nép volt, Hermanarik nagyfejed. alatt 12 nép hódolt nekik. A hun betörés miatt a 110 éves Hermanarik öngyilkos lett, fia és utóda, Vitimer 374: elesett a Balambér elleni csatában. A ~ ekkor meghódoltak a hunoknak. Részt vettek a hunok harcaiban, ott voltak a catalaunumi csatában is. →Attila halála, 458 u. a ~ az Amalok házából való Walamir, Theodemir s Widemir alatt újra megerősödtek, s vissza tudták verni a hunok új támadását. Országuk Vindobonától (Bécs) Sirmiumig (Szávaszentdemeter) terjedt. 475: Theoderik lett a ~ egyedüli kir-a. Segítette Zénón K-róm. cs-t (ur. 476-91), 484: konzul lett, 486: diadalmenetet tartott Konstantinápolyban. A jó viszony akkor szakadt meg a két fejed. között, amikor Zénón a K-i ~nak nem adott földeket. A veszélyesnek tartott segítőktől úgy akart szabadulni, hogy Itália visszafoglalására biztatta őket, nekik ígérve azt a harmadrészt, melyet Odoaker a →heruloknak adott. A K-i ~ 489. VIII. 30: átkeltek Italia É-i határfolyóján (az Isonzón), miután Odoakert visszaszorították. A segítségül jött Ny-i ~ kiszabadították Theoderiket Páviából, ahova Odoaker beszorította. Theoderik egész Itáliát meghódította, s most ő zárta be Ravennába Odoakert. 493. II: szerződést kötöttek a közös uralkodásra, de Odoakert nemsokára megölték, Theoderiket Itália kir-ává kiáltották. Emiatt Zénón utóda, Anasztasziosz (ur. 491-518) megneheztelt, csak 498: békélt meg, s küldte a Ny-i cs-ság jelvényeit Theoderiknak. A K-i ~ megkapták a herulok részét, és nemzetségek szerint telepedtek le. A róm. államszervezetet Theoderik meghagyta, de a cs. jogokat mint Itália kir-a ő gyakorolta. A K-i ~ is megtartották nemzetiségi szervezetüket, a hadsereget csak ők alkották, de a kir. a szokásos népgyűléseket megszüntette és megadóztattta őket. Theoderik a környező fejed-ekkel jó viszonyban volt. A →frankok ellen összefogta a germán fejedelmeket, rokonságba került I. Chlodvig (ur. 481-511) frank kir-lyal, a Ny-i gót II. Alarik és a burgund Zsigmonddal is, de később a frankok ellen mégis hadat viselt és 508: győzött. Fő dolgának tekintette a róm. kultúra védelmét, gótjait olyan törv-tiszteletre tanította, hogy a késő utókor is hirdette igazságosságát. Uralma végén a ker-eket kegyetlenül üldözte, mert I. Justinianusszal (ur. 527-65) való szövetséggel gyanúsította őket. Ennek lett áldozata 526. VIII. 30: →Boëthius. Utóda, a kiskorú kir., Athalarik helyett Theoderik leánya, Amalasvintha vezette az ügyeket.

Amikor 534: Athalarik meghalt, Amalasvintha unokatestvérét, Theodatust választotta férjül, aki még abban az évben megfojtatta őt. 536: Theodatust, aki a Justinianustól a K-i ~ ellen küldött Belizár ellen sem Nápolyt, sem Rómát nem tudta megvédeni, agyonverték. 537-38: a választott kir., Vitiges Rómát ostromolta, de Belizár kezébe került, ki Ravennát s látszólag a királyságot is elfoglalta a K-i ~tól. Belizár 540: Theoderik kincseit Konstantinápolyba vitte, ahol Vitiges keresztény, szenátor és patricius lett. A Belizárban csalódott Totilát tették kir-lyá, aki visszafoglalta Itáliát. Belizár, majd Narszesz jött a K-i ~ ellen, Totilát a gót sereg színe-javával tönkreverték. A K-i ~ utolsó kir-át, Tejast 554: Cumae-nál verték meg. A maroknyi sereg szabad elvonulást nyerve az Alpokon túlra ment, és ott más törzsek között elenyészett. - A két testvérnép elütő sorsa nagyrészt az Egyh-zal szembeni eltérő állásfoglalásukkal magyarázható. Míg a Ny-i ~ nem zárkóztak el a meghódított Hispánia kat. lakosságától, hanem azzal keveredvén, majd vallásukat s műveltségüket is átvéve egy néppé olvadtak, addig a K-i ~ Itáliában mindvégig ariánusok, a művelt rómaiak szemében elnyomók s barbárok maradtak. Bár Theodorik nem tiltotta a rómaiakkal való házasodást, a két nép lelki ellentéte miatt ez mégsem történt meg; idegenek maradtak, s Itáliában emlékük is csak mint a barbárság megtestesítőié maradt fenn. - A ~ tört-ét megírta Sevillai Szt Izidor (Historia de regibus Gothorum) és Tours-i Szt Gergely (Historia Francorum). **

Pallas VIII:129. - KL II:211.

a kötetben nem jelent meg. Készült: 2000. V. 11.