Spanyolország, Reino de España, Hispania: alkotmányos királyság Délnyugat-Európában, a Pireneusi-félsziget nagyobbik részén. - Határai: Port., Atlanti-óceán, Fro., Földközi-tenger, Marokkó. Ter-e 504.782 km², főv-a Madrid. Hiv. nyelve a sp., regionálisan a baszk, galiciai, katalán. -

I. Története. 1. Kezdetek és római uralom. Kr. e. a 11. sz: a D-i partvidéken föníciaiak telepdtek meg, akik ezüstöt bányásztak, legjelentősebb kolóniájuk Gades, a belőle fejlődött város (a mai Cádiz) Eu. legrégibb városa. Kr. e. 1000 k. az ibérek afrikai eredetű népe telepedett le a fszg-en, melyet róluk neveztek el. Később a gör-ök létesítettek keresk. telepeket a partvidéken (pl. Malagánál). Kr. e. 5-4. sz: a Galliából bevándorló →kelták hosszas küzdelem után összeolvadtak az ibérekkel (keltiberek). Az 1. pun háború után Kr. e. 241-219: a karthagói Hamilkar Barkas és utóda, Hasdrubal meghódította a fszg. K-i és középső részét, és megalapította az új pun gyarmat főv-át, Új-Karthágót (2006: Cartagena); Hannibal innen indította hadait Itália ellen. A 2. pun háborúban a rómaiak Publius Cornelius Scipio vezérletével 206: elfoglalták Cartagenát, 209: az egész fszg-et, de a keltiberek sorozatosan föllázadtak ellenük. Kr. e. 154: a luzitánok földje (a fszg. Ny-i részén) és Numantia városa volt az ellenállás közp-ja, melyet a rómaiak 133: vettek be. Mivel a rómaiak sok utat és számos kisebb castrumot építettek, az orsz. gyorsan elrómaiasodott (csak a baszkok tartották meg É-on függetlenségüket), és hamarosan a róm. kultúra egyik közp-ja lett, tartományi felosztása gyakran változott: Augustus cs. (ur. Kr. e. 31-Kr. u. 14.) a korábbi 2 (Hispania Citerior, Hispania Ulterior) helyett 3 (Lusitania, Baetica, Taraconensis) provinciára osztotta föl a fszg-et, utóbbiból Hadrianus cs. (ur. 117-138) leválasztotta Galaecia et Asturia prov-t. A 4. sz-tól 5 prov. volt. - Vespasianus cs. (ur. 69-79) lat. polgárjogot adott Hispaniának, A Kr. e. 2. sz-tól több róm. várost alapítottak; a császárkor végén olykor fölbukkan a Spania név is. Innen származott több római cs. (Traianus, Antoninus, Marcus Aurelius, Hadrianus, az ókor végén I. Theodosius) és ismert író (Seneca, Lucanus, Martialis), virágzott a keresk. és a közlekedés, a népesség gyorsan nőtt. -

2. Középkor. a) Vizigót uralom. Kr. u. az 5. sz. elején svévek, alánok és vandálok törtek be s telepedtek meg Galliából a Pireneusokon át. A vizigótok 413: Toulouse közp-tal kirságot alapítottak D-Galliában, 416: a rómaiak szövetségeseként már ~ban is megjelentek, kiirtották az alánokat, a svéveket Asztúria hegyei közé, a vandálokat D-re szorították (e vidék róluk kapta a Vandalusia/Andalusia nevet); a rómaiak egy ideig még meg tudták tartani a fszg. K-i részét. 430: a vandálok végleg áthúzódtak Afrikába, helyüket 507: a vouilléi csata után D-Galliából kiszorított vizigótok foglalták el, akik ekkor főv-ukat Toledóba tették át. 585: Leovigild kir. (ur. 568-586) alatt a svévek teljes leigázásával uralmuk alá vonták az egész fszg-et. Rekkared kir. (ur. 586-604) 587: katolizált, 589: kat-sá tette addig ariánus népét is. A rómaiak és a gótok ezután egyre inkább összeolvadva békében éltek, a vizigót birod. a 7. sz: élte virágkorát. A 8. sz. elején azonban trónviszályok kezdődtek. Az É-Afrikában a 7/8. sz. fordulóján előrenyomuló muszlimok (marokkói arabok és berberek) 711: az egyik gót párt hívására Tarik vezetése alatt átkeltek a Gibraltári-szoroson, Xeres de la Frontera mellett tönkreverték Roderich kir. seregét. - b) Arab uralom és a reconquista. 711: ~ az Industól az Atlanti-óceánig terjedő arab világbirod. egyik tart-a (Al-Andalus, főv-a Sevilla, 716: Córdoba, uralkodói emíri rangot kaptak a damaszkuszi kalifától). 718 k. az arabok már a fszg. nagy részét uralták (az ÉNy-i rész kivételével, ahol a vizigót nemesek megszervezték az ellenállást). A damaszkuszi arab főemberek véget nem érő viszálykodásainak és véres háborúskodásainak 750: az abbasszidák által megsemmisített omajjádok egyedül életben maradt sarja, I. Abd ar-Rahman vetett véget, aki Eu-ba menekülvén saját birod-at alapított (Córdobai Emirátus), mely alatta és utódai alatt élte fénykorát: rendkívüli kult. és gazd. teljesítményeket ért el, a ker-ek vallásszabadságot élveztek, törv-eiket is megtartották. - A betörő mórokkal szembeni ellenállás már az asztúriai kirság első királya, Pelayo (ur. 718-737) alatt megkezdődött, aki Covadonga hegyeiben vette föl ellenük a harcot, amit később fiai és azok utódai folytattak. 720-tól az arabok a Pireneusokat is átlépték, de további eu. terjeszkedésüket Martell Károly frank háznagy 732: Poitiers-nál megállította, 735-i újabb hadjáratukban is csak Narbonne-t (Septimania) tudták megtartani. Kis Pipin (ur. 741-768) visszavette Septimaniát, Nagy Károly (ur. 768-814) 785: Gironát, 801: Barcelonát, 812: a Pireneusoktól D-re az Ebróig terjesztette ki uralmát, az általa felállított sp. határgrófságból keletkeztek később a barcelonai és navarrai ker. államok. A hegyes Asztúriában a ker-ek eleve megtartották függetlenségüket, így a 9. sz. végétől a fszg. egész É-i részének ker. országai (Aragónia, Barcelona, Navarra, Kasztília, León) egyre délebbre szorították az arabokat. Helyzetüket könnyítette, hogy a córdobai kalifátus 1010: független arab államocskákra (Murcia, Badajoz, Granada, Zaragoza, Valencia, Sevilla, Toledo, Carmona, Algeziras) bomlott, s 1031: a córdobai kalifának még a címe is elenyészett. A viszálykodó arab emírekkel ellentétben a ker. fejed-ek többnyire összetartottak, sőt 1230: León összeolvadt Kasztíliával, 1137: Barcelona Aragóniával. A Burgundiából és D-Fro-ból tömegesen átkelő lovagok segítségével VI. Alfonz kasztíliai kir. 1085: visszafoglalta a gót kirság régi főv-át, Toledót. 1095: Henrik burgundi hg. a Duero torkolatánál megvetette egy új ker. kirság, →Portugália alapját. Az arabokkal folytatott küzdelmek a sp. nemességet hősies, lovagias szellemmel töltötték el, s a városoknak is alkalmat nyújtottak, hogy jogokat és kiváltságokat szerezzenek. E küzdelmek kiváló alakja a sp. románckölt. hőse, Cid, 1094: Valencia visszafoglalója, aki azonban, miután VI. Alfonz kir. száműzte, a zaragozai muszlim kir-nál talált menedéket. Az egyesült ker. kir-ok 1212: döntő győzelmet arattak Navas de Tolosa mellett. Az arabok a 13. sz. végétől már csak Granadát voltak képesek egy ideig még megtartani, de ezt is Kasztília fennhatósága alatt. - 3. Kasztília és Aragónia a 13. sz: emelkedett ki az arabok elleni küzdelmek során létrejött országok közül, s (Port. kivételével) lassan magukba olvasztották a fszg. ker. országait. Aragónia Valencián, Katalónián és a Baleárokon kívül a Hohenstauf-család kihalása után a 13. sz. végén Szicíliát és Szardíniát is megszerezte, Kasztília a leóni kirságon kívül az araboktól elfoglalt Murcia, Estremadura, Córdoba, Sevilla és Cádiz ter-ével gyarapodott. Mindkét országnak fejlett alkotmánya volt, Aragónia sokat átvett a Ny-eu. hűbérrendszerből. A kir. hatalmat a rendek (cortes: alsó- és főnemesség, papság, az ipar és keresk. által felvirágzott városok) szűk korlátok közé szorították. A rendek és a kir. között az országbíró döntött a vitás ügyekben. Aragónia az első ország, melynek rendjei évente tanácskoztak, és 1287: törv-be iktatták a miniszterek felelősségének elvét. Az aragóniai kir. család kihaltával a rendek 1412: Ferdinánd kasztíliai infánst emelték a trónra, kinek fia, V. Alfonz (ur. 1416-58) a nápolyi kirságot is megszerezte. E két király alatt a rendek jogot szereztek arra, hogy a kir. az országbírót csak beleegyezésükkel nevezhesse ki. - Kasztília tört-ében a 13-14. sz. a belviszályok kora. A műv- és tud-pártoló X. (Bölcs) Alfonz (ur. 1258-84; a ném. fejed-ek egy része ném. kir-nak is megválasztotta, bár No-ot soha nem látta) nem tudta megfékezni az arisztokráciát, s az utódai alatti polgárháborúk meggyengítették a kir. hatalmat. A fölemelkedő rendek, melyek között 1169-től a városok is képviseltették magukat, magukhoz ragadták az adómegszavazás jogát, a nemesség és a papság kiváltságokat, a városok önkormányzatot szereztek. - 1469: Katolikus Ferdinánd aragóniai kir. és Izabella kasztíliai kirné házassága révén a két orsz., bár egyelőre csak névleg, egyesült. Ferdinánd és Izabella külön kormányozták ugyan országaikat, de céljaik közösek voltak, és mindkét uralkodót a bölcs és erélyes →Cisneros bíb. segítette tanácsadóként. 1492. I. 2: közös erővel foglalták el Granadát, a mórok utolsó eu. birtokát, s megszerezték a nápolyi és navarrai kirságot. Hatalmuk növelésére, a rendi kiváltságok megszorítására törekedtek: erősítették a szt hermandadot (városok szövetsége a nemesség ellen), a kir. méltósághoz kötötték a három sp. lovagrend nagymesteri méltóságát, s befogadták és pol. célokra is felhasználták az →inkvizíciót, mely ~ban az ellenszegülő nemesség és főpapság megfékezésének eszköze lett a kormány kezében. A reconquista sikere után ~ nagy anyagi erőket fordított a világtengerek kutatására indított expedíciókra, melyek nyomán 1492-től egy Újvilág tárult fel a sp. konkvisztádorok előtt, akik Port-val versengve sp. uralom alá hajtották Közép-Amerika és az inkák birod-ait. - 4. A Habsburg-ház uralma. Izabella kirné halála (1504) után veje, I. (Szép) Fülöp, (Habsburg) Miksa ném. cs. fia lépett Kasztília trónjára. Ennek halála (1516) után fia, a Németalföldön nevelkedett I. Károly uralkodott (1517-56, 1519-től német-római cs. is), aki németalföldi tanácsadókkal vette körül magát, mire a kasztíliai városok Juan Padilla vezetésével forr-at robbantottak ki, mely 1521: elbukott, s a kasztíliai rendek elvesztették pol. szabadságukat. Uakkor Károly hatalmas birod-at épített ki, melléktartományaivá tette Németalföldet, Franche-Comtét, Nápoly-Szicíliát. Megszerezte Milánót Fro-tól, a gazdag amerikai gyarmatokat, s a 16. sz. első felére ~ Eu. vezető állama, tengeri nagyhatalom. - A virágkor azonban nem tartott sokáig. I. Károly egyetlen fia és örököse, II. Fülöp (ur. 1556-98) világuralmi tervekkel egész Eu-val háborúzott, részben az erősödő reformáció, részben a török ellen, s ez megrendítette ~ világbirod. hatalmát és kikezdte jólétét. Hatalmas építkezéseinek csúcsa az →Escorial kir. palota, ktor és panteon, mely Madridtól 48 km-re Ény-ra egy Szentlőrinc nevű falu helyén épült (erre utal →rostély alaprajza). Fülöp németalföldi, fr. és ang. háborúja nem járt szerencsével, s a török fölött a →lepantói csatában kivívott győzelme is terméketlen maradt. 1580: hatalma alá vonta ugyan Port-t, Németalföld azonban az eretnekek üldözése miatt kitört felkelés nyomán elszakadt a birod-tól. ~ban és az itáliai tart-okban az inkvizíció segítségével megszűnt az eretnekség, bár a →moriszkók üldözése a sp. ipar, keresk. és mezőgazd. hanyatlását idézte elő. Fülöp céljai érdekében fölszámolt minden pol. szabadságot, korlátlan despotizmust épített ki. Véget nem érő háborúi nemcsak a gyarmatok gazdag jövedelmét emésztették föl, hanem bevételei növelésére egyre újabb eszközök igénybevételére kényszerítették: nyomasztó adókat vetett ki, halmozta az adósságokat, a pénzrontás eszközéhez nyúlt, méltóságokat és hivatalokat bocsátott áruba, végül kényszerkölcsönöket követelt a lakosságtól. Mindezek ellenére nem ért el lényeges sikereket. 1588: a Nagy Armada pusztulásával meghiúsult az a próbálkozás is, hogy Angliát visszahozzák a kat. egyházba. Az 1598: Fro-gal kötött vervins-i békében ~nak szárazföldön is le kellett mondania eddigi fennhatóságáról. Egy ideig azonban még virágzott a tud. és a műv., és a sp. nyelv és divat is meghatározó maradt Eu. udvaraiban. - III. Fülöp (ur. 1598-1621) 1609: az ipar és a keresk. egyensúlyának fölborítása árán is kiűzte ~ból a még ott élő mintegy 800.000 moriszkót. IV. Fülöp (ur. 1621-65) pompás udvart tartott, ápolta és támogatta a műv-eket, de Au-val szövetségben visszatért II. Fülöp világbirod. igényű háborús pol-jához. Újrakezdődött a háború a szabad Németalfölddel. A →harmincéves háborúban ismét sp. csapatok harcoltak No-ban és Itáliában, és a bécsi sp. követnek döntő szava volt a ném. ügyekben. A súlyos adók miatt ismételten lázadások törtek ki Katalóniában, Andalúziában és Nápolyban. Portugália 1640: fr. segítséggel ismét kivívta függetlenségét. 1648: a →vesztfáliai békében ~nak el kellett ismernie az egyesített Németalföld önállóságát és No-ban a prot-ok jogait. Végül 1659: a pireneusi háborúban Németalföld egy része Fro-é, Dunkerque és Jamaika Angliáé lett. Az erélytelen II. Károly (1665-1700) alatt a súlyos adóprés ellenére nyomasztó pénzhiány támadt, fölbomlott a hadsereg, a hajóhad elenyészett, hanyatlott az ipar és a keresk., egész vidékek lettek pusztává, a népesség a századfordulóra 5.700.000-re csökkent. Sikertelen háborúkat követően ~ 1668: az aacheni békében a németalföldi városok egész sorát, 1679: a nymwegeni békében Franche-Comtét volt kénytelen átengedni Fro-nak. Fro., Anglia és Holl. már Károly életében tárgyalásokat folytattak a birod. felosztásáról, aminek megakadályozására a sp. Habsburgok utolsó férfiivadéka végrendeletében az osztrák Habsburgok mellőzésével összes országát XIV. Lajos fr. kir. unokájára, Bourbon Fülöpre hagyta. -

5. A Bourbon-ház uralma. V. Fülöpöt (ur. 1701-46) az anyaország és a melléktartományok is elismerték kir-nak, I. Lipót ném. cs. és magyar kir. azonban fia, Károly nevében szintén igényt tartott az örökségre, s a Bourbon család túlzott hatalmától tartó Angliával és Holl-val szövetkezve kirobbantotta a →spanyol örökösödési háborút. A szövetségesek Itáliában és Belgiumban nagy győzelmeket arattak, de magát ~ot nem tudták elhódítani a fr-któl és a sp-októl. 1713: az utrechti békében V. Fülöp megtartotta a sp. koronát, Nápoly, Szardínia, Milánó és Belgium viszont a bécsi udvaré, Szicília Savoyáé lett, Gibraltár és Minorca az angoloké maradt. Az Au-t támogató Aragónia, Katalónia és Valencia még megmaradt alkotmányos formái is megszűntek, csak Navarra és a baszk tart-ok őrizték meg kiváltságaikat. Az államügyekkel keveset foglalkozó V. Fülöp erélyes neje, Pármai Erzsébet tanácsadóival, Alberonival és Ripperdával visszaszerezte ~nak 1735: a nápoly-szicíliai kirságot, 1748: a pármai hgséget. A VI. Ferdinánd (ur. 1746-59) alatti békés időszakban rendezték a pénzügyeket. A felvilágosult III. Károly (ur. 1759-88) tanácsadóira (pl. Aranda, Campomanes, Florida Blanca) támaszkodva reformok sorát vezette be: fejlesztette a közigazg-t, a mezőgazd-ot, az ipart és keresk-et, megszervezte a rendőrséget, idegeneket telepített be a bányászat föllendítésére, korlátozta az inkvizíció hatáskörét, s a többi Bourbon-udvarokkal szövetkezve 1767. IV. 2: eltörölte a jezsuita rendet. ~ szerencsétlen részvétele a fr-ang. háborúban a hátrányos Bourbon családi szerződés alapján azonban 1761-62: átmenetileg megzavarta a reformok végrehajtását. A népesség 1788-ra ismét 10.270.000 főre emelkedett. - 6. ~ a francia forradalom és Napóleon idején. IV. Károly (ur. 1788-1808) trónra lépésével kegyenckormány vette kezdetét. A hatalom 1792-től kezdve Alcuida hg. (Godoy) kezében volt, aki előbb tétlenül szemlélte a Bourbonok párizsi bukását, XVI. Lajos kivégzése, 1793: u. azonban hadat üzent Fro-nak, mely a fr-k gyengesége és a sp. nép áldozatkészsége ellenére Navarra, a baszk tart-ok és Aragónia fr. megszállásával végződött. Az 1795. VII. 22-i bázeli békében ~ San Domingo szg. felét átengedte a fr. közt-nak, majd az 1796. VIII. 19: Fro-gal megkötött a San Ildefonso-i szerződés újabb háborúba kényszerítette Angliával, mely 1802: az amiens-i békében Trinidad elvesztésével zárult. Ezzel megrendült ~ uralma amerikai gyarmatai fölött. A pénzügyileg kimerült ~ egy 1803. X. 9: Fro-gal kötött kedvezőtlen szerződés alapján újabb háborúba kényszerült Angliával, melynek során 1805. VII. 22: a Finisterre-foknál, X. 20: Trafalgárnál elpusztult az utolsó sp. flotta is. Az elvakult Godoy 1807. X. 27: Fontaineblau-ban egy Port. elleni háború céljából szövetségre lépett Napóleonnal, hogy így biztosítsa magának D-Port-ban az algarvei szuverén fejedséget. Amikor a Pireneusokon át a fr. csapatok beléptek ~ba, a nép 1808. III. 18: Aranjuezben fölkelt Godoy ellen. Megbuktatták, majd az elkeseredett nép dühe másnap lemondatta a kir-t is, fia, Ferdinánd asztúriai hg. javára. IV. Károly és VII. Ferdinánd egyaránt a Madridba bevonuló fr. csapatok védelmét kereste, mire Napóleon Bayonne-ba rendelte őket, ahol ravaszsággal és fenyegetéssel mindkettőjüket lemondásra bírta a maga javára. Károlyt Compiegne-be, Ferdinándot Valençay-ba internálta, s miután Bayonne-ba összehívott egy sp. juntát (kormány), bátyját, József nápolyi kir-t 1808. VII. 6: ~ és India királyává nevezte ki, aki másnap megesküdött az új alkotmányra, s VII. 20: bevonult Madridba. - A sp. nép azonban fölkelt az idegen uralom ellen, s a tart-ok saját juntájuk vezetésével szervezték az ellenállást. Az új kir. már 12 nap után távozásra kényszerült. IX: Sevillában közp. junta vette át az irányítást, s mivel a tenger és Port. felől az angolok is erőteljesen támogatták a felkelést, XI: Napóleon a nagy hadsereg élén maga jelent meg ~ban. XII. 4: bevonult Madridba, de a folyamatos gerillaharc sikerei ellensúlyozták a fr-k nyíltszíni győzelmeit. 1809. I: Napóleon elhagyta ~ot, s a sevillai közp. junta ekkor szövetségre lépett az angolokkal. Az előrenyomuló fr-k elől 1810. I: a sevillai junta Cádizba menekült, s kormányzótanácsot kinevezve föloszlott. Ez IX. 10: összehívta a rendeket, melyek 1812. III. 12: az 1791-i fr. alkotmány mintája szerint alkotmányt („La Pepa”) adtak ~nak. -

7. 1812-1898. Napóleon 1812-iki orosz hadjárata eldöntötte a küzdelem sorsát a sp. félszigeten is. Az angolok és sp-ok 1813 elején az egész orsz-ból kiszorították a fr-kat, mire József Napóleon parancsára lemondott a sp. koronáról, s a XII. 11-i valençay-i szerződésben Napóleon visszaadta VII. Ferdinándnak ~ot. A kormányzótanács ezt nem ismerte el, s felszólította Ferdinándot, hogy tegyen esküt az 1812-i alkotmányra. Ő meg is jelent Spo-ban, de miután Elío tábornok 40.000 emberrel csatlakozott hozzá, vonakodott elismerni az alkotmányt. Valenciából III. 14: kibocsátott rendeletében megszüntette azt és feloszlatta a cortest. Új alkotmányt ígért, de madridi bevonulása után kegyetlen üldözést kezdett a cortes és a kormányzótanács hívei ellen. A jellemtelen zsarnok szeszélyessége feldúlta az amúgy is hatalmas pénzügyi nehézségekkel küzdő ~ közbiztonságát. Az ált. elégedetlenség a leginkább elhanyagolt hadseregben ismétlődő összeesküvésekben tört felszínre, s amikor az amerikai gyarmatok szabharcát a kormány fegyverrel akarta letörni, a tengerentúlra küldendő hadsereg ezr-e, Riego államcsínye (1820 I. 1.), majd az azt követő fölkelések III. 8: az 1812-i alkotmány elismerésére kényszerítették a kir-t. 1823. IV: a →Szent Szövetség támogatta fr. intervenciós csapatok újabb államcsínye visszahelyezte a trónra VII. Ferdinándot. Az alkotmányt visszavonták, Riegót kivégezték, véres megtorlás folyt, olyannyira, hogy a kir-tól még a legkonzervatívabb kat-ok („apostoli párt”) is elfordultak, és testvére, Don Carlos köré csoportosultak. Ferdinánd azonban 1830. III. 29: az V. Fülöp által bevezetett száli rendszer helyébe a régi kasztíliai trónöröklési rendet léptette életbe, mely a leányági utódlást is elismerte. X. 10: valóban leánya született, akinek javára fivérét kizárta a trónöröklésből. - A kir. 1833. IX-i halála után Don Carlos elvitatta Ferdinánd és Mária Krisztina leánya, II. Izabella jogát a trónra. Mária Krisztina a liberálisoknál keresett támogatást. Ez vezetett az 1. karlista háborúhoz, melyet 6 év után a liberálisok nyertek meg. 1840: egy újabb, Espartero tábornok vezette államcsíny Mária Krisztina régensnőt menekülésre késztette. Espartero maga vette át a hatalmat. Miután Izabellát 1843: nagykorúvá nyilvánították, Narváez tábornok fellázadt, és Espartero menekülni kényszerült ~ból. 1845: elfogadtak egy alkotmányt. 1847: megkezdődött a 2. karlista háború, mely 1849: Izabella győzelmével ért véget. A progresistas (liberálisok, republikánusok, szocialisták) és a moderados (monarchisták, katolikusok) sorozatos fölkelései 1868: Prim tábornok alatt forr-hoz vezettek, aki lezárta Izabella uralkodását és fro-i száműzetésbe kényszerítette, míg átmenetileg Serrano tábornok vette át a kormányzást. A cortes által 1869: kihirdetett új alkotmány II. Viktor Emmánuel olasz kir. fia, Savoyai Amadeus alkotmányos monarchiájához vezetett. A lázadó Prim tábornokot 1870: megölték. Miután 1872: kitört a 3. karlista háború és Amadeus nem tudta helyreállítani a rendet ~ban, 1873. II: lemondott. A cortes kikiáltotta az első közt-ot, melynek alig 11 hónapja alatt 4 elnök váltotta egymást. 1874. I: Serrano tábornok puccsal ragadta magához a hatalmat, elnöki címmel diktátorként kormányzott, a cortest feloszlatta. Martínez Campos sagunti felkelése XII: visszaállította a monarchiát. II. Izabella fia, XII. (Bourbon) Alfonz lett az új kir. Ennek halála (1885) után felesége, Mária Krisztina uralkodott a fiatalkorú XIII. Alfonz helyett. A karlista háború és a kubai 10 é. háború befejezése 1876: egy hosszabb békés időszak kezdetét jelentette. - A „Restauración” időszakát a monarchia visszaállításához jelentősen hozzájáruló Cánovas del Castillo vez. Konzervatív és a Práxedes Mateo Sagasta vez. Liberális Párt közötti hatalmi megállapodás határozta meg, mely eleinte stabilitást biztosított az új alkotmányos rendszernek (korlátozott választójog, a puccsista erők hatalmának korlátozása külf. beavatkozással), de a szoc. igazságtalanságokkle nem törődtek. Cánovas del Castillo meggyilkolása (1897), Sagasta halála (1902) és végül 1898: ~ háborús veresége következtében a századfordulóra e stabilitás köddé vált. -

8. A megmaradt gyarmatok elvesztésétől a polgárháborúig. 1898: ~ elveszítette legtöbb gyarmatát. Miután 1895: Kubában kitört a függetlenségi háború és nacionalista csoportok keltek föl a Fülöp-szigeteken is, ~ nemz. kérdéssé tette a gyarmatok megtartását. 1898-ig a kormány 100.000, részben kiképzetlen, főként szegény származású katonát küldött ki a tengerentúlra. Az olykor drákói háborús intézkedések (Kubában pl. koncentrációs tábort hoztak létre, hogy az ország népét elszigeteljék a lázadóktól) és a trópusi éghajlat igen sok ember halálát okozta mind a bennszülöttek között, mind a sp. megszálló hadseregben. Az USA támogatta a lázadást, nem utolsó sorban birod. és gazd. megfontolásokból (a kubai cukor 91%-át az USA-ba exportálták). A fölkelőknek 1898-ig mégsem sikerült magukhoz ragadniuk a katonai irányítást. A háború egyre jobban megterhelte a sp. belpol-t, melyet a sajtó nacionalista hurrá-optimizmusa jellemzett. A kormány Kuba és a Fülöp-szk. számára korlátozott autonómia biztosításával keresett kompromisszumos megoldást, de már későn. Az USA belépése a háborúba ~ gyors katonai vereségét („El Desastre”) eredményezte. Kuba, a Fülöp-szk. és Puerto Rico az USA-é lett. ~nak már csak Marokkóban, Ny-Szaharában és Egyenlítői Guineában maradtak enklávéi. - A vereség alapvető változást hozott a sp. nép gondolkodásában is (ún. kilencvennyolcasok író- és művészgenerációja). Kiéleződtek az ellentétek a radikalizálódó munkásság és parasztság között, erősödtek a szoc. és az anarchista szakszervezeti mozg-ak. A hadseregben eluralkodó elégedetlenséget újabb gyarmati kalandokkal próbálták eloszlatni: ~ 1905/11: Fro-gal együtt protektorátusa alá vonta Marokkót, ami valójában É-Marokkó birtokbavételét jelentette. Az egyre több tartalékossal és sorkötelessel folytatott háború miatt 1909: munkásfelkelés (Semana Tragica) robbant ki Barcelonában. - Az I. vh-ban ~ semleges maradt, nyersanyagszállításai a háborús hatalmak számára föllendítették gazd-át, amiből azonban a népesség széles rétegei mit sem élveztek. A marokkói kalandnak is köszönhetően a rendszer egyre gyengült. 1917: a hadsereg szárazföldi alakulatai kormányváltást kényszerítettek ki, ezzel egyidőben a munkások és a szocialisták Barcelona központtal ált. sztrájkot kezdtek, ami az egész rendszert megingatta. Marokkóban a rif törzsek elleni, parlamenti ellenőrzés nélkül végrehajtott „felszabadító” hadjárat nem hozott tartós sikert. 1921: az egyik előnyomulás alkalmával Silvestre tábornok Annualnál katasztrofális vereséget szenvedett, az Abd el-Krim vezette marokkói fölkelők több mint 10.000 sp. katonát öltek meg. ~ 1909 óta megszerzett pozícióiból csak a ceutai és melillai enklávé maradt meg. A vereség után fölerősödő belpol. feszültségek (1923-ig 23 kormány) vezettek el Miguel Primo de Rivera tábornok diktatúrájához, melyet XIII. Alfonz kir. 1923: elismert. Az 1876-i alkotmányt felfüggesztették. Bár Primo de Rivera a munkásság és az értelmiség kezdeti támogatásával számos eredményt ért el (útépítések, közigazg. és adóreform, szakemberek a kabinetben, a marokkói uralom visszaállítása, 1926: együttműködés Fro-gal), a beígért választásokat halogatván 1930: megbukott. Az utóda, Berenguer tábornok által 1931: kiírt választásokon a republikánusok erősödtek meg, s IV. 14: kikiáltották a 2. közt-ot. A kir. elhagyta az országot, de a trónról nem mondott le. - A baloldali republikánusok és a szocialisták Manuel Azaña vez. koalíciója az 1931-i új alkotmányban válsztójogot biztosított a nőknek és bevezette a polg. házasságot. 1932: Katalóniának, 1936: Baszkföldnek biztosítottak autonómiát. A gazd. nehézségek és a konszenzusra törekvő pol. kultúra hiánya miatt azonban az új államforma tartósan nem tudott megerősödni, a reformintézkedések akadoztak, az egymást követő kormányok gyakran fordítottak visszájára egy-egy döntést. 1932. VIII: Sanjurjo tábornok sikertelen puccsot robbantott ki a konzervatívabb pol. érdekében. Az 1933-i választások után megalakult a konzervatív CEDA és a liberális Partido Radical közép-jobb koalíciója, mely ellen 1934. X: baloldali tüntetések kezdődtek. Barcelonában a katalán tart. kormány kimondta függetlenségét, ez azonban éppúgy sikertelen maradt, mint a szoc. szakszervezetek madridi fölkelése. Asztúriában a szoc-k, az anarchista szakszervezeti mozgalmak és a komm-k munkásszövetségének fölkelését a Franco tábornok vezette kormánycsapatok verték le, kb. 3000 ember vesztette életét. A főleg szélsőbal- és szélsőjobboldali félkatonai szervezetek, de a reguláris biztonsági erők tagjai által is szított pol. bizonytalanság tovább nőtt, amikor a balliberális, szoc. és komm. pártokból álló Népfront győzött az 1936. II. 17-i parlamenti választásokon. Jobboldali politikusok azzal vádolták a győzteseket, hogy csaltak és ~ot nyílt szoc. diktatúrává teszik. Szinte mindennapossá váltak az utcai harcok és a jobb- ill. baloldali politikusok elleni merényletek. VII. 13: szoc. milíciák és a republikánus biztonsági rendőrség meggyilkolta Calvo Sotelo monarchista ellenzéki vezetőt, amit a vezető tábornokok 4 nappal később felhasználtak már tervezett puccsuk kirobbantására, ami 1936: a →spanyol polgárháborúhoz vezetett. - 9. ~ a polgárháború után. 1939: Francisco Franco diktátor vette át a hatalmat. A II. vh. alatt ~, bár szimpatizált a tengelyhatalmakkal, semleges maradt. A fasiszta jellegű erők (Falange) eleinte erős befolyása fokozatosan gyengült. A külpol. elszigeteltséget, melybe a Franco-rezsim a II. vh. vége után került, 1953: a ~ és a Vatikán közötti konkordátum és az USA-val kötött támaszpont-egyezmény törte meg. 1955. XII. 15: ~ot fölvették az ENSZ-be. A polgárháború, a vh. utáni külpol. és gazd. elszigeteltség miatt ~ a 40-es és 50-es években mély gazd. válságba jutott. Az 1959. VII. 21: meghirdetett radikális gazdpol. reformot a turizmusra, a külf-ön dolgozó sp. vendégmunkások hazautalásaira és jelentős külf. befektetésekre alapozták (sp. „gazdasági csoda”). A II. vh. utáni Franco-ellenes gerillamozg-at követően először 1956: a madridi egyetemisták mozdultak meg a diktatúrával szemben. Széles társad. rétegek csak a 60-as évek elejétől szervezték meg az ellenállást, melynek fő erői az egyetemisták, a komm. támogatású szakszervezeti munkásbiz-ok, a kat. munkáspapi, ill. a katalán és baszk nemz. mozg. A 2. közt. idején jelentős szoc. PSOE és anarchista CNT a diktatúra alatt egyre kevésbé játszott szerepet. A PSOE csak 1974: tudott újraindulni a száműzetésben. Az 1966-i sajtó-, ill. az 1967-i választási törv. valamelyest javította az ellenzék pozícióit, de hatalomváltásra nem kerülhetett sor. - Franco tábornok haláláig (1975. XI. 20.) uralkodott. Paternalista állama nagy súlyt helyezett a hagyományos értékekre (család, egyh.). Bár Franco mint katona igen nagy jelentőséget tulajdonított a hadseregnek, következetesen „depolitizálta” azt. Kormányaiban túlsúlyban voltak a szakemberek. 1955: Ceuta és Melilla kivételével visszaadta Marokkó É-i részét. A parasztság és a munkásság elégedetlenségét a kivándorlás elősegítésével igyekezett levezetni. A Franco halála előtti években egyre erősődő pol. nyomáshoz hozzájárult 1969-: az ETA baszk szeparatista szervezet feltűnése. 1973: vsz. egy ETA-kommandó gyilkolta meg Luis Carrero Blanco min-elnököt. 1974: majd néhány héttel Franco halála előtt több ellenzékit végeztek ki. Közvetlenül Franco halálát megelőzően Ny-Szahara marokkói megszállásával és Egyenlítői Guinea függetlenné válásával ~ elveszítette utolsó gyarmatait is. - 1975. X: Franco kómába esett, életét mesterségesen tartották fenn. A francóista elit XI. 22: kir-lyá kiáltotta ki János Károly trónörököst, aki, bár csak dekoratív bábnak szánták, alkotmányos hatalomgyakorlásával és személyes tekintélyével lényegesen hozzájárult az általa kezdeményezett békés, demokratikus átmenethez. 1978: a sp. parlament 88%-os többséggel elfogadta az alkotmányt, mely ~ot parlamentáris monarchiává tette, a demokratikus ~ első min-elnöke Adolfo Suárez. 1981. II. 23: a hadsereg egyes alakulatai és a Guardia Civil félkatonai szervezet francoista puccskísérletét a kir. mint a hadsereg főparancsnoka határozott fellépése hiúsította meg. ~ 1982: belépett a NATO-ba, 1986: fölvették az Eu. Unióba. -

II. Egyháztörténet. 1. Ősegyház. A Róm 15,24 szerint Pál ap. tervezett egy missziós utat Hispaniába, ami nem valósult meg. A 2. sz. végétől főleg É-Afrikából kiinduló evangelizációban jelentős szerepet játszottak a katonai kapcsolatok. A Diocletianus cs. (ur. 284-305) alatti vt-k nagy számából már jelentős ker. közösségekre lehet következtetni. Az →elvirai zsinaton (4. sz. eleje) már 19 hispaniai pp. vett részt, s kirajzolódtak a sp. egyházszervezet és a ker-ek társad. szerepének főbb vonásai. A 4. sz: Tarragona, Toledo, Sevilla és Braga érsségének határai már a polg. közigazg. beosztáshoz igazodtak. A →priszcillianizmussal ellentétben, mely Galíciában egészen a 6. sz-ig jelen volt, a →donatizmus és főleg az →arianizmus nem játszott érdemleges szerepet. A vizigót bevándorlás az 5. sz. végétől a meglévő egyh-szervezetet nem érintette, de az ariánus vizigótok kiépítették saját, párhuzamos hierarchiájukat. Kir-uk, Leovigild (ur. 568-586) erőszakkal próbált mindenkit ariánussá tenni, ezzel szemben 589: Rekkared kir. az ariánusokat térítette vissza az egyházba, amiben jelentős szerepe volt Szt Leander érseknek. Rómával szemben viszont bizonyos elszigetelődés mutatkozott: Leander öccse és utóda, Sevillai Szt Izidor a 7. sz. elején kijelentette, hogy Kalkedonig (451) bezárólag minden egyetemes zsinatot elismernek, attól fogva azonban az Egyh. összes fontos kérdésében saját zsin-okon foglalnak állást. Ekkortól játszanak ~ban fontos szerepet a toledói nemz. zsinatok. A Julianusnak adott prímási előjogok 681: megerősítették a toledói érs. tekintélyét, megnyirbálták viszont a többi érs. jogait. A sp. egyh. nem szakadt el a pápaságtól, de a Rómához fűződő kapcsolatokat meglehetősen elhanyagolták, mert a pápát a K-római birod. képviselőjének tekintették. - 2. A reconquista időszaka. Az iszlám hódítást (711) a ~ban nagy számban élő zsidók olykor erőszakos térítésére válaszul kirobbant összeesküvések is előkészítették (~ héb. neve Szefárd, az itt élő zsidók a szefárdik, nyelvük a →ladino nyelv). Az arabok a meghódolt ker-eknek (mozarabok) súlyos adók ellenében bizonyos fokú önkormányzatot és vallásszabadságot engedélyeztek. Mivel sokan iszlám hitre tértek, a vizigót egyh. meggyengült, de össze nem omlott. Egyes ppségek teljesen elenyésztek, más, továbbélő egyhm-knek (3 érsség és 29 ppség maradt fenn) viszont még a pp-névsora is ismert; szórványosan tartottak még zsinatokat, és továbbélt a külön irányba fejlődő →mozarab liturgia, valamint a vizigót szerzetesség (Bragai Szt Márton, Bragai Fructuosus, Bierzói Valerius). A többi ker. Asztúriába és Katalóniába menekült. - A 8. sz: kibontakozó neogotizmus azonban mozgalmat váltott ki Asztúriában, mely az 1492-ig tartó reconquistába torkollott. A szt háború részben vizigót eszméje kezdetben az egész fszg. felszabadítását, 850 u. azonban már csak a vizigót uralom visszaállítását célozta, amiben nem kis része volt az →adopcionizmus újjáéledésének. A karoling hódítás a 8-9. sz: a katalóniai egyh-akat a róm.-frank lit. elfogadására, valamint egyes helyeken a →benedeki regula átvételére kényszerítette. Urgeli Félix pp. azt tervezte, hogy misszionálja az egész fszg-et, mert a mozarab lit. eltért a rómaitól. Liébanai Szt Beatus asztúriai szerz., az adopcionista Elipandus toledói érs. (750-798) ~on belüli legfontosabb ellenfele eközben az asztúriai „tiszta” mozarab lit. önállóságáért küzdött. A K-i eredetű 5/6. sz. apokrif ap-névsorok ~ot Jakab ap. missziós ter-eként jelzik. Az iriai pp-nek 847 e. →Santiago de Compostelába kellett áttelepülnie, ez Szt Jakab tiszt-ének kezdete: mint a mozarab lit. megalapítója, akit Santiagóban temettek el, az ap. legitimálta a mozarab lit-t, és védősztként hamarosan ő vezette a reconquistát is. Tiszt-e a 10 sz. végéig alig lépett túl ~ határán, akkor azonban rendkívül gyorsan elterjedt. Az 1077: született legenda szerint Jakab sírját a 9. sz. 1. felében fedezték fel. A kk. derekán a pápaság ragaszkodott a vizigót egyházszervezet visszaállításához, mely 711-től jogilag fennmaradt ugyan, valójában azonban elpusztult. Ehhez csak a vizigót zsin-i dokumentumokon szereplő aláírások álltak rendelkezésre. A bennük említett ppségek egy része teljesen elenyészett, földr. helyüket sem ismerték; új ppi székeket alapítottak, még mielőtt a legátusok a 11. sz. közepétől (Katalónia kivételével) egyáltalán újra kapcsolatot teremtettek a pápasággal. Előbb ~ ker. uralkodói szabták felségterületüket az egyh. joghatósági határokhoz, a 12. sz-tól ez megfordult, és az egyh. határokat igazították az uralkodók ter-éhez. A vizigót időszak tényleges határait csak igen hézagosan ismerték, ezért 1110/20: megalkották az állítólag Wamba kir-tól (ur. 672-680) származó, valamennyi egyhm. határait tartalmazó Divisio Wambae-t. Emiatt nemcsak a pápaság kényszerült kompromisszumokra, hanem vakmerő érvelések kerültek a sp. folyamodványokba is. Széke tekintélyének növelésére Diego Gelmírez pp-nek (1100/01-1140) sikerült elérnie, hogy 1120: Santiagót érsséggé emeljék, mire hosszas viták kezdődtek Bragával. Ezenfelül mint az ap. sír pp-e szemet vetett a toledói érs. prímási méltóságára, melyet Toledo visszahódítása (1085) után VI. Alfonz kir. támogatásával Tarragonával szemben szerzett meg. - A fontos apátságokkal kezdve 1071: Aragónia tért át először a mozarabról a róm. lit-ra (Sancho Ramírez kir-nak szüksége volt a pápa támogatására Navarra támadásaival szemben). Kasztíliában ez az átmenet hosszabb időt vett igénybe; a fontosabb kolostorok joghatósága alá tartozó, nagyobb önállóságra törekvő nemesség erőteljesen ellenállt, mert az új rítus a kir. hatalmat erősítette. A kasztíliai és leóni nemesség ellenszegülése okozta a 12. sz: „nemzeti” lovagrendek (Alcantara, Santiago de Compostela, Calatrava) alakulását is, melyek a kisnemességből toborzódtak, s mint bármikor bevethető csapatok fogadtak hűséget a kir-nak. A 13. sz-tól főként Manchában kaptak birtokokat, ami biztonságot nyújtott számukra a granadai mór uralommal szemben. - Az aragón kirság a Földközi-tenger partján részt vett ugyan a reconquistában, nagyobb hajlandóságot mutatott azonban a Mediterráneum K-i ter-ei, így a közel-keleti →keresztes háborúk iránt, és saját koronatartományaiban továbbra is a templomos és a johannita lovagokat pártfogolta. - DNy-Fro-nak az aragón kirsághoz való közelsége miatt főként Katalónia került érintkezésbe a →katarokkal. Ezáltal ennek a kirságnak is része volt az egyh-i inkvizíció, a pp-nek v. a pápának fenntartott bírói joghatóság kialakulásában, míg Kasztíliában az inkvizíció állami bíróság volt, mely egyébként csak a 15. sz: a kat. kir-ok alatt, azok központosító uralmi törekvéseivel bontakozott ki igazán. Ezzel függhet össze, hogy az Aragón Kirságban már a 13. sz: föllendült a kánonjog művelése (Pennaforti Szt Rajmund). Aragónia igyekezett pártatlan maradni VI. Orbán 1378-i pápává választásakor, és Kasztíliával és Navarrával együtt semleges maradt a →nyugati egyházszakadásban, mígnem mindhárman a D-aragóniai Luna-házból való XIII. Benedek p-hoz nem csatlakoztak. Zsigmond kir. hatására 1415: az aragóniai uralkodó elérte, hogy ~ is az avignoni p. mellé állt; a sp. „nemzet” 1417: egyesült a →konstanzi zsinattal, és ezzel lehetővé tette, hogy helyreálljon az Egyh. egysége. -

3. A spanyol világhatalom időszaka. 1469: Aragónia és Kasztília egyesítése után 1492: a muszlimok majd a zsidók, 1609: a moriszkók elűzésével létrejött a vallásilag egységes ~. Ennek fő eszköze az 1478-82: kiépített kir. alapítású, de joghatóságát közvetlenül a p-tól eredeztető (állami v. sp.) inkvizíció volt; a főinkvizítor és ezzel közvetve a körzeti inkvizítorok kinevezése a kir. joga volt, aki ezért erős ideológiai befolyással bírt. A kir-ok hasonló illetékességre törekedtek a pp-kinevezéseknél is (patronato real); 1493: részben meg is kapták, amit VI. Adorján p. 1523: minden sp. territóriumra kiterjesztett. E kiváltságok alapján nemcsak az egyhm-k átrendezésére került sor, hanem meg is reformálták a ppségeket, ami II. Fülöp (ur. 1556-98) alatt fejeződött be. A pp-ök kiválasztásának fő szempontja volt, hogy hazai származású, jámbor és jótékony legyen. Ugyanezt a reformelképzelést alkalmazták a rendek esetében is, előbb F. J. Cisneros bíb. kezdeményezésére, később a trienti zsinat dekrétumai és a kir. javaslatai szerint, sok esetben az utóbbi volt a döntő. - Amerika fölfedezésével 1492: megkezdődött a földrész meghódítását kísérő kiterjedt missziós tevékenység és az egyh. szervezetek kiépítése (encomienda, →redukciók, patronato). I. Károly kir. (V. Károly cs.) különös érdeklődést mutatott a sp. pp-öknek és teológusoknak a →trienti zsinaton (1545-63) való részvétele iránt; azt azonban nem tudta megakadályozni, hogy ~ba be ne szüremkedjenek a reformáció egyes áramlatai, melyek különösen Kasztíliában és Andalúziában voltak aktívak. Az inkvizíció (F. de Valdés) 1557-58: elfojtotta ezeket, úgyhogy a protestantizmus csak a 19. sz. végén tudott újra lábra kapni ~ban. A tetőponját a „határok lezárásában” (1559: tiltott kv-ek indexe; a vér tisztaságára vonatkozó törv-ek és statútumok; annak elrendelése, hogy minden külf-ön tanuló sp-nak vissza kell térnie ~ba, stb.) elérő izolacionizmus ellenére ~ban olyan spirituális áramlatok bontakoztak ki, melyek (többek között Avilai Szt János, Avilai Szt Teréz, Keresztes Szt János, Granadai →Lajos, Leóni Lajos és mások révén) hatottak a lit-ra. A ker. népre nagy hatással voltak az új rendek, különösen a →jezsuiták (koll-ok, erkölcsteol. tanszékek) és az Istenes Szt János alapításából kinövő →irgalmasok rendje. II. Fülöp 1564: elfogadta a trienti zsin. határozatait, ezzel a 17. sz. közepéig tartó tart. és egyhm. zsinatok sora vette kezdetét. Az egyh. nyugodt és békés dominanciát élvezett, gazdagon bontakoztak ki a →katolikus megújulásra jellemző kulturális és művészi kifejezési formák. A hittud. legjelesebb művelői a szalamankaiak (→salamanticenses) mellett a jezsuiták. -

4. A 17. sz-tól a II. Vatikáni Zsinatig. A regalizmus hatására ~ban hamarosan feszültség támadt az egyh. és az állam között, miközben ~ elvesztette pol. (Holl. ill. Port. elvesztése; 1659: Fro. nagyhatalmi pozícióinak megerősödése), gazd. (1627: államcsőd), valamint vallási (→vesztfáliai béke) nagyhatalmi helyzetét Eu-ban. A →spanyol örökösödési háború után az erős regalista hagyomány, de többek között a klerikusoknak a 17. sz: növekvő száma is (pl. Burgosban 13.325 lakos közül 1591 [8,2%] volt klerikus) társad. és pol. ellenállást váltott ki: zsinati határozatokat függesztettek fel, és megromlott a kapcsolat Rómával (XI. Kelemen p. pl. 1709: a sp. örökösödési háborúban az osztrák Habsburg VI. Károly mellett foglalt állást). A pápaság ugyan konkordátumok sorának megkötésével (1717, 1737, 1753, 1851) megpróbálta szabályozni az áll. beavatkozást az egyh. ügyeibe, közben azonban hatalmának egyre több elemét engedte át a kir-nak. Ennek közvetlen következménye volt az egyh. javak kisajátítása (1808, 1820, 1836/37), az egy-ek államosítása (emiatt felgyorsult a szem-ok alapítása), a →janzenizmus növekvő befolyása, valamint a jezsuiták elűzése (1767). - A 19. sz-ot a hagyományos vallásosságot védők és a modern, nem vallásos v. laicista áramlatok közötti harc jellemezte. Az 1812-i cádizi alkotmánytervezet kimondta, hogy ~ államvallása a kat. vallás, de az 1820: kitört forr. alkotmánya már fölszámolta az inkvizíciót, az átmenetileg visszatért jezsuitákat és a ktorok többségét. A pp-öknek megtiltották a Rómával való érintkezést, a nunciust kiutasították ~ból. A II. Izabella kirnő (ur. 1833-68) alatti liberális uralom idején fokozódtak az egyh. és az állam között a pp-kinevezések, az antiklerikális propaganda és törvényhozás miatti konfliktusok. A nyílt egyházüldözés 1836: az egyh. javak kisajátításában, majd a r-ek eltörlésében, a papnevelés áll. felügyelet alá vonásában csúcsosodott ki, 1840: a Szentszékkel is megszakadt a kapcsolat. - 1844-től enyhült a helyzet, 1851: ~ és a Vatikán konkordátumot is kötött, de hamarosan megint az egyh.ellenes pol. kerekedett felül. 1864: megakadályozták a →Syllabus közzétételét, 1865: elismerték az Ol. Kirságot, megkönnyítették a prot-ok beköltözését ~ba, kiknek 1869: törvényesen szabad vallásgyakorlást biztosítottak. - 1874: a kat-ok üdvözölték ugyan a monarchia visszaállítását, egyes problémák (a vallási tolerancia garanciájának hiánya az 1876-i alkotmányban, a szerzr-ek bevonása az egyes-ekről szóló 1887-i törv-be, 1901: adó kivetése a rendek gazd. tevékenységeire, stb.) azonban továbbra is megnehezítették a kapcsolatot Rómával. - 1881: megalapították az Unión Católica elnevezésű kat. pol. pártot, 1919: megjelentek a kereszténydemokrácia első formái. Előtérbe került a főképp a Círculos católicos ('katolikus körök') és a semanas sociales ('szociális hetek') által támogatott szociális apostolkodás (kiemelkedő alakjai: Enrique Reig Casanova bíb. [1859-1927], Juan Mauray Galabert [1841-1910] és José Torres y Bages [1846-1916] pp-ök, Antonio Vicent [1837-1912], Angel Ayala, Maximiliano Arboleya-Martínez [1870-1951], Severino Aznar [1870-1959], Claudio López y Brus [1883-1925]). Felvirágoztak a munkásifjúság nevelésével foglalkozó szerzr-ek. Madridban 1928. X. 2: Escrivá de Balaguer Szt József Mária megalapította az →Opus Dei-t. - A 2. közt. kikiáltása kiélezte a feszültségeket. Az egyh. eleinte elfogadta a közt-ot, később azonban a polgárháborút, melynek során mintegy 7 ezer hívő halt meg erőszakos halállal (sok esetben vértanúként), keresztes hadjáratnak tekintette. A Szentszék néhány évig támogatta Francisco Franco tábornokot (1939-75), megadta neki a mpp-ök ajánlásának jogát, 1953: példaértékűnek ítélt konkordátumot kötött vele. Ezután azonban az egyh. egyre kritikusabbá vált, olykor szembe is fordult a rendszerrel, még kiváltságainak (a kat. vallás hivatalos védelme, adóelengedések, katonai szolgálat alóli mentesség) kockáztatása árán is. - A polgárháború és a II. vh-s semlegesség miatti blokád következtében ~ 1950-ig egyh-ilag és teol-ilag is meglehetősen elszigeteledőtt Eu-tól. A külf. egy-en (Róma, Innsbruck, München, Lőven, Párizs) tanuló teol-hallg-k, a belgiumi és fro-i ap. mozgalmakhoz közeledő klerikusok és laikusok (Juventud Obrera Católica), az 1950-i szentévben Rómába tett zarándoklatok és a külföldiek áradata 1952: a barcelonai euch. világkongresszuson mind hozzájárultak egy új egyházkép kialakulásához ~ban. -

5. A II. Vatikáni Zsinat után a kezdeményezett változásokat a sp. pp-ök nem fogadták egyöntetűen, különösen sok vitát váltott ki a vallásszabadságról szóló dekrétum. 1971: a papok és pp-ök részvételével tartott közös gyűlésén közeledtek az álláspontok. Az alkotmányos monarchia 1975-i helyreállításakor a pp-ök Vicente Enrique y Tarancón (1907-94) bíb. vezetésével vall. és pol. közvetítő szerepet játszottak. - A teol. igazi megújulása is csak Zsinat után kezdődött. Bár a 19. sz. végétől sok sp. pap szerzett egyetemi végzettséget, a többség egyhm. szem-okban tanult, melyek 1931 u. elenyésztek, részben a polgárháborúban, részben, mert nem feleltek meg a →Deus Scientiarum Dominus (1931) követeleményeinek. 1940: újraalapították a salamancai Pápai Egy-et, melyet további kat. egy-ek és teol. fakultások követtek: 1960: a navarrai, 1963: a deustói egy., 1967: az É-~i, 1968: a katalóniai, 1973: a granadai, 1974: a valenciai, 1996: a madridi „San Damaso” fakultások. Szakképző int-ek és az ált. fakultásokhoz kapcsolódó képzési közp-ok is létrejöttek, melyek mind saját teol. folyóiratot indítottak. A világi klérushoz hasonló változások zajlottak le a szerz. papságban is. Fontos teol. fórum ~ban a jezsuita tanárok által 1950-től megj. Sacrae Theologiae Summa, melyet 1980-tól Historia Salutis c. folytattak és sp-ra ford. A mai teol. mértékadó gyűjt-e a Scientia fidei, mely szintén 1980: indult Juan L. Ruiz de la Peña (†1997) vezetésével. E két ált. mű alapján összeállítható a mai ~i teológusok és műveik jegyzéke, közülük a Nemzetk. Teol. Biz. tagja volt Olegario González de Cardedal, L. J. Alfaro, Candido Pozo és Luis F. Ladaria. - Érsségei és ppségei 2005: Barcelona (4. sz. [1964]), Sant Feliu de Llobregat (2004), Terrassa (2004); Burgos (1075 [1574]), Bilbao (1949), Osma-Soria (12. sz.), Palencia (3. sz.), Vitoria (1861); Granada (3. sz. [1492]), Almería (1492), Cartagena (1. sz.), Guadix (1. sz.), Jaén (7. sz.), Málaga (4. sz.); Madrid (1885 [1964]), Alcalá de Henares (5. sz., 1885-1991: szünetelt), Getafe (1991); Mérida-Badajoz (1255 [1994]), Coria (1142)-Cáceres (e néven 1957), Plasencia (1189); Oviedo (811 [1954]), Astorga (747), León (4. sz.), Santander (1754); Pamplona (5. sz. [1956]) y Tudela (1783) (összevonva 1984), Calahorra (5. sz.) y la Calzada (13. sz.)-Logroño (13. sz.) (összevonva 1959), Jaca (1063), San Sebastián (1949); Santiago de Compostela (9. sz. [1120]), Lugo (2. sz.), Mondoñedo (1114)-Ferrol (e néven 1959), Orense (5. sz.), Tui (6. sz.)-Vigo (e néven 1959); Sevilla (3. sz. [4. sz.]), Cádiz (1241) y Ceuta (1417) (összevonva 1851), Córdoba (3. sz.), Huelva (1953), Jerez de la Frontera (1980), Kanári-szigetek (1406), San Cristóbal de La Laguna (1819); Tarragona (1. sz. [5. sz.]), Girona (1. sz.), Lleida (5. sz.), Solsona (1593), Tortosa (4. sz.), Urgell (4. sz.), Vic (5. sz.); Toledo (1. sz. [4. sz.]), Albacete (1949), Ciudad Real (1980), Cuenca (1183), Sigüenza (589)-Guadalajara (e néven 1959); Valencia (4-6. sz., helyreállítva 1238 [1492]), Ibiza (1872), Mallorca (5. sz.), Menorca (5. sz.), Orihuela (1564)-Alicante (e néven 1959), Segorbe (6. sz.)-Castellón de la Plana (e néven 1960); Valladolid (1595 [1857]), Avila (11. sz.), Ciudad Rodrigo (1168), Salamanca (10. sz.), Segovia (6. sz.), Zamora (10. sz.); Zaragoza (5. sz. [1318]), Barbastro (1100)-Monzón (e néven 1995), Huesca (533), Tarazona (5. sz.), Teruel (1577) y Albarracín (1172) (összevonva 1984). -

III. Statisztika. ~nak 1998: 39,6 mill. lakosa (93,6% kat., 1% prot., 4% muszlim) volt. - 35 (bencés, kamalduli, karth., ciszt., trappista, hieronimita) ffi, több mint 900 női ktor létezett kb. 14.000 (többségében klarissza) apácával, valamint 30 világi intézmény mintegy 6000 taggal. A sp. missziót 85 ~ban született pp., 460 világi pap, majdnem 6500 szerz. és világi intézmények tagjai (76%-uk Amerikában) és mintegy 13.000 szerznő végzi. A Pápai Missziós Művek mintegy 3000 mill. pezetával (a 3. legnagyobb összeggel) támogatja a sp. missziót. - Léteznek laikus egyes-ek is, főleg a →neokatekumenátus. - A népességnek kb. 20%-a gyakorolja vallását. **

Pallas XV:131. - KL IV:171. - LThK 1993. IX:805. - Puskely I:381. - AP 2005:1133.